A Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein sokfelé előfordul egy, a szélesebb közönség számára kevésbé ismert vízimadár, a guvat. Találkozni nagyon ritkán lehet vele, mert rendkívül rejtett életmódot folytat.
Jelenlétét leginkább a különleges, malacvisításszerű hangja árulja el. A felmérések szerint nem számít ritka fajnak, álló- és lassú folyású vizek nádas, gyékényes, sásos szakaszain többfelé is előfordul. A guvatok állományának csak egy része húzódik délibb területekre, a Földközi-tenger vidékére, kisebb része áttelel. Mindig is voltak áttelelő példányai, de az utóbbi években gyakoribbá váló enyhe telek miatt ma már egyre több példány marad itt a be nem fagyó vizek környékén.
Igen életrevaló madár, bár táplálékának zöme állati eredetű (férgek, rovarok, apró halak, csigák), de szükség esetén magvakat és egyéb növényi részeket is fogyaszt. Egy kemény tél nehéz időszak az áttelelő fajok, így a guvatok számára is. Ilyenkor nehéz eldönteniük, mi a helyesebb: ha útnak indulnak és biztonságos területet keresnek, igaz a hosszú repüléssel sok energiát veszítenek, vagy ha maradnak és bíznak abban, hogy nem tart sokáig a kemény hideg. Egy hosszabb, enyhe periódus után bekövetkező pár napos vagy hetes zord tél esetenként sok áldozatot szed az áttelelő példányok közül.
A guvatok költőfajként is szép számban jelen vannak a Kis-Sárréten, amely kiváló élőhelyet kínál számukra. A halastavak nádas, gyékényes részein és a mocsarak, mocsárrétek sásos, nádas részein egyaránt vannak fészkelő példányok. A hangok alapján végzett felmérések szerint az itt becsült költőállomány 40-50 pár közé tehető.
Nyitókép: guvat jeges vízparton. Fotó: Biró István
