Az egyetem után hosszú évekig dolgoztam különböző civil szervezeteknél. Álom munkahelyeim voltak, hiszen olyan ügyekkel tudtam foglalkozni, amiket szerettem és mindezért még fizetést is kaptam. Minden időmet a munka töltötte ki. Néhány év az üzleti életben töltött év után visszatérve a civil szektorba, és újra a szívemnek kedves ügyekkel foglalkozva, úgy éreztem van még szabad időm.
2019-ben követtem el azt a “hibát”, hogy társadalmi munkában egy magyar állami befektetés, a Fertő tavi vizitelep úgynevezett rekonstrukciója, körül tapasztalható szabálytalanságokkal kezdtem foglalkozni. Ezt követték egyéb tavainkhoz köthető ügyek, majd utolért az akkumulátor iparági őrület és a lakóhelyemen egy erőszakos, és véleményem szerint teljesen szükségtelen ipari park fejlesztés. Egy tiltakozó eseményen 2022. novemberében mondtam az alábbiakat: “Talán furcsán hangzik, de én a gerinctelen férgeknek szurkolok ebben a küzdelemben. Persze nem azoknak, akik öltönyt viselve, rövid távú érdekek és a profit miatt kiárusítják a földünket, hanem azoknak akik a termőföldben élnek és – mint ez a kezemben tartott földigiliszta – értünk dolgoznak.”
Innentől fiktív a történet, minden hasonlóság létező személyekkel a véletlen műve. Úgy tűnik most újabb öltönyös gazemberekkel sikerült összefutnom társadalmi munkám során. [a gazember pénzt kap azért, hogy olyan ügyet támogasson, amit én az alaptörvény szellemében ingyen (= társadalmi munka) kívánok megakadályozni]
“Man walks over dressed in flashy clothes
With an empty heart and a head full of money”
(New Model Army: Vengeance)
Sokáig abban a hitben éltem, hogy az emberek megértik azt: rövid távú haszon ellenében nem szabad feláldoznunk az egészséges környezetünket. Az elmúlt évek kijózanítottak. Sajnos vannak olyanok köztünk, és sajnos lehet, hogy ez a többség, akik mondjuk (vegyünk egy képzeletbeli példát) egy játszótér megépítése érdekében félrenéznek és elfogadják azt, hogy újabb 100 hektárokat burkoljanak le külföldi (vagy akár hazai) cégek akkumulátor iparági beruházás, logisztikai park vagy bármi más ipar ígérete érdekében. Üveggyöngyért árusítjuk ki termőföldjeinket hiszen a játszótér ígéretével házaló cégvezető (vagy megint egy fiktív példát használva), kommunikációs igazgató, esetleg kormányzati kapcsolatokért felelős menedzser valószínűleg drágább gépjárművel közlekedik, mint amennyibe a játszótér megépítése kerül.
“And they’re drilling these hills for uranium deposits
And they’ll bury the waste for our children to inherit
And though this is all done for our own benefit,
I swear we never asked for any of this”
(New Model Army: 225)
Aztán persze kiderül, hogy a saját kormányunk sem a mi – az úgynevezett választópolgárok -, hanem a cégvezetők oldalán áll. Kiderül, hogy (ismét a fantáziámat használva) a lakott terület és az ipari park közé beígért véderdő nem lesz teljes egészében véderdő, hiszen majd azon megy keresztül az iparvágány és a – hazug zöld átállás jegyében készülő – gyorsvasút. Ebben a fiktív esetben a vasúti sínek véderdőnek minősülnek, és mindezt persze egy kormányrendelet szentesíti. Hogy lehetséges ez?
“And the business man on corruption charges
With millions of dollars in dirty money
Gets a thousand pound fine after months in court
While the lawyers get fat and the law gets bought”
(New Model Army: Vengeance)
Végül, amikor a hazudozás és az emberek becsapása már teljesen nyilvánvalóvá válik, elérkezünk oda, hogy pártállami időket idéző eszközökkel igyekeznek a helyi civileket elhallgattatni, de legalábbis elijeszteni a tiltakozástól. Civilként én semmi mást nem akarok, mint a jelenleg érvényes Alaptörvény szellemében megőrizni a termőföldet a jövő generációinak (P cikk), és érvényesíteni az egészséges környezethez való jogomat (XXI cikk). Ez kényelmetlen számos politikusnak és cégvezetőknek is (akikről már tudjuk, hogy üres a szívük, de tele a zsebük), ezért igyekeznek bizonyítani, hogy én nem is civil vagyok, hanem politikus (aki persze a másik “oldalt” képviseli). Ezért nem perelhetek, nem lehetek ügyfél (csak olyan ember aki fél megszólalni is), nem lehet igazam, mert biztosan valamilyen rejtélyes titkos összeesküvésnek dolgozom.
Miért akarnak elhallgattatni? Mivel ezek az emberek magukból indulnak ki, nem hiszik el, hogy őszintén aggódhatok a környezetünk állapotáért. Úgy tűnik, hogy ezek a cégvezetők nem értik meg, hogy ők és saját gyerekeik is ugyanazt a levegőt szívják, mint én. Azt a levegőt, amit többek között az általuk vezetett cég szennyezz.
“Mindegy, hogy zöldséget vagy húst veszel
Ugyanolyan nyomorultul pusztulsz el”
(Balkan FuTourist: Ahogy bámulod a kirakatokat)
A kérdés, hogy civilként mikor fáradunk bele a kilátástalannak tűnő küzdelembe. Nem lehet folyamatosan az árral szemben úszni, de – édesanyám örökérvényű mondását idézve – mégis úgy gondolom, hogy a remény hal meg utoljára. És persze álljon itt egy újabb idézet kedvenc New Model Army dalomból, mintegy üzenet.
“I believe in justice
I believe in vengeance
I believe in getting the bastard”
(New Model Army: Vengeance)
Nyitókép: égő nádas a Duna deltában – Gregoire Dubois
