Jelentős a Tisza és mellékfolyóinak mikroműanyag-szennyezettsége: a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatóinak mérései szerint átlagosan 3200 mikroműanyag-szemcse található egy kilogramm partmenti üledékben. A helyi strandok környezetében, továbbá a Nagy-ág és a Maros vizében a legmagasabb a szennyezés.
A Szegedi Tudományegyetem közkapcsolati igazgatóságának közleménye szerint a Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék munkatársai a Tisza teljes hosszán és a nagyobb mellékfolyók torkolatközeli szakaszain a folyóvízi üledékben található mikroműanyag-szennyezést vizsgálják. Kiss Tímea egyetemi docens szerint 2019 óta végzett kutatómunka célja felmérni, honnan érkezik műanyagszennyezés a Tiszába, és hogy alakul annak mértéke a folyó teljes hosszán.
A műanyag a szennyvízzel és a hulladék nem megfelelő elhelyezésével juthat be a folyókba, összetöredezik, 5 milliméternél kisebb darabokból álló mikroműanyaggá válik, amit a folyók elszállíthatnak, illetve a hordalékkal együtt lerakják. A kutatás első eredményei alapján a Tiszán átlagosan 3200 mikroműanyag-szemcse van egy kilogramm partmenti üledékben, míg a mellékfolyók esetében a szennyezettség értéke kilogrammonként 4100 darab. Különösen magas a mért szennyezés a kárpátaljai Nagy-ág és a Romániából érkező Maros esetében. Egyes helyeken a magyarországi szakaszon is jelentős mennyiségű műanyag juthat a folyóba, hiszen Dombrádnál, Nagykörűnél és Csongrádnál kiugróan magas műanyag-koncentrációt mutattak a helyi strandok környezetéből gyűjtött mintákban.
A folyóvízi mintákban nem találtak tisztítószerekből és kozmetikai szerekből – például arcradírból – származó gömb alakú mikroműanyagot, illetve a zacskók lebomlásával keletkező műanyagfoszlány mennyisége is elhanyagolható volt. Az üledékmintákat inkább a különböző színű szálak uralták, amelyek nagy valószínűséggel a környezetbe kijutó, nem megfelelően tisztított, műszál maradványokat tartalmazó mosóvízből, esetleg kidobott ruhák vagy kötözőanyagok bomlásából származhatnak.
Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Földrajzi és Földtudományi Intézet kutatói a mintavételt a 2020-as tavaszi árvizet követően megismételték, a laboratóriumi vizsgálatok folyamatosak. Az újabb méréssorozathoz a korábbinál is több helyről gyűjtöttek mintát, így vizsgálhatóvá vált például, hogy van-e összefüggés az üledék szemcsemérete és a szennyeződés koncentrációja között, illetve az árvíz újrarendezte-e a mikroműanyagok eloszlását a Tisza vízrendszerében – áll a közleményben.
