A rovat kizárólagos támogatója
”Érdekes” mód a kezdeti nagy lendület után, valahogy eltűnt a hírekből Semjén Zsolt védett állatfajokat levadászós ötlete. Az hogy a jobboldali média nem feszegeti a kérdést, ha azt kizárólag politikai okokból nézem talán még érthető, de az már kevésbé, hogy a többi sajtóorgánum sem tartotta nagyon sokáig napirenden a történetet, pedig az ügy tényleg vérlázító, az eddigi következményei pedig szintúgy azok.
Gondolom, sokan hallottak már arról, hogy néhány hete Semjén Zsolt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként levelet írt Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternek, melyben a Magyarországon védett státuszt évező állatfajok körének szűkítését kérte, így téve lehetővé számos eddig védett faj vadászhatóságát.
A miniszterelnök-helyettesi javaslat elfogadása esetén, szabadon gyilkolászható kategóriába kerülne például az erdei szalonka, a nyár lúd, a kanadai lúd, a barátréce és a menyét, de ide kerülhetne kis papírmunka után a fenyőrigó (alsó kép), a vadgerle, a fürj valamint az egerészölyv, a galambászhéja, a barna rétihéja (felső kép) és a holló is.
Az utóbb említett énekes- és ragadozó madarak vadászhatóvá tételéhez mindössze arra lenne szükség, hogy egy szakembernek mondott valaki, egy gyors monitoring program keretében rámondaná, hogy igen, van belőlük elég, akkor lőjétek.
Ha valaki veszi a fáradtságot, és utána néz a miniszter úr által összeállított listán szereplő állatoknak, akkor megdöbbentve szembesülhet azzal, hogy a menyét kivételével az összes állatfaj védett Magyarországon, sőt a barna rétihéja vagy a nyári lúd az uniós természetvédelmi program, a Natura 2000 úgynevezett jelölőfaja, vagyis kiemelt védelemben részesül. A nyári lúd állománya évtizedekkel ezelőtt a kritikus szintre csökkent, és csak a vadászati tiltásnak köszönhető, hogy ma már normális szinten van. Míg a kanadai lúd nagyon ritka, idehaza csak kóborlóként jelenik meg és eddig mindössze 18 esetben bizonyították az előfordulását Magyarországon. A szalonka tavaszi vadászatát pedig egy uniós jogszabály is tiltja, azért mert ez a szaporodási időszak.
Az idősebbek még biztosan emlékeznek az elmúlt rendszer vadászati szokásaira. Legendák keringtek a fához kikötött szarvasokról, a fék nélküli tivornyákkal egybekötött ész nélküli gyilkolásokról.
Hogy ezekből mi igaz, mi nem ma már, ennyi idő után nehezen eldönthető, azonban az biztos, hogy a hetvenes-nyolcvanas években az elvtársak gyakorlatilag kiirtották a ragadozó madárállományt, melyet a védelmi programoknak köszönhetően csak mára sikerült egy elfogadott szintre növelni úgy, hogy a programok legfontosabb eleme éppen a kilövési tilalom volt.
Semjén úgy látszik, hogy ezen idők hangulatát szeretné visszacsempészni a hétköznapokba, ami valljuk meg, azért nem nagyon idegen a magát valamilyen oknál fogva kereszténydemokratának nevező politikustól. Elég csak azt a 2004. január 28-i vadászatot felidézni, amin Semjén, az akkor még fénykorát élő Hagyó Miklóssal lövöldözgetett a lónyai vadasparkban.
A ”vadászat” olyan jól sikerült, hogy néhány óra alatt több mint száz vadat sikerült leölniük. Az esemény hivatalosan a vaddisznó, a dámvad és a rókaállomány ritkítása miatt szerveződött, de az ottlévők elmondása szerint Semjén az elvtársakkal karöltve gátlás nélkül lőtt ki vemhes sutákat, vaddisznó kocákat és trófea vadakat is.
Mit mondhatnánk? Igazi keresztényi magatartás. Ha pedig mindehhez hozzávesszük még a nemzeti konzultáció azon kérdését, miszerint „szerepeljen-e az új alkotmányban az, hogy kötelességünk megőrizni a Kárpát-medence élővilágát, annak sokszínűségét?”, akkor megint eljutunk ahhoz a narancsos képmutatáshoz, amitől egyrészt kinyílik a bicska a zsebben, másrészt meg felfordul az ember gyomra.
De a történet itt még nem ért véget.
Semjén a levelét ugyanis nem a nyilvánosságnak szánta, hanem azt gondolta, hogy az abban foglaltakat majd ő fű alatt kilobbizza a minisztériumban. Azonban hogy stílszerűek legyünk, egy piciny guanó került a palacsintába, mivel a felháborító irományt valaki a minisztériumból eljuttatta a médiához.
Hogy ténylegesen ki állt a kiszivárogtatás mögött ma még nem tudható, de az igen, hogy Semjén végül bosszúból Rodics Katalin főosztályvezető-helyettest rúgatta ki a hivatalból. Azt a szakembert, aki élharcosa annak, hogy Magyarország génmódosítás-mentes legyen, aki a legtöbbet tette azért, hogy a tápiószelei Agrobotanikai Intézet – Európa harmadik legnagyobb génbankja – az előző kormány alatt megmeneküljön a felszámolástól. Rodics nevéhez fűződik a génkezelt vetőmagok és mezőgazdasági termények behozatalának megakadályozása, a génbankokban őrzött hagyományos magyar növény- és állatfajták megvédése, és a védett fajokkal folytatott visszaélések elleni határozott fellépés is.
Talán nem mondok meglepőt azzal, ha kijelentem, hogy ebben az egész történetben igazából nincs semmi meglepő. Tipikus fidesz tempó. Aki ellenáll, vagy másképp gondolkodik, az azonnal repül, azt gátlástalanul eltapossák még akkor is, ha igaza van, ha történetesen tényleg a jó oldalon áll.
Az eset nyilvánosságra kerülése óta Semjén kicsit eltűnt a reflektorfényből, és az ügy is elsikkadt, mintha nem is történt volna semmi sem. Talán senkinek nem érdeke tovább feszegetni a kérdést, talán egyik oldal sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a másikat. De miért is akarná? A közös vadászatokat ezzel kár lenne elrontani, a baráti vadásztársaságok hangulatát kár lenne ilyen piti üggyel megmérgezni.
Ez most nem jött be. Majd legközelebb jobban figyelnek, aztán majd fű alatt, egy saláta törvény, vagy valami hasonló keretében áttolják az egészet, természetesen mindezt a nagy nemzeti együttműködés jegyében. Aki meg majd szólni mer, hogy ezt nem kéne, annak beleordítják az arcába: KÉT-HAR-MAD. Ha meg állami cégnél, vagy valamelyik hivatalnál dolgozik, azt meg simán kirúgják. Mert kétharmad.
És kész.
Kapcsolódó anyagok:
