A hazai ún. csípőszúnyog-állománygyérítés súlyos ökotoxikológiai árára a hajdani MTA Növényvédelmi Kutatóintézet kutatói hívták fel a figyelmet, akik mérése során 2006-ban hívták fel erre a figyelmet. ’Vajon mi az, ami a mai embert meghatja?’
A kiadványban azt olvashatjuk Fekete G., Darvas B. és Gergely G. írásában: „A lehullott, átlagosan 704 db rovar/m2 érték csupán 0,1%-a volt csípőszúnyog, azaz minden ezredik elpusztított rovar volt csak a célállat”. Ezt a mutagén hatóanyagot azóta az IARC lehetséges rákkeltőnek minősítette (állatokon bizonyosan rákkeltő) és hazánkban már nem is alkalmazható. Igen, itt is az a Fekete Gábor (Corax-Bioner Zrt. – Nagy Imre hajdani cége) nevével találkozunk, aki felhagyott a kutatói pályafutásával és ma az állami védekezések kivitelezését irányítja és talán ezt az eredményt el is felejtette, illetve azzal védekezik, hogy ma deltamethrin hatóanyagot használnak és igen kis mennyiségben. Mint már tudjuk, ez csöppet sem helytálló, hiszen a légi kijuttatáskor a hatóanyag kihullik és közel a fele eléri talajszintet, vagyis az alkonyatkor röpülő ízeltlábúak jelentős részét még a levegőben elpusztítja. Elsodródáskor veszélyezteti a kétéltűeket, hüllőket és halakat. A madarászok (MME) szerint a kis testű madarakat, így a fecskéket is.
Darvas Béla, Zöldi Viktor, Mörtl Mária és Székács András 2019-ben mutatta be a IX. Ökotoxikológiai Konferencián „A csípőszúnyog-állománygyérítés gyakorlata és környezet-egészségügyi hatásai” poszterét. Előadásként elhangzott 2019. augusztus 26-án a Magyar Tudományos Akadémia rendezvényén. Itt az láthatjuk, hogy helikopteres deltamethrin kijuttatáskor 100 elpusztult rovarból csak kettő csípőszúnyog. Az összefoglaló az Ökotoxikológia lapban is megjelent. Sem az MTA-án való előadáson (ahol a hazai ökológusok vezető személyiségei megjelentek), sem az Ökotoxikológiai Konferencián érdemi hozzászólás nem hangzott el az eredményekkel kapcsolatban. Tudunk tehát róla (Az ökológiai ma sem operatív!), de a tények az állami védekezések irányítóit és végzőit nem érdeklik. Számukra ez csupán üzlet.
Erre a közönyre jelent meg most Kántás Zoltán: Ezt teszi az élővilággal a kémiai szúnyoggyérítés c. pár perces videója, ami talán beszédesebb, mint a kutatási eredmények.
„A repülőgépekkel végrehajtott kémiai szúnyogirtás nagyon súlyos ökológiai kockázatokat rejt, hazánk több száz településén mégis felszállhatnak a permetező masinák. Azonban a – legfeljebb átmeneti enyhülést hozó – idegmérget alkalmazó beavatkozás természeti következményei általában rejtve maradnak a nagyközönség előtt. Ezért most, szakemberek együttműködése révén lezajlott egy olyan vizsgálat, mely során a Debrecen területén végzett légi szúnyoggyérítés valós, közvetlen hatásait dokumentálták. Lesújtó eredmény született: katicák, fátyolkák, fürkészdarazsak és egyéb ízeltlábúak estek áldozatul a méregnek. Szúnyog pedig alig akadt közöttük.”
Kántás Zoltán környezetvédelmi méréstechnikus aktív természetvédő. Célja az emberek ökológiai ismereteinek gyarapítása és az egyéni cselekvés fontosságának tudatosítása.
Gyilkos NER buli a deltamethrin-nel végzett rendkívüli mértékű ökoszisztéma-irtás is
„Semmi sem változott az országos szúnyoggyérítés kapcsán, ugyanaz a NER csókoscsapat végzi (Reisinger Mátyás, Fekete Gábor, Sáringer-Kenyeres Tamás ex-képviselő Fidesz-KDNP), akik múltja Lőrinc Árpádig [Caola (Nagy Imre) → Corax] nyúlik vissza, akinek ügyvédje Bakondi György (nyugállományú, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója) volt. A repülőgépes irtást is sikerült visszacsempészniük a gyakorlatba, az élővíz-kezelést és irtási bulit üzemeltetniük.
A hazai szúnyogirtás súlyos baklövéseiről magyar nyelvű cikk pár héten belül jelenik meg az Ökotoxikológia 2024-es első számában: Darvas Béla, Gyurcsó Gergő és Székács András – Csípőszúnyog-állománygyérítés Magyarországon címmel. Addig tessék megnézni ezt a pár perces videót és elgondolkodni. A címkép is Kántás Zoltán válogatása. Bónusz: az egyetlen kihullott csípőszúnyog bizony hím, vagyis senkit sem csípett volna meg.
Darvas Béla ökotoxikológus prof.