Csaltak a hamburgi laborban, ahol a rákkeltő glifozát gyomirtó uniós engedélyező tesztjeit is végezték. Az elhullott állatokat élőnek tüntették fel, illetve a növényvédők által okozott daganatok helyett is csupán gyulladásokat regisztráltak.
Egy új vizsgálat szerint több teszt során csalás történt a hamburgi Farmakológiai és Toxikológiai Laboratóriumban (LPT Hamburg) 2017-ben, ami egyike azoknak a laboroknak, amelyek a glifozát gyomirtószerrel végeztek kísérleteket a szer (újra)engedélyezésének lehetőségeit vizsgáló kutatásaik során.
A glifozát 2017-es szabályozási folyamatában felhasznált hét tanulmányból az egyik származott a hivatalosan „Jó Laboratóriumi Gyakorlat” (Good Laboratory Practice, GLP) elismervénnyel rendelkező, de valójában adatokat torzító hamburgi laborból. A laborban a különböző növényvédő szerek toxicitásának mérésekor torzították a valódi hatásra vonatkozó adatokat: az elhullott állatokat élőnek tüntették fel, illetve a növényvédők által okozott daganatok helyett is csupán gyulladásokat regisztráltak.
A növényvédő szerekkel szemben kritikusabb hangot megütő szervezetek, köztük a Pesticide Action Network Europe azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel nem mindig publikus, hogy melyik mérés honnan származik, ezért a hamburgi LPT valójában az eddig kiderültnél jóval több potenciálisan szintén torzított mérést jegyezhet. A GLP a legnívósabb tudományos laborsztenderd, így a PAN Europe szerint aggasztó, hogy a hatóságok továbbra is úgy vélik, hogy a GLP tanúsítvány teljesen kizárja a csalást.
A laboratórium jelenleg büntetőjogi vádakkal néz szembe, és a PAN Europe arra kéri az Európai Bizottságot, hogy többé ne vegye figyelembe az általuk végzett vizsgálatokat sem az éppen újraértékelés alatt álló glifozát, sem egyéb vitatott növényvédő szerek esetén.
A glifozát engedélyezése 2017-ben nagy társadalmi ellenállást váltott ki: az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) rákkal foglalkozó ügynöksége már 2015-ben kimondta, hogy a szer „valószínűleg rákkeltő”, 2017-ben pedig 1,3 millióan írták alá a petíciót, hogy az EU ne hosszabbítsa meg a Monsanto vegyipari óriáscég glifozát tartalmú gyomirtójának Unión belüli használati engedélyét. (Ennek ellenére végül 2017 novemberében a tagállamok többsége, köztük Magyarország is újból engedélyezte a glifozátot további 5 évre.)
A glifozát a legelterjedtebb gyomirtószer a gyümölcsök, zöldségek és szántóföldi növények esetén. Többször kimutatták már, hogy rákkeltő hatású és negatívan hat a biodiverzitásra, viszont sok gazdálkodó azt állítja, hogy nincs költséghatékony alternatívája, illetve betiltása jelentősen növelné az élelmiszerárakat is. A MADOSZ szerint a glifozát „olcsó gyomirtónak számít, szántón hektáronként 4-6 ezer forinttól elvégzi nemcsak a magról kelő, de az évelő egy- és kétszikűek kiirtását is”. 2019 decemberében az Európai Unióban elsőként Ausztria tiltotta be a szer használatát.
Angeliki Lyssimachou, a PAN Europe környezeti toxikológusa elmondta:
„A növényvédő szerek (peszticidek) jóváhagyásához vezető vizsgálatok túlnyomó részét maga a peszticid-ipar végzi, közvetlenül vagy szerződéses laboratóriumokon, például az LPT Hamburgon keresztül. Ezt az összeférhetetlenséget évek óta kritizáljuk.”
A toxikológus arról is beszélt, hogy a több mint 140 civil szervezetet tömörítő „Állampolgárok a tudományért a peszticidek szabályozásában” ernyőszervezet rendszeresen szólítja fel a Bizottságot:
- független laboratóriumok végezzék el a teszteket nyilvános ellenőrzés alatt
- a növényvédőszer-iparnak csak finanszírozási lehetőséget adjanak a szerekkel kapcsolatos tanulmányok létrejöttével kapcsolatban.
„Ideje, hogy az állampolgárok egészsége élvezzen elsőbbséget a vállalatok nyereségével szemben!” – mondta Lyssimachou.
Tavaly májusban írtunk arról, hogy a PAN Europe több mint hatszáz oldalnyi belső dokumentumot szerzett meg azt illetően, hogy hogyan is próbálják az Európai Bizottság képviselői ellehetetleníteni a szigorú uniós növényvédelmi szerekre vonatkozó szabályozások alkalmazását. Akkor fény derült arra, hogy több bizottsági tisztségviselő is megpróbált úgy trükközni a veszélyességet megállapító kritériumokkal, hogy oda olyan vegyi anyagok is bekerülhessenek, amelyek veszélyeztetik a belső elválasztású mirigyek működését, rákkeltőek, genetikai elváltozást okoznak, gátolják a szaporodási képességet, tartósan megmaradnak a környezetben vagy épp a szervezetben/táplálékláncban halmozódnak fel. Via Mérce
