Aki visszatérő vendég a Szegedi Vadasparkban, annak nem számít nagy meglepetésnek, hogy tavasszal és nyáron számos kifutóban, röpdében figyelhet meg kölyköket és fiókákat. Azonban most talán még őket is meglepi az apróságok nyüzsgő sokasága, amelyet az aranysakálok és az ormányos medvék kifutójában tapasztalhat.
A fiatal kölykök ugyanis most élik azt a korszakukat, amikor már hosszabb időre elhagyják védett odújukat, üregüket, és játszva, nagy hancúrozást csapva fedezik fel a környező világot.
A vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua) nagyszámú születéséről már beszámolt a Szegedi Vadaspark, csakúgy, mint Vackorról és Luluról, amelyeket gondozóik nevelnek. Szép számmal maradtak azonban a csapatban is kölykök, összesen három anyától tízen, akik együtt nevelik és óvják kicsinyeiket. Az apa nem vállal szerepet az utódgondozásban, sőt, a nőstények nem is engedik a kölykök közelébe. Mindez megfelel a természetes viselkedésüknek, hiszen a természetben a hímek külön élnek a csapattól, sőt, a nőstények, kölykeik védelmében kifejezetten harciasan lépnek fel vele szemben, ha közelednek. A május harmadika és idusa között született kölykök már elkezdtek olyan táplálékot is fogyasztani, mint szüleik. Tipikus mindenevőként ebbe a gyümölcsök és apróállatok egyaránt beletartoznak. Majom ügyességével másznak a fákon, örökmozgóként meg sem állva – erről a látogatóink is meggyőződhetnek, mikor a dél-amerikai körutat bejárva az erdei kifutóhoz érkeznek.
Az aranysakálok (Canis aureus) idei születéséről most adunk hírt először. Nem véletlenül, hiszen magunk is csak kb. egy hete látjuk a szülők által ásott üregben világra jött kölyköket, ahogy azok egyre többet merészkednek elő. A pontos számukat hétre becsüljük, ami még sakál esetében sem nagy alomnak számít. Szemben az ormányos medvékkel, az aranysakáloknál az utódgondozásban mindkét szülő aktívan szerepet vállal, mindketten óvják és védik a kicsinyeiket. Ha nagyobb létszámúvá válik a család, akkor is csak a domináns szülőpár szaporodik, az idősebb testvérek pedig segítik az utódok gondozását.
Az aranysakál jelenleg Magyarországon dúvadnak számít, tehát nem védett. A középkorban gyakori volt, nádi farkasként volt ismert és hírhedt ragadozó, eleink nem ok nélkül féltették tőlük a háziállat állományt. Idővel azonban kipusztult hazánkban, a 90-es évek óta azonban újra elterjedőben van, a Balkán irányából. Ennek oka lehet az éghajlatváltozás is, a melegedő időjárás ugyanis kedvez a fajnak. A sakálok megítélése megosztja a tudományos közvéleményt is, valaki kártevőnek tartja, valaki pedig egy újra megtelepedett hazai ragadozónak, amelynek fontos a szerepe az ökoszisztémában. Az adatok azt mutatják, hogy a sakálokat a vita kevésbé zavarja, gyors elterjedése révén ma már hazai ragadozónak számít.
Vörösorrú ormányosmedvék -hárman egy ágon Kép: Endrédi Lajos
