A rovat kizárólagos támogatója

A közúti közlekedés a modern társadalom működésének elengedhetetlen része, ugyanakkor súlyos terhet ró a szárazföldi ökoszisztémákra. A légszennyezés mellett a megépített utak és a forgalom jelentős közvetett és közvetlen hatást fejtenek ki a vadon élő gerinces- és gerinctelen-állatközösségekre. Évente a világon elütött gerincesek becsült száma meghaladja a 400 milliót.

A közlekedés a civilizáció mindennapos velejárója, működésének egyik legfontosabb alappillére. Az elmúlt évtizedekben világszerte jelentős mértékben növekedett az úthálózatok hossza és a forgalomban levő gépjárművek száma. A közlekedési infrastruktúra terjeszkedése, valamint a megnövekedett forgalom amellett, hogy megnövekedett környezeti terheléshez és az élőhelyek fragmentációjához vezet, jelentősen növeli az állatok gépjárművekkel történő ütközésének esélyét is.

A Természetvédelmi Közleményekben megjelent Vizsgálatunkban összegyűjtöttük a magyarországi vonatkozású publikációkat annak érdekében, hogy rámutassunk a közúti közlekedésnek a kétéltű-, hüllő-, madár- és emlős-populációkra kifejtett káros hatásaira. Az irodalmi áttekintés során 41 közleményt találtunk, amelyekben 153 gerincesfaj pusztulását regisztrálták a szerzők. Eredményeink rámutatnak, hogy közúti gázolások következtében milliárdos nagyságrendű természetvédelmi kár keletkezett, és keletkezik jelenleg is a magyarországi gerincesfaunában.

Az úthálózatok terjeszkedésének egyik jelentős következménye, hogy a korábban összefüggő természetes élőhelyek feldarabolódtak. A globális úthálózat mintegy 600 000 fragmentumra darabolta fel a természetes élőhelyeket, és a létrejött élőhelytöredékek több mint a fele kisebb, mint 1 km2 , és csak a 7%-a nagyobb, mint 100 km2. A közúti forgalomban közlekedő gépjárművek száma is jelentős mértékben megnövekedett az elmúlt évtizedekben. Míg 1976-ban csak 342 millió regisztrált gépjármű volt világszerte, addig 1996-ban 670 millió és 2016-ban már 1,32 milliárd volt ez az érték. Ezekből a számokból jól kivehető, hogy húszévente gyakorlatilag megduplázódik a forgalomban közlekedő gépjárművek mennyisége.
Magyarországon, ha nem is volt ilyen drasztikus a növekedés, de 2001 és 2020 között 2,97 millióról 4,75 millióra nőtt a gépjárművek száma. Ezt pedig csak tetézi az a tény, hogy a magyarországi közúti forgalomban több millió külföldi gépjármű is megfordul évente. Ezeknek a civilizációs hatásoknak köszönhetően egyre fokozódó
konfliktushelyzet alakult ki az ember és az állatvilág között. A konfliktusok egyik fő forrása a vadon élő állatok elütéséből származik, amely évtizedek óta növekvő
tendenciákat mutat.

elütött madártetemek a 4-es úton kép: Monoki Ákos

Hill és munkatársai (2019) megállapították, hogy a vadászat után a második legjelentősebb ember által okozott mortalitási tényező a gerincesek vonatkozásában a gépjárművek általi elütés. A nemzetközi szakirodalomban már a 20. század elejétől kezdve közöltek esetleírásokat a témában. Az első nagyléptékű felmérést
1935-ben végezték, aminek eredményeképpen 940 elütött madár tetemét regisztrálták 6 400 kilométernyi felmért angliai útszakaszon. Az első, országos léptékű vizsgálat szintén Nagy-Britanniában volt az 1960-as évek elején, ahol önkénteseket is bevontak az adatgyűjtésbe. A kutatás során megállapították, hogy hozzávetőlegesen 2,5 millió madár és félmillió emlős pusztult el a brit közutakon a felmérés egy éve alatt 1965-ben. Európa több országában, illetve a tengerentúlon is készítettek hasonló felméréseket a gázolásokkal kapcsolatosan. Schwartz és munkatársai (2020) szerint évente az elütések miatt elpusztult gerincesek becsült száma meghaladja a 400 millió egyedet világszinten.
Annak ellenére, hogy Magyarországon nem készült országos szintű becslés, itt sem ismeretlen ez a természetvédelmi és vadgazdálkodási probléma. A témában az első magyarországi közlés Träger Józseftől származik, amely a Madártani Tájékoztató című folyóiratban jelent meg 1978-ban. Az első szisztematikusan végzett, minden gerinces-osztályra kiterjedő vizsgálatot Onuczán József végezte 1989–1990-ben. Gazdag Ferenc vezetésével egy fél éven át működő monitoring programban 5 880 kilométernyi felmért útszakaszon 45 gerincesfaj 955 elgázolt egyedét regisztrálták, ami az akkori jogszabályokban meghatározott természetvédelmi értékekkel számolva 3,6 millió forintnyi természetvédelmi kárt eredményezett. Mivel a közepes és nagytermetű emlőseink fokozott közlekedésbiztonsági kockázatot jelentenek a közúti forgalomban közlekedők számára, ezért ezekkel a fajokkal már többen is foglalkoztak részletesebben. Már több mint húsz éve folyamatosan gyűjtik a közúti elütési adatokat a vadászható fajokról a Magyar Vadelhullás Monitoring keretében (Faragó és László 2002).
Cserkész és munkatársai (2012, 2013) a magyarországi autópályákon bekövetkezett emlősgázolásokat monitorozták éveken keresztül annak érdekében, hogy meghatározzák a problémás gyorsforgalmi útszakaszokat. Akadt olyan kutatás is, amely több évtizedes távlatban zajlott regionális léptékben. Csathó András István és Csathó András János több mint húsz éves adatsorral rendelkezik Battonya település közigazgatási határán belül, aminek eredményeképpen már több ezer állatgázolással kapcsolatos megfigyelést dokumentáltak.

Irodalmi áttekintésünk célja, hogy összefoglaljuk a gerincesek gépjárművekkel történő ütközéséről a magyar szakirodalomban szórványosan közölt eredményeket. Célunk volt, hogy ezen adatok felhasználásával elkészítsük a Magyarország területén közúti forgalomban dokumentáltan elpusztult gerincesek fajlistáját, és
becslést tegyünk az eddigi dokumentált elütések során keletkezett természetvédelmi kár mértékére. Tekintettel arra, hogy a korábban közölt elütési adatok nagyon
eltérő módszertannal kerültek rögzítésre, és a legtöbb esetben ezek a tanulmányok csupán fajlistákat közöltek, így jelen tanulmánynak nem célja a nagyléptékű következtetések levonása, mintázatok feltárása. Ugyanakkor a szerzők bíznak abban, hogy egy magyarországi léptékű irodalmi áttekintés és a legveszélyeztetettebb gerincescsoportok azonosítása hozzájárulhat a probléma megértéséhez, és alapot adhat jövőbeli szisztematikus felmérések elindításához.

A Természetvédelmi Közlemények szakmai folyóiratban olvasható Borza Sándor, Godó Laura, Csathó András István, Valkó Orsolya és Deák Balázs tanulmánya: A közúti közlekedés természetkárosító hatása (680 KB pdf.)

Nyitókép: elgázolt erdei fülesbagoly a 33. számú főúton © Borza Sándor

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek