„A méhcsaládok állapota, akárcsak az előző években, most áttelelés után, nem igazán mondható jónak – közölte Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. Tájékoztatása szerint körülbelül 200.000 méhcsalád elpusztult és ugyanennyi legyengült a tél során. A pontos okokat nem ismerjük, sok méhész értetlenül áll a történések előtt…”Találkoztam már kitűnő méhészeti kutatókkal. Támogatottságuk sohasem volt jó. Kis intézetük, egyetemi tanszékeik gyakorlati haszna magas volt, állami és akadémiai támogatásuk csekély. A rendszerváltás utáni politika is az érdekvédelmi szervezetüket találta meg, mert tagjaik száma magas, és így a civilszervezetek között érdekérvényesítésre alkalmasnak gondolták őket. A mai napig sem tudott azonban az OMME a K+F és a gyakorlat között működő hidat építeni. Híradásai vészjóslóak ugyan (bár hatóságokat mosdató), de megoldásaik nincsenek. Az állami pénzosztókra sandítva politikailag egyensúlyoznak a valóságismertetés szintjének választása területén. Csak semmi cicó!
„A méhcsaládok állapota, akárcsak az előző években, most áttelelés után, nem igazán mondható jónak – közölte a VG.hu megkeresésére Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. Tájékoztatása szerint körülbelül 200.000 méhcsalád elpusztult és ugyanennyi legyengült a tél során. A pontos okokat nem ismerjük, sok méhész értetlenül áll a történések előtt…”
– A cikk itt el is lövi az érdemi munícióját. Bross úr piacról, mézárról és egyebekről beszél a továbbiakban. Nincs semmi tartalom, ami a felvetett súlyos állapot érdemi oksági összefüggését megállapítani igyekezne vagy legalább érdemben keresné azt. Az OMME, de a Nébih sem K+F szervezet, hanem érdekvédelmi. Hiányzik tehát nálunk a beporzókat követő fajsúlyos és intézményesített K+F munka, amely nem találgat, hanem megvizsgál. A tapasztalat arra jó, hogy nyomában tudományos kivizsgálás és fejlesztés induljon. A cikkben semmi ilyenről nem olvashatunk.
„Magyarországon körülbelül 1,2 millió méhcsalád van, és 20 ezren végeznek méhészeti tevékenységet, az ágazat árbevétele évente 35 milliárd forintot tesz ki.”
– Az ehhez hasonló adatok gazdasági helyzetjelentések. Nem magyarázzák a felvetett problémát. Azt igen, hogy Európában jelentős nagyságú méhészet van nálunk. Talán ez el is tudna tartani egy érdemi ágazati kutatóintézetet. Nem csak a mézelő méhek problémáira kell gondolni, hiszen a megporzásban kulcsszerepet játszó poszméhek népességeivel is bajok vannak. Ott éppen mostanában a kiterjedt glyphosate-használatot gyanúsították meg a fiasítások számának csökkenésével.
„A méhpusztulás évről évre előfordul úgy a világban, mint itthon. Az esetek száma ugyanakkor itthon egyre inkább csökkenő trendet mutat. A legtöbb méhpusztulásos esetet hazánkban 2018-ban jelentették a méhészek. Ezt követően a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) 2019-ben mélyreható (sic!) elemzést végzett, amelynek során több mint 12.000 gazdálkodótól kért növénytermesztési technológiai adatszolgáltatást. A matematikai képletek (sic!) segítségével levont következtetés lényegében az volt, hogy nem feltétlenül (sic!) egy-egy növényvédő szer okozhat méhpusztulást, hanem nagyobb a valószínűsége annak, hogy a külön-külön méhekre nem veszélyes vegyszerek, anyagok egymással kémiai reakcióba (sic!) lépve pusztító hatással vannak rájuk.”
– A problémakezelés legsúlyosabb problémáját olvashatjuk itt. A Nébih nem méhekkel foglalkozó kutatóintézet, hanem állami szolgáltató (ha az analitikai hálózatára gondolok) és hatóság. Kérdőívekkel megoldani a méhekkel kapcsolatos ökotoxikológiai problémát nem lehet. Nincs olyan képlet, ami ne az átlagtudást adná vissza, vagyis, amit eddig is tudtunk. A biológia nem matematika, még ha adatainak elemzésében a valószínűségszámítás fontos szerepet is tölt be. A legkirívóbb laikus tévedés, hogy a hatóanyagok kémiai reakcióba lépnének egymással. Ennyi azért belefér a növényvédőszer-fejlesztésbe, hogy ezt a hatást kizárja és megadja a keverhetőséget. Itt másról van szó. Például, hogy a méhviaszba is beépülő PBO (a piretroidok szinergizálásra használják, és a mézelőméh szervezetébe bekerülve a kiválasztott viaszlemezekkel is ürül) citokróm P-450 gátló. Ez azt jelenti, hogy gátolják a legfontosabb detoxifikáló enzimrendszer működését. Így, minden olyan hatóanyag hatását felerősítik, amelyeket ez az enzimrendszer bont le. Sokkal veszélyesebbé tesz tehát egyes hatóanyagot, mint egyedül való megjelenésük. A hatóanyagok fiziológiai egymásra hatásáról van szó. Ez itt csak egyetlen kézenfekvő példa.
„Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME), a Nébih és a megyei növény- és talajvédelmi hatóságok 2012 óta rendszeresen célzott monitoring (sic!) vizsgálatokat folytatnak a virágzó kultúrákban. A közös akciók célja, hogy kiszűrjék a méhekre kockázatot jelentő, szabálytalanul kezelt növénykultúrákat. Az évi mintegy 60-100 mintából átlagosan 5-10 esetben bizonyosodik be a szabálytalan szerhasználat és sikerül kiszűrni kockázatos területeket. A Nébih szerint a növényvédő szerek címkéjén előírtaknak megfelelően végzett növényvédelmi tevékenység nem jelent kockázatot a házi méhekre és a vadon élő beporzó szervezetekre.”
– Értem, a Nébih Bross elnök úr szerint tökéletes. Az engedélyezés területén nálunk minden rendben van, csakhogy száz fölötti az a hatóanyagszám, amit az EU mostanában kivont, s amiről a Nébih ugyanezt gondolta korábban, közöttük a ’méhgyilkos’ neonikotinoid-csávázószerekről is. Az említett tevékenység szerintem a minimum, amitől sokkal több kellene. Irányító adatfeldolgozó, aki a monitorozási adatok alapján célzott kutatásokat indít el. E nélkül a tevékenység csak egyfajta kamaszlányos naplóírás. 5-10%-os találati arányt én nem tartok kevésnek. Ez okozhat már (a méhészetek kártevőivel együtt) lassú népességcsökkenést.
„Ha megvizsgáljuk a növényvédőszer-forgalmazási adatokat mezőgazdasági területre vetítve, azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarországon a felhasználók 2011 óta tartósan 2 kg-nál kevesebb növényvédőszer-hatóanyagot használnak hektáronként. Vagyis Magyarországon a szerforgalmazási adatok alapján az egy hektárra jutó növényvédőszer-hatóanyag mennyisége az Európai Unió átlaga alatt van.”
– A növényvédőszer-forgalmazási adatoknak semmilyen érdemi konzekvenciája nincs a kaptár-elnéptelenés ügyében. Itt speciális hatóanyagok felhasználása és elemzése lenne fontos, amelyek a mézelőméh szaporodását és pusztulékonyságát befolyásolják. Általános statisztikák nem arra valók, hogy velük speciális problémákat oldjunk meg.
„Magyarországon közel 23 ezren írták alá a Mentsük meg a méheket és a mezőgazdasági termelőket! […] A kezdeményezés fő céljai: A szintetikus növényvédő szerek fokozatos kivonása az EU mezőgazdaságából, kezdve a legveszélyesebbekkel; A cél e peszticidek használatának 80%-os csökkentése 2030-ig, és teljes beszüntetésük 2035-re; A természetes ökoszisztémák helyreállítása a mezőgazdasági térségekben, hogy a mezőgazdasági termelés a biológiai sokféleség helyreállításának eszközévé váljon; A mezőgazdaság megreformálása a és kis méretű, diverzifikált fenntartható gazdálkodás előtérbe helyezésével, az agroökológiai és biogazdálkodási eljárások gyors elterjedésének támogatásával, továbbá független, mezőgazdasági termelőknek szóló képzések és kutatási tevékenységek lehetővé tételével a növényvédőszer- és GMO-mentes gazdálkodás témájában.”
– Ismét a Green Deal célkitűzéseihez, az ökológiai gazdálkodás dicsőítéséhez érkeztünk, amit Nagy István és adminisztrációja egyáltalán nem támogat. Az agrároligarchák hasznát védik inkább. A célkitűzésekből „kis méretű, diverzifikált, fenntartható gazdálkodás” előtérbe helyezésének szükségességét Bross elnök úrnak Mészáros Lőrinccel és Csányi Sándorral kell majd megbeszélnie. Gondolom ők meghatódva azonnal átadják földjeiket a földtelen vidékieknek, akik a bioverzitás érdekében mindent megtesznek majd. Bocsánat a szkepszisért, de van az álmodozásnak az a foka, ami ezt önkéntelenül kiváltja.
Nagyon messze látom a megoldást, de tartok tőle, hogy erre sem lesz már időnk.
Darvas Béla
