Június 12-én a déli M0-ás híd építésekor megmentett halak utódait telepítették természetes élőhelyükre a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram keretében.
A Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület és a Szent István Egyetem MKK KTI Halgazdálkodási Tanszéke a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetséggel partnerségben 120 db., összesen 12 millió Ft természetvédelmi értékű lápi pócot telepített Ráckevétől északra két egymás közelében lévő helyszínen, tőzegpáfrányos ingólápok szomszédságában.
A Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram
A veresegyházi székhelyű Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület 2008-ban indította el a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogramot, melyhez a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke is csatlakozott. Míg az egyesület tevékenysége az in situ védelemhez kapcsolódik [lápi halfajok veszélyeztetett állományainak mentése (például szennyezések vagy vízépítő tevékenységek elől) és új élőhelyek létrehozása], addig a tanszéken az ex situ védelem területén (lápi halfajok szaporítása és nevelése) folytatnak sikeres munkákat.
A Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram célja a 100.000.- Ft-os természetvédelmi értékű nemzetközi vörös könyves, fokozottan védett lápi póc kárpát-medencei állományának megőrzése és gyarapítása. A program munkatársai 2008-2010 között a Szadai Mintaterület (Pesti-síkság) degradált részein 6 db. kubikgödör méretű, egymástól elszigetelt vízteret hoztak létre („Illés-tavak”). Az új vizekben és a lápi póc (Umbra krameri) természetes élőhelyein botanikai, vízkémiai, hidrobiológiai és halfaunisztikai vizsgálatokat végeztek. A póc egykori jelentős élőhelyein az amurgéb terjeszkedését figyeltük meg, mely a halfaj fennmaradását veszélyezteti.
2009-ben saját szaporítású réti csíkot (Misgurnus fossilis) és széles kárászt (Carassius carassius) telepítettek az 1. sz. Illés-tóba túlélési vizsgálat céljából. 2010-2011 folyamán 26 db. mentett lápi póc anyahalat szaporítottak, illetve 660 db. lárvát neveltek fel. Az 1. sz. Illés-tó fizikai-kémiai vízminősége és a táplálékul szolgáló zooplankton és makrozoobenton faj- és egyedszáma két év alatt elérte a természetes „pócos” vizekre jellemző értékeket. A betelepített réti csíkok és széles kárászok jól fejlődtek, ezért 2010-2011 folyamán lápi póc anyahalakat és előnevelt pócokat telepítettek az Illés-tavakba génmegőrzés céljából és eredeti élőhelyükre. 2010-2011 tavaszán a széles kárász és a lápi póc sikeresen leívott az Illés-tavakban, a természetes póc szaporulat megközelítőleg 1000 db. lárva volt.
A ráckevei duna-ági telepítés előzményei
A program munkatársai 2010 szeptemberében az M0 híd feltöltésre ítélt bővítési területéről [Ráckevei (Soroksári-) Dunaág, Szigetszentmiklós: Czuczor-sziget] összesen 21 db. lápi pócot mentettek ki. (Ezt a kivitelező pozitív hozzáállása, együttműködése nélkül nem tudták volna megvalósítani.) A halakat a Szadai Mintaterületen, a 2009 júliusában kialakított 3. sz. Illés-tóban helyezték el. Ezekből 2011 márciusában 16 egyedet fogtak be laboratóriumi szaporításra. A tanszéki szaporítás és nevelés sikeres volt, a 2012. június 12-én telepített 120 egyed innen származik. A 3. sz. Illés-tó a halak számára megfelelő élőhely volt, melyet mi sem bizonyít jobban, minthogy a benne maradt pócok 2011-ben leívtak. A tóból származó, 2012. évi ivadékokból további 257 db-ot terveznek telepíteni 2012. augusztus végéig a Ráckevei Dunaágon.
A pócok kiengedése
A Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram vezetői nagyra értékelik a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség, mint partnerszervezet együttműködését, melynek során szerepet vállalnak egy védett, nem horgászható halfaj megőrzésében.
A mintegy 30 000 horgászt tömörítő Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség elnöke, Molnár Pál az eseményen elmondta, hogy nagyon szeretik a Dunaágat, amely egy agyongyötört folyó. Reméli, hogy szövetsége talán kicsit javítani tud a víz állapotán, és egyszer majd fürödhető a folyóág. A helyi horgászok sokat próbálnak tenni a környezetvédelem területén – megpróbálják védeni a természetes flórát és faunát. Hozzátette ugyanakkor, hogy jelenleg hihetetlenül szennyezett a folyó, úgyhogy ő két éve nem eszi meg az itt fogott halakat.
Urbányi Béla, a Szent István Egyetem munkatársa elmondta, hogy másutt nem találni példát arra, hogy egy horgászegyesület védett fajok telepítésében venne részt.
Tatár Sándor, a Tavirózsa Egyesület programvezetője kijelentette, hogy az ökoszisztéma szolgáltatások annál jobban működnek, minél természetesebb egy társulás, és minél változatosabbak az élőhelyek. A mesterséges vizekben könnyebben kialakulnak a halpusztulások. A projekt a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.
Tatár Sándor a pócokról beszél
