Esther Horvath fotográfusként a sarkvidéki éghajlatkutatás dokumentálására fókuszál, 2015 óta már 25 sarkköri kutatóexpedíciót fényképezett. 2019-től követi nyomon a norvégiai Spitzbergákon található Ny-Ålesundot, a világ legészakibb pontján működő nemzetközi tudományos kutatóbázist.
Esther Horvath a sarkkörön, a globális felmelegedés epicentrumában zajló tudományos munkát dokumentálja
A sarkvidéki éjszaka csillagai című kiállítás történetei és képsorai az itt zajló mindennapi életet és tudományos kutatómunkát mutatják be. A projekt fontos része a női tudósokat bemutató portrésorozat, a Women of Arctic Science, amely a kutatónők életének, motivációjának és munkájának megismertetése által a tudósok és felfedezők következő női generációját hivatott inspirálni.
Esther Horvath A sarkvidéki éjszakai csillagai című kiállítása 2024. október 25. és 2025. január 31. között látható a Capa Központban.
A soproni születésű Esther Horvath az Alfred Wegener Intézet Helmholtz Sark- és Tengeri Kutatóközpontjának fotósa, a National Geographic Explorer, valamint a Természetvédelmi Fotósok Nemzetközi Szövetségének tagja. Elnyerte a World Press Photo pályázat Environmental kategóriájának első díját 2020-ban. 2022-ben megkapta a New York-i International Center of Photography (ICP) Infinity-díját. 2024-ben National Geographic Wayfinder-díjjal tüntették ki a tudomány, a természetvédelem, az oktatás, a technológia és a történetmesélés terén végzett munkájáért. Huszonöt tudományos expedíciót dokumentált már az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon. 2019–20-ban részt vett a MOSAiC expedíción, amelyet a valaha volt legnagyobb jeges-tengeri tudományos expedícióként tartanak számon, az itt készített fotóiból megjelent könyvet a Prestel Verlag adta ki. Esther Horvath munkáit többek között a National Geographic, a The New York Times, a GEO, a Stern, a TIME és a The Guardian is publikálja.
„A Delta tudományos magazinon nőttem fel, melyet minden héten néztem a tévében, csak hogy lássam a bevezetőt, ahol férfiak masíroznak a sarkvidéki hóviharban. Ma már tudom, hogy japán tudósok voltak, akik az Antarktiszon lévő állomásukra meneteltek. Lenyűgöztek ezek a képek, és szerettem volna az arcomon érezni ugyanezt a hóvihart. Női példakép nem volt előttem, csak sarkkutató férfiakat láttam. A ’90-es évekig a nők részvétele a sarkvidéki expedíciókon nagyban korlátozva volt és sok esetben nem volt engedélyezett. Ma a fotóim a sarkvidéki tudományos expedíciókra összpontosítanak, bemutatva az emberiség számára éghajlati adatokat szolgáltató emberek napi odaadó munkáját. Az éghajlatváltozás nem egy nap alatt történik. Az éghajlatváltozást csak akkor értjük meg, ha hosszú távú megfigyeléseket végzünk minden nap, minden héten, minden hónapban és minden évben. Munkámmal nem csak a kutatásba fektetett odaadásra szeretnék rávilágítani, hanem a női expedíciók résztvevőinek szerepére is, hogy inspiráljam a felfedezők következő generációját, és azt is, hogy az álmokat el lehet érni, ha hiszünk bennük és keményen dolgozunk értük” – meséli Esther.
2019 óta követi és fényképezi a Spitzbergákon található nemzetközi kutatóbázis munkáját. A faluban tíz ország tudósai dolgoznak együtt a klímakutatás és környezetvédelem területén, és mindegyiküket egyetlen cél vezérli: annak megértése, hogy milyen változások zajlanak az Arktiszon, és hogy a klímaváltozás miképp hat az emberiségre. Ez a hely a globális felmelegedés epicentruma, ahol a téli átlaghőmérséklet 1991 óta 6-8 °C-kal emelkedett; ez a növekedés sokkal gyorsabb, mint bárhol máshol a bolygón. Itt az év több mint négy hónapját a sarkvidéki tél sötétsége uralja. A dokumentarista anyag azt meséli el, hogy a legzordabb környezeti körülmények – többek között hóviharok és mínusz 30 °C-os hőmérséklet – ellenére a tudósok milyen összefüggéseket tárnak fel, amelyek jelentősen hozzájárulnak bolygónk változásainak jobb megértéséhez. Emellett a fotográfus a mindennapi életet is bemutatja a kutatóbázison, ahová nem vezet út, így csak hajóval vagy repülővel érhető el, és ahol nem tartózkodhatnak turisták, csak kutatók. Ebbe a zárt világba kapunk bepillantást a fotográfus érzékeny megfigyelései révén, melyek a kutatási folyamatokon túl, az ott dolgozó elhivatott kutatók személyiségét, emberi oldalát is elénk tárják.
Ezzel a projekttel Esther Horvath nemcsak arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet a gyors klímaváltozásra, hanem arra is, hogy emberközelivé tegye a tudományos erőfeszítéseket, így azok a szélesebb közönség számára is érthetőbbé váljanak, és hatásuk felerősödjön. A projekt része egy női tudósokat bemutató portrésorozat is, a „Nők a sarkkutatásban”. E rész szándéka, hogy a női példaképek életének, motivációjának és munkájának ábrázolásával inspirálja és bátorítsa a következő nemzedék tudósait és felfedezőit.
Nyitókép: Esther Horvath portré fotó Manuel Ernst
