A rovat kizárólagos támogatója
A neoszovjet birodalmi törekvések és a magyar energiapolitika történelmi keresztmetszetében az orosz atomipar tulajdonságait elemezve a “mi van ha mégsem kell?” kérdéshez jutottam. Lázár János tendereztetés és verseny nélküli orosz-magyar államközi megállapodást emleget. A Belene melletti félbehagyott atomerőmű “egyre többe fáj” a bolgároknak.
Kézenfekvő az időben, térben és talán gazdasági állapotban is leggközelebbi példát megvizsgálni, és a bolgár belenei erőmű története hordoz magában némi tanulságot, és egyben egy jó adag irodalmi értéket is. Tudnunk kell, hogy egy pocsék döntés után mi lenne a visszatáncolás ára!
A Bulgária északi határán fekszik Belene városa, melynek szélén egy félbehagyott erőmű Pakshoz hasonlóan a Duna partján található. A belenei tervek a paksi (egyelőre nagyon homályos) elképzeléshez hasonlóan kétszer 1000 MW kapacitású blokkot jelentenek. Az 1984-ben megkezdett, majd félbehagyott vállalkozást 2005-ben melegítette fel Bulgária igazán, amikor pályáztatás után 2008-ban az orosz Atomstroyexporttal (Atomexportsztroj) kötött építési szerződést. Az Atomexportsztroj a Roszatom orosz állami vállalat része, amely kifejezetten az un. "kulcsrakész" (tehát megrendelő által finanszírozott) atomerőmű építési modellt valósítja meg.
2010-ben kiderült azonban, hogy a bolgár költségvetés nem bírja kitermelni és fedezni az erőmű építés költségeit. És itt kezdődik a kalandregény. Elindult a befektető vadászat, főleg európai tőkére várva, miközben Oroszország nagylelkűen felajánlott egy 2mrd €-s hitelt a befektetők jelentkezéséig. Boiko Borissov, az akkor kormányon levő jobbközép párt (GERB: Állampolgárok Bulgária Európai Fejlődéséért Párt) miniszterelnöke az év elején még azt mondta, hogy Bulgária nem engedheti meg magának a már befektetett 200 millió € (kb. 60 mrd ft) és a további 600-900 millió € már leszerződőtt összeg elveszítését. No ekkortájt Simeon Dyankov pénzügyminiszter közölte, hogy orosz hitelről szó sem lehet, és hogy ő bizony egy árva buznyákot sem ad többet, amíg egy rendes pénzügyi tervet nem lát. 2010 nyarán a miniszterelnök bejelentette, hogy a belenei építkezést határozatlan időre felfüggesztik, mert nem biztosított, hogy a beruházás megtérül. Ennek mindenki örült, aki nem szeretett volna további orosz befolyást az országban.
A lehetőségeket keresve a jobbközép kormány ambíciózus 300 millió €-t igyekezett lealkudni a teljes építési árból. Mindeközben Bulgáriának tovább kellett fizetnie, mint a jógyereknek. 2010 júniusban már összesen 580 millió kifizetett €-nál tartanak (174mrd ft) a még lényegében nem létező belenei 1-es reaktorra. Ez azért még nem a világ vége, nagyságrendileg az éves magyar környezetvédelmi költségvetési keretről beszélünk. Az árat nem sikerül lealkudni, de azért aláírtak egy újabb szándéknyilatkozatot, ahol rögzítették az erőmű árát 6,3mrd €-ban (1890mrd ft). Összehasonlításképp Paks2 tervezett összköltsége 3000mrd ft-ra becsült. Bulgária továbbra sem adta fel a tervét, hogy 5mrd € alá nyomja az árat. Nem sikerült. 2012 márciusában bejelentették a belenei projekt leállítását.
Nnna ennek örömére, az orosz Atomexportsztroj kezdeti 58 millió eurós követelése szeptember elejére 1 milliárd euróra ugrott, ugyanis a leszállított berendezések költségén túl az eddig elvégzett munkálatok árát és a kiesett nyereséget is szeretné behajtani a bolgár államon. Az oroszok beperelték a bolgárokat szerződésszegésért, a bolgárok hasonlóképpen, csak mindketten másik szerződésre hivatkoznak. Mindenközben az inkább moszkovita szocialista ellenzék sem rest és 2013 januárjában népszavazaási aláírásgyűjtsbe kezd. Hamarosan megtartották Bulgária demokratikus korszakának első népszavazását. Az alacsony részvétel miatt (30%) az eredmény nem lett kötelező érvényű, azonban 60-40 arányban azt mondta, hogy "Bulgáriában fejleszteni kell az atomipart, és új erőművet kell építeni". Az eredményt a Parlament tárgyalta és megerősítette korábbi döntését, miszerint az erőmű építést nem folytatják. A Rosatom viszont továbbra is fenntartja az 1mrd € tartozás követelését.
Namármost. Kitartás, nagylevegő, mert még nincs vége. Bulgáriában nem igazán sikerült kiiktatni az oligarchákat a hatalomból, miközben tombol az extrém szegénység és elviselhetetlenek a lakásfenntartási költségek. Tiszteletreméltó a tragédiában legalább az, hogy a bolgárok immáron biztosan elnyernék a "Európa legkitartóbb tüntetői" díjat, ha lenne ilyen. A jobbközép kormány 2013 februárjában a véres összecsapásokba fulladó utcai tüntetések miatt lemondott, és idén májusban ugyan a jobbközép GERB újra relatív többséget kapott, az Oresarszki-kormány mégiscsak a szocialisták-liberálisok és -figyelem- szélsőjobboldali Ataka támogatásával alakult. Na a frissiben megválasztott miniszterelnök gyorsan be is jelentette az atomerőmű újragondolását, és gyorsan le is szögezte, hogy az gazdasági és nem politkai kérdés, ezért csak részletes számítások után jöhet szóba. (De ha nincsenek ilyen számítások, akkor mire alapozták a népszavazási kezdeményezést? Öhhöm, öhhöm.)
Az egészen szórakoztató, hogy ezzel még a saját gazdasági és energiaügyi miniszterük, Dragomir Sztojnev, sem ért teljesen egyet, mert szerinte "nem engedheti meg magának az ország ezt a kiadást". Sergej Kirijenko a Rosatom vezetője azzal érvel, hogy a "bírósági per elindult és az ügyvédeik éppen ezen dolgoznak, de ők inkább erőművet építenének és nem pereskednének". Na most mondja valaki, hogy ennek nincs legalább irodalmi értéke. Május óta a tüntetések folytatódnak, oligarchából nem lesz szalonna alapon. A cirkusz hatására az is elképzelhető, hogy egy újabb előrehozott választást tartanak 2014. májusában az EP választásokkal egy időben. Szóval minden billeg továbbra is.
És végül, mi köze ehhez Magyarországnak? Ilyesmi történik, hogyha egy ország olyan cuccot rendel, amire nincs pénze, nincs rá nagyon piaci igény, de a Kreml érdekelt a kivitelezésben- írta Csiba Katalin blogjában.
Közben kiderült, hogy az Enel és az ArcelorMittal is kiszáll a romániai Cernavoda atomerőmű (CNE) hármas és négyes blokkjának megépítését célzó több mint hatmilliárd eurós projektből, így a román állam marad (a Nuclearelectrica vállalat révén) a tervezett beruházás egyedüli részvényese.
