A Természetvédelmi Világalap jelentése szerint a Nagy-Mekong régióban a kutatók 126 új fajt azonosítottak 2011-ben. Azonban az erdei területek eltűnésétől a Mekongon zajló nagyobb vízerőmű-projektekig, számos létező veszély fenyegeti a régió biodiverzitását, ami azt jelenti, hogy az új fajok nagy része akár már most is az életben maradásért harcolhat.
Tavaly mintegy 126 új fajt azonosítottak a Nagy-Mekong régióban mely felöleli Thaiföldet, Kambodzsát, Mianmart, Vietnamot, Laoszt és Junnan kínai provincia délnyugati részét. Néhányuk – mint a Belzebub gumósorrú denevér, melyet Vietnamban fedeztek fel – túlélése a trópusi esőerdőktől függ, és rendkívül védtelenek az erdőirtással szemben. A jelentés szerint mindössze négy évtized alatt a Nagy-Mekong régió erdőségeinek 30 százaléka eltűnt. Másokat – mint a Mianmarban fellelt egyik rövidfarkú pitonfajt – jobban veszélyeztet az illegális vadászat húsuk, bőrük és az egzotikus állatok kereskedelme miatt.
A lista – melyen főleg a növények uralkodnak – 21 hüllő- és öt kétéltűfajt sorol fel. Többek között egy éneklő békát, és egy fekete-fehér szemmintázatút (jin-jang béka).
A WWF szerint, míg az újonnan felfedezett fajok száma bizonyítja a régió hihetetlen biodiverzitását, néhány „aggasztó fejlesztés” zajlik, mely veszélyt jelent jövőjükre. A szervezet kiemelte Laosz ama elhatározását, hogy létrehozza a Xayaburi-gátat a Mekong főfolyóján, mely komoly veszélyt jelent a folyó „rendkívüli biodiverzitására” és több mint 60 millió ember megélhetésére.
A szakemberek szerint a Mekong vízi biodiverzitása az Amazonas után a második helyen áll. A gát áthatolhatatlan akadályt jelentene számos halfaj számára, ami a már ismert, és még felfedezésre váró fajok pusztulását jelezheti. A Mekong mintegy 850 halfajnak és a világ legintenzívebb folyami halásziparának ad otthont.
