A rovat kizárólagos támogatója
greenfo/MTI

A súlyosan fenyegetett gerinces fajok csaknem fele szigeteken él világszerte – derült ki egy tanulmányból, amely szerint a szigeteken végbemenő kihalásokért elsődlegesen felelős invazív fajok megfékezésével az érintett 1189 fenyegetett faj 95 százaléka jól járna.

A Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i campusának (UCSC), az Island Conservation, a BirdLife International szervezeteknek és a Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) az invazív fajokkal foglalkozó szakemberei több mint ezer adatbázist, publikációt és jelentést átvizsgálva, valamint több mint 500 nemzetközi szakértővel konzultálva hozták létre a Threatened Island Biodiversity Database, vagyis a biológiai sokféleség elsorvadása által fenyegetett szigetek adatbázisát – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány készítői a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján veszélyeztetettként vagy súlyosan veszélyeztetettként szereplő 1189 szárazföldi gerinces fajt – kétéltűeket, hüllőket, madarakat és emlősöket – azonosítottak és térképeztek fel 1288 szigeten. Ezután megnézték, hogy vannak-e nem őshonos, invazív gerincesek, például patkányok vagy macskák az adott szigeteken.

A világon egyedülállónak számító adatbázis az egyes szigetekre vonatkozó társadalmi, politikai és ökológiai információkat is tartalmaz. A tanulmány vezető szerzője, Dena Spatz szerint az adatbázis révén sokkal tudatosabb és hatékonyabb természetvédelmi intézkedéseket lehet kidolgozni. A szigetek mindössze 5,3 százalékát alkotják a Föld szárazföldi területeinek, mégis az 1500 óta feljegyzett kihalások 61 százaléka ezeken az izolált területeken ment végbe.

A kipusztulások többségéért az invazív fajok – különösen a rágcsálók és a macskák – a felelősek, amelyek az esetek legalább 44 százalékában közrejátszottak a különböző madár-, emlős- és hüllőfajok kihalásában az elmúlt évszázadokban.

A kutatók szerint sok sziget esetében lehet alkalmazni olyan biobiztonsági intézkedéseket, amelyekkel megakadályozható a nem őshonos fajok megtelepedése. A már invazív fajokkal terhelt szigetekről pedig teljes mértékben el lehet távolítani a betolakodókat, segítve az őshonos fajok regenerálódását. Az adatbázis révén pontosan meg lehet határozni a jövőben, hogy mely fajok és hol szorulnak védelemre. Egy másik, a Nature című folyóiratban közölt tanulmány szerint a világ biológiai sokféleségének elsorvadása – elsősorban az őshonos növényzet és az erdők kiirtása révén – hét területen, Indonéziában, Ausztráliában, Malajziában, Pápua Új-Guineában, Kínában, Indiában és Hawaiion a legnagyobb mértékű.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek