A Föld teljes, 7675 milliós lakosságának közel 18,5 százalékáért felelős a világ legnépesebb országa, Kína, de az 1 milliárd 417 milliónál is több főt számláló országban most kezd visszaütni a 26 éven keresztül erőltetett egygyermekes születéskorlátozó politika.
A kínai társadalomtudományi akadémia friss jelentése szerint a jelenlegi születési ráta mellett akár már 8 éven belül csökkenni kezdhet a népesség, az 1950-es, 60-as évek fordulója óta először. Bár a hivatalos 2018-as adatokat csak január második felében adja ki az ország statisztikai hivatala, a kínai médiában már megjelentek a közgazdászok és kutatók becslései, amelyek szerint a családtervezési hatóság által várt 20 millió helyett csak 15 millió gyerek született tavaly Kínában, ami még a 2017-es számnál is kétmillióval kevesebb. Ha ez a tendencia folytatódik, a jelentés szerint 2065-re akár 1,17 milliárdra csökkenhet a kínai lakosok száma.
„A múltban a fiatal Kína igyekezett felzárkózni a középkorú Amerikához, a gazdasági szakadék pedig csökkent. A jövőben az idős Kína és a középkorú Amerika között újra nő majd a gazdasági szakadék. Ez alapján az amerikai gazdaságot nem Kína fogja maga mögé utasítani, hanem India. Kína gazdasági lendülete viszont tovább csökken majd, ami katasztrofális hatással lesz a világgazdaságra” – írta a South China Morning Postban (SCMP) Fuhszien Ji, a Wisconsin-Madisoni Egyetem szülészeti kutatója, aki régóta hangosan kritizálja a kínai családtervezési politikát.
Fuhszien ezt arra alapozza, hogy „minél fiatalabb egy ország népessége, annál nagyobb a lendülete a gazdasági innovációra”, vagyis a medián életkor tükrözi a gazdasági versenyképességet. 1980-ban még 22 volt Kínában a medián életkor, 2018-ra ez 40-re emelkedett, de az előrejelzések szerint 2030-ban 46, 2050-ben pedig már 56 is lehet. Az Egyesült Államokban ezzel szemben 1980-ban 30 volt a medián életkor, 2018-ban 38, a tendenciák pedig 2030-ra 40-et, 2050-re 44-et jósolnak.
A japán katasztrófát ismételheti meg Kína
A kutató az 1990-es évek japán gazdasági válságával állítja párhuzamba Kína helyzetét. Japán akkor érte el a 38,5-ös medián életkort, amit Kína 2016-ban, az öregkori függőségi ráta (vagyis a 65 évesnél idősebbek aránya a 20-64 közöttiekhez képest) pedig 18 százalékon állt, amit Kínában 2023-ra jósolnak. A fiatal munkaerő csökkenése az ipari termelés és az innováció csökkenéséhez is vezetett Japánban, a globális ipari exportnak pedig az 1993-ban még a 12,5 százalékáért felelt az ország, 2017-ben viszont ez egészen 5,2 százalékig csökkent. Az idősödő országokról általánosságban is elmondható, hogy a megtakarítások csökkennek, a munkaerő csökkenése a beruházások megtérülésének csökkenésével és ezáltal a beruházási ráta csökkenésével is jár. Japánban 1991 és 2016 között a megtakarítási ráta 35,7 százalékról 24,5 százalékra, a beruházási ráta pedig 34,2 százalékról 23,6 százalékra esett vissza.
Az idősek népességarányának növekedése továbbá nagyobb egészségügyi és társadalombiztosítási kiadásokat is ró az államra, ami az államadósság növekedését eredményezi. Fuhszien japán példáján tovább haladva az ország közegészségügyi költségei 1990 és 2014 között a GDP 4,4 százalékáról annak 8,6 százalékáig emelkedtek; a nyugdíjak 1991-ben a GDP 4,9 százalékát tették ki, 2013-ban már a 10,2 százalékát; az államadósság pedig 1991 és 2016 között 63 százalékról 236 százalékra emelkedett a GDP-hez viszonyítva.
Mivel 2000 óta Kína termékenységi rátája, vagyis az egy nőre jutó gyermekek száma alacsonyabb Japánénál (a 2010 és 2016 közötti átlag Kínában 1,18 volt, Japánban 1,42), Fuhszien szerint Kína öregedési válsága sokkal súlyosabb lesz a japán példánál is, ami még komolyabb gazdasági visszaeséssel járhat.
A kétgyerekes politika is kevés lehet, de a kismalacok még nagyobb változást sugallnak
Több regionális lap is arról számolt be, hogy Kína egyik legnépesebb tartományában, Santungban több mint 20 százalékos csökkenést mértek a született gyerekeket tekintve: Liaocsengben a tavalyi év első 11 hónapjában 64 753 újszülöttet jegyeztek fel, ami 2017 ugyanezen időszakához képest 26 százalékos csökkenés, Csingtaóban pedig 81 112 gyerek született január és november között, ami 21 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. „Egy ilyen éles csökkenés a születések számában valószínűleg egy hosszabb népességcsökkenés korszakának kezdetét jelzi” – mondta Csangcsun Hua közgazdász a SCMP-nak.
Az 1979-ben bevezetett egygyermekes politikával 2015-ben, a népesség öregedésére rámutató statisztikákat figyelembe véve hagyott fel az állam, egyes becslések szerint ez idő alatt 400 millió gyerek születését sikerült megakadályozni. A születési rátát a kétgyermekes politika bevezetése csak átmenetileg tudta befolyásolni: a 2015-ös 16,55 millió után 2016-ban már 17,86 millió gyerek született, 2017-re viszont már 17,23 millióra esett vissza ez a szám.
A termékenységi ráta alakulása is drámai volt az egygyermekes politika bevezetése után: ez az 1973-as 4,54 után 1989-ban 2,29-et, 2000-ben 1,22-t, 2015-ben pedig 1,05-öt mutatott, 2016 óta viszont nem adja ki a termékenységi rátára vonatkozó adatokat az ország statisztikai hivatala. A ráta jelentős növeléséhez viszont még a kétgyermekes modell is kevés lehet – egy, a kínai posta által 2018 augusztusában kiadott bélyeg alapján többen már arra következtettek, hogy teljesen feloldják a szülhető gyerekek számának korlátozását, mivel a bélyeg egy három kismalacával együtt mosolygó disznópárt ábrázolt.
Miközben 2035-re a jelenlegi 240 millióról 400 millióra emelkedhet az idősek száma Kínában, a kormány különböző intézkedésekkel igyekszik jóvátenni az egygyermekes politikai ballépéseit. A többgyermekesek büntetését, a kötelező fogamzásgátlást és a kényszerített abortuszt felváltotta a „Szülj az országért!” propagandaszlogen, és már belengettek új szülőknek járó juttatásokat, valamint a szülési szabadság meghosszabbítását is. Mindezek ellenére a szakértők egyelőre nem látnak sok esélyt jelentős változásra, így már tíz éven belül akár évi 8 millióra is visszaeshet a született gyerekek száma Kínában- írta a qubit.
