A rovat kizárólagos támogatója
Semmi szükség a nagy állami projektekre, ahol amúgy is jelentős a korrupciós kockázat, és a történelmi példák alapján szinte mindig komoly költségtúllépések történnek – írja Zsiday Viktor legfrissebb blogbejegyzésében az olimpiai pályázat visszavonásának hírére. A befektetési szakember már egy nagy lépéssel továbbment: szerinte a paksi projektet is át kéne gondolni.
A portfóliómenedzser emlékeztet arra, hogy közepesen fejlett/alulfejlett országok számára gazdaságilag az egyik legveszélyesebb az úgynevezett fehér elefánt projektek megjelenése. Íme Zsiday Viktor véleménye:
A legendák szerint a thai uralkodó adta a már terhessé vált udvaroncainak a fehér elefántot ajándékba, de annak a fenntartása egy vagyonba került, úgyhogy az udvaronc tönkrement és elhagyta az udvart. Ennek mintájára az olyan nagy gazdasági projekteket hívják fehér elefántnak, amelyek már építésük során is felemésztenek egy csomó pénzt, de utána a fenntartásuk is hatalmas összegekbe kerül és/vagy a hasznosságuk, megtérülésük erősen kétséges. Jellemző még rájuk, hogy ezek gyakran „presztízs-projektek”, amelyek az éppen aktuális politikai elit számára kiemelten fontosak.
Az olimpia egy kiváló példa erre: iszonyat összegekbe kerül (sőt, még annál is többe, mint várnánk, lásd Szocsi), általában nem nyereséges, az esemény lezajlása után meg az utóhasznosítás nem nagyon szokott menni, de továbbra is viszi a pénzt. Most úgy tűnik, hogy erről lemondtunk, de az elmúlt években egy másik potenciális és jóval nagyobb közpénzügyi veszélyforrásról is sokat lehetett hallani, ez pedig Paks 2. Olyannyira nagy összegekről van szó, hogy értő közgazdász barátaim megjegyezték: ha mindkettő összejön, és a költségek úgy túlburjánzanak, ahogy az az ilyen megaberuházásoknál szokott lenni, akkor az egyenes utat jelenthet az államcsőd felé.
Az általam megkérdezett energetikai szakértők két dolgot emeltek ki: jó eséllyel sosem térül meg, illetve, hogy olyan változások zajlanak az energetikában, amik alapján az ilyen jellegű erőművekre valószínűleg nem lesz nagy szükség. Ahogyan Ambrose Evans-Pritchard írta a Daily Telegraph-ban: “there ceases to be much point in building costly “baseload” power plants… Nuclear reactors cannot be switched on and off as need demands – unlike gas plants. They are useless as a back-up for the decentralized grid of the future, when wind, solar, hydro, and other renewables will dominate the power supply”.
Magyarországon egyébként is jól láthatóan sokkal kisebb államra van szükség, mert az állam (és ez sajnos nem kormányfüggő, 25 éve ez megy) láthatóan az adónk jó részét hatékonytalanul és ostobaságokra költi el (viszont olyanokra meg nem költ eleget és jól, amire égető szükség lenne). Semmi szükség a nagy állami projektekre, ahol amúgy is jelentős a korrupciós kockázat, és a történelmi példák alapján szinte mindig komoly költségtúllépések történnek.
Most, hogy végre tényleg csökkenni kezdett az államadósság, nem valószínű, hogy ismét bele kellene vágni hitelből egy kiszámíthatatlan megtérülésű megaprojektbe. Szóval úgy vélem, hogy ezt a kérdést is érdemes átgondolni, illetve ezzel párhuzamosan az állam szerepét, gazdaságbeli súlyát és funkcióit is.
