India délkeleti Nagaland államában becslések szerin a vonulásuk csúcsidőszakában naponta 14.000 amuri vércsét pusztítanak el azért, hogy megegyék vagy eladják őket. Madarászok szerint Nagaland területén évi 140.000 vonuló madarat gyilkolnak le.
Valószínűleg ez a legnagyobb amuri vércse (Falco amurensis) gyülekezet az egész világon és tragikus, hogy ilyen sorsra jutnak. Csoportunk riasztotta az összes illetékes hatóságot Nagalandban. Azok a kormányzati képviselők, akikkel kapcsolatba kerültünk, ígéretet tettek arra, hogy véget vetnek a madarak legyilkolásának. A Conservation India csoport továbbra is figyelemmel követi a fejleményeket és beszámol a helyzetről.
Fontos megjegyezni, hogy Indiának, mint a Vándorfajok Konvenciója (CMS) aláírójának kötelessége, hogy megakadályozza a tömeges pusztítást, gondoskodjon a madarak biztonságos áthaladásáról , továbbá, hogy megfelelő intézkedési tervet dolgozzon ki ennek a madárfajnak a hosszú távú megőrzéséről. A nemrégiben megkötött Biodiverzitás Konvenció (CB) keretében, melynek a következő két évben India az elnöke, külön hangsúlyt kapott a CMS jelentősége a fajok megőrzésében, különösen pedig az élelmiszer célú vadászat megfékezése.
Októberben nagyszámú amuri vércse érkezik Indiába Szibériából útban végső úti célja, Szomália, Kenya és Dél-Afrika felé. A madarak között ez a helyes kis szárnyas teszi meg az egyik leghosszabb utat vonulása során: évente akár 22 000 kilométert is repülnek. Különcök a madarak között amiatt, hogy nagy távolságot tesznek meg a tenger fölött, s vonulásukat éjjel is folytatják.
Idén októberben egy csoportunk a Wokha körzetben található Doyang tározóhoz utazott, hogy utána járjon, miszerint évente több ezer vércsét ölnek itt meg, amikor a madarak keresztül haladnak a Nagaland állam területén található Wokha körzeten. Az út a legrosszabb félelmeinket igazolta. Doyang egy kőgát és vízi erőmű a a Brahmaputra mellékfolyóján, a Doyang folyón, a nagalandi Wokha városától 30 km-re, amelyet a North Eastern Electric Power Corporation( NEECPC) cég üzemeltet. Amikor október 21-én 8 óra 30 perckor a Doyang tározóhoz érkeztünk, két asszonnyal találkoztunk, akik teljesen nyíltan vittek az úton mintegy 30 megnyúzott madarat, amelyek amuri vércsének bizonyultak. Ezt volt az első találkozásunk a fajjal. Hamarabb láttunk megölt madarakat, minthogy élőkkel találkoztunk volna.
Az amuri vércsék száma Doyang környékén
Szinte azonnal több ezernyi amuri vércsét pillantottunk meg a hegygerinc mentén futó vezetékeken. Úgy tűnt, hogy éjjel repültek és Doyangot a kora reggeli órák alatt érték el. Úgy látszott, hogy a vezetéket pihenésre használták és arra, hogy rovarokra csapjanak le. Az amuri vércsékről ismert, hogy teljesen rovarervők. Itt, 8 óra 40 perckor 6 ezerre becsültük az amuri vércsék számát. Ebbe csak a számunkra látható vezetékek tartoztak bele, s a vezetékek minden irányba több száz méterre folytatódtak még. A következő reggel (október 22.), 6 óra 30 perckor ugyanezeken a vezetékeken 12.000 madarat számoltunk meg és közel 23.000 madarat a Doyang tározó fölött. Később, 8 óra 30 perckor a madarakat a távvezetékeken lehetett látni. A számuk jelentősen csökkent és 12.30-ra már nagyon kevés vércse volt látható a vezetékeken. A nap során 12 vadászt figyeltünk meg a főúton, akik fejenként 60-200 madarat vittek, ami azt jelenti, hogy több mint ezer halott madarat vittek haza, a helyi piacra vagy pedig értékesítettek házaknál.
Az öldöklés
1. A vadászat folyamata
Az amuri vércsék napközben a vezetékeken tartózkodnak (így szinte teljesen elérhetetlenek a vadászok számára) és a tározó partjai mentén található bokros foltokhoz pihenni szállnak le. A vadászok könyörtelenül kihasználják ezt a sajátos viselkedést és hatalmas halászhálókat ( 30-40 m hosszú és 10-12 m magas) feszítenek ki a pihenőhelyeken. Csónakon elkísértünk egy halászcsoportot a tározó túlsó oldalára, ahol további vadászcsoportokat láttunk. A csoportok döntően 4 főből álltak, némelyik 2 főből. A hálókkal nagyszámú madarat fognak meg. A madarak belegabalyodnak a hálókba, amikor késő este lejönnek pihenni, vagy amikor reggel elhagyják a pihenőhelyüket. A hálók állandóan kint vannak és a vadászok minden reggel jönnek, hogy kiszedjék a csapdába esett madarakat. A hálók az egész pihenőhelyet beterítettek, így a madaraknak gyakorlatilag nem maradt biztonságos hely. A mellékutakat és az ösvényeket megszüntették, hogy kifeszítsék a hálókat.
Minden vadászcsoport legalább 10 hálót rakott ki. Hálónként átlagosan 18 madarat, így minden csoport naponta mintegy 180 madarat fog. Ezt a vadászokkal folytatott beszélgetések is igazolták. Arról is értesültünk, hogy naponta 60-70 vadászcsoport tevékenykedik. Ez azt jelenti, hogy a vándorlás csúcsidőszakában naponta mintegy 12 000-14 000 madarat fognak meg. Nyilvánvaló, hogy a populáció minden nap jelentősen csökken. A vadászok idén október 19-én kezdték meg a madarak befogását hálókkal (az egyik vadásztól származó információ) és ez nyilvánvalóan folytatódik majd a vonulás végéig. A vadászok szerint a migráció 2 hétig tart (csoportunk ezt majd ellenőrzi a következő 1-2 hétben, s jövőre is tanulmányozza majd).
Ha azzal számolunk, hogy a vonulás Doyangon keresztül csak 10 napig tart, ez arra utal, hogy a populációból minden évben megdöbbentő módon eltűnik 120 000-140 000 madár, s még ennél is több, ha a vonulás tovább tart, vagy ha a területen több vadászterület (szomszédos falvak, körzetek, stb) vannak. Ebben a számban nincsenek benne azok a madarak, amelyeket esetleg lőfegyverrel, csapdával vagy egyébbel pusztítanak el, amelyek szintén elterjedtek és elfogadottak a nagák között. A befogott madarakat szúnyoghálók vagy nádkosarak alatt tartják életben, hogy élve juttathassák el őket a vevőkhöz, vagy a piacokra. A nádkosarakból karókra rakják át a madarakat, hogy könnyebben lehessen őket a falvakba és a városokba szállítanak. A folyamat során a madarak elpusztulnak és ezeket az eladás érdekében megkopasztják (mint a baromfit) és fel is füstölik őket (hogy hosszabban elálljanak).
2. Az értékesítés
A madarakat egyenként 16-25 rúpia közötti áron adják el (mindig 100 rúpiáért-ért adott számú madarat, ami 1,9 dollárnak, vagy 1,2 angol fontnak felel meg). Az eladás általában háznál történik Pangti faluban (innen származik a legtöbb vadász), továbbá a közeli Doyang és Wokha városában. A vadászok (és a vásárlók) tudják, hogy az amuri vércse megölése illegális és Wokha körzet helyettes kormányzójának 2010. évi betiltotta ezt. Arról is értesültünk, hogy a távoli síkságon fekvő Dimapurban piacain is árulnak valamennyi amuri vércsét.
Továbbra is rejtély, hogy nagyszámú halott vércse hova kerül naponta, hiszen a körzetben lévő falvak nem tudják őket ilyen számban felvenni a saját fogyasztásukra. Az egyik vadász azt mondta, hogy két kis teherautót várnak Dimapurból, hogy Pangti faluban madarakat vegyen fel. A nap végére, orrunkban a füstölt vércsék szagával, megnémultunk az öldöklés mértékétől és könyörtelenségétől.
