A Zöld Kör – a Föld Barátai Magyarország tagja és szlovákiai partnere, a BirdLife Slovensko által megvalósított Élő holtágak (ALIVEOXBOW) című projekt egyik fő célkitűzése a Sárospatak közelében található Csizmár-holtág természeti állapotának felmérése és vízutánpótlási lehetőségeinek kidolgozása.
A szakemberek által végzett felmérés eredményei egy tanulmányban kerültek összegzésre, amelyet a következőkben röviden ismertetünk.
A 10 hektár területű Csizmár-ér, másnéven Szőlőskei-Holt-Bodrog a Bodrog folyó múlt századi szabályozása során keletkezett holtága, amely mintegy 3,3 km hosszan, 30 méter szélességben húzódik a folyó balparti hullámterén, Sárospatak közigazgatási területén. A patkó alakú holtág által közrezárt terület (Szőlőske), valamint annak tágabb környezete – közel 500 hektáron – képezte a hidrológiai, botanikai és zoológiai felmérés mintaterületét.
A Bodrog 1860-as években történt szabályozása során 15 túlfejlett kanyarulatot vágtak le, ezek egyikéből keletkezett a Csizmár-holtág, amelynek ma már a Bodroggal természetes vízjárási kapcsolata nincsen. Az északi ága teljesen feliszapolódott, de a déli ágon is megindult ennek folyamata. Mindössze egy keskeny szakasz van, ami átjárható, és amin keresztül a holtág vízkészlete áradások alkalmával frissülhet, itt lehetséges még feltöltődés-leürülés. A mintaterület feltöltődése nyilvánvalóan hatással van az itt megtalálható értékes élővilágra is. Ezért szükséges olyan vízutánpótlási lehetőségek kidolgozása és megvalósítása, amelyek biztosítani tudják a jelenlegi élőhelyek fennmaradását. Erre kétféle vízvisszatartási javaslat kínálkozik. A revitalizációs célú kotrás során a holtágat tápláló fok medrét szükséges mélyíteni a Bodrog duzzasztott vízszintjéhez igazítva, így biztosítva a folyamatos vízkicserélődést. Ez a beavatkozás azonban jelentősen megzavarná a kialakult életközösséget és hosszabb távon csak erősítené a hordaléklerakódást. Valódi megoldást a műtárgyas vízvisszatartás jelentene a holtág déli ágán, ahol műtárgyak elhelyezésével (CS típusú csappantyús műtárgy vagy BZ-II típusú, kéttáblás vízszintszabályozó bukózsilip alsó öblítéssel) lehetséges lenne megfogni az elszivárgó vizeket. Ezáltal a megfelelő vízellátottság biztosítottá válik, lehetővé téve új élőhelyek kialakulását.
A terület botanikai és zoológiai felmérése légifelvételek térinformatikai vizsgálatával és terepi bejárással történt meg. Európa biodiverzitásának megőrzésében jelentős szerepe van a térképezett területhez hasonló élőhelykomplexeknek. A morotvában és partján még olyan élőhelyekkel találkozhatunk, melyek a folyószabályozások előtti állapotokat idézik, melyekben tömegesek néhol a védett fajok és melyekbe jelentős mértékben még nem hatoltak be az őshonos fajokból álló élőhelyek működését zavaró inváziós fajok. A vizsgált 92 élőhelyfoltból 40 sorolható a természetközeli és természetes állapotú élőhelyek közé. A Csizmár környékén legértékesebbnek a hínártársulásokat, a harmatkásás, békabuzogányos és magassásos mocsarakat tartjuk. Összesen 12 védett növényfaj egyedét tudtuk detektálni, amelyek a következők: réti iszalag, inas gyíkvirág, dunai szegfű, szálkás pajzsika, kornistárnics, tiszaparti margitvirág, nyári tőzike, fehér tündérrózsa, szibériai nőszirom, hosszúlevelű veronika, rucaöröm, sulyom. Ezek közül több faj (dunai szegfű, fehér tündérrózsa, nyári tőzike) több ezres egyedszámú állományát mértük fel. Érdemes megemlíteni még néhány jelentős méretű famatuzsálemet a Szőlőske-dűlőben: egy legalább 200 éves kocsányos tölgyet vagy az óriás füzeket.
A zoológiai felmérés az emlősökre és a madarakra korlátozódott. A hazai védett fajok közül állandó jelenléte bizonyított a vidrának, a holtág partjai mentén több üreget is lehetett látni. Csapásai három különböző helyen is előkerültek. Fellelhető még az eurázsiai hód, amelyről az épülő hódvár, valamint rágásnyomok tanúskodtak. A mogyorós pele leggyakoribb pelefajunk, amely fészkét főként bokrokra építi. A miller vízicickány jelenlétére télen hátrahagyott kitinpáncélja utalt, valamint egy elpusztult egyedet is fel lehetett fedezni. A hermelin jól rejtőzködik a magas növényzetben, így nehezen kutatható faj. Nyomait leginkább hóborította felszínen érdemes keresni. A nyuszt szintén jó rejtőzködő, az odvas fák üregei megfelelő szaporodó helyet biztosítanak számára. A vadmacska bár inkább középhegységeinkben él, ártéri erdőségekben is megtalálja az életfeltételeit. Több, hazánkban nem őshonos faj is jelen van a vizsgált területen, úgy mint a nyestkutya vagy az észak-amerikai mosómedve.
Az ártéri puhafa ligeterdők rendkívül gazdag madárvilágnak adnak otthont: fehér gólyák, barna rétihéják és vörös vércsék látogatták. A holtág vize kora tavasszal sok vonuló és táplálkozó madárfajnak biztosít nyugodt pihenő helyet. Ekkor csörgő récék, tőkés récék, böjti récék, barátrécék, kontyos récék, kercerécék, búbos vöcsök és kisbukók is megfigyelhetőek. A nagy kócsag a holtág partján állandóan megfigyelhető, míg a kis kócsag a korábbi évekhez képest egyre ritkább vendég. A bakcsó fiatalabb és idősebb példányai egyaránt megfigyelhetők voltak, bár a korábbi években nagyobb egyedszámban voltak jelen. A gémfélék közül a szürke és vörös gém rendszeresen a holtágban kereste táplálékát. Általánosságban elmondható a fekete gólyáról, hogy az ártereken fészkelő párok száma csökkenést mutat, azonban két fekete gólya fészkelőpár is azonosítható a területen.
Szintén két fészkét lehetett megtalálni a bütykös hattyúnak is. Ritka vendég volt vonulásban a halászsas, a kékes rétihéja azonban rendszeres. A területen rakott fészket a réti sas és a héja, télen énekes madárfajok látogatták a holtág környezetét. Számos egyéb madárfaj is megfigyelhető volt, amelyek összességében nagy természetvédelmi értéket képviselnek.
A védett emlősállatok és madarak védelme érdekében továbbra is biztosítani szükséges a terület zavartalanságát. Némi zavarást csupán a gazdálkodással járó tevékenység és a horgászat okoz. Az itt található élőlények megóvása, sőt életkörülményeik javítása elsődleges feladat. Minden ott folyó tevékenységnek ezt a célt kell szolgálnia! A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
