Az Aral-tó kiszáradásáért felelős Hanhowuz víztározóról adott közre új műholdképet a NASA. Az óriási építmény Türkmenisztánban található, amelynek 80 százalékát a Kara-kum sivatag borítja.
A tározót még a szovjetek építették az 1950-es években, és az 1300 kilométerre lévő Amu-Darya folyó látja el vízzel. A probléma abból adódik, hogy ez a folyó felelne a sós vizű Aral-tó feltöltéséért is, így viszont a vize 90 százaléka a tározóba jut, a Föld negyedik legnagyobb tava pedig fokozatosan kiszárad: 1963 és 1987 között a 60 százaléka eltűnt, és a sótartalma is megduplázódott. Jelenleg már nem is egy tó, hanem inkább négy kisebb, és egyre csak zsugorodik. Pan Gimun ENSZ-főtitkár 2010-ben már így is a világ egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájának nevezte a folyamatot, de a mostani vízhasználat mellett 2020-ra az Aral-tó teljesen eltűnhet – írja a Live Sciencere hivatkozva az index.hu.
Míg a tó kiszáradása miatt felszívódó só ellehetetleníti a földművelést és csökkenti az ivóvízkészletet, a műholdképen látható óriási tározó éppen hogy vízzel látja el a sivatagon keresztül haladó öntözőcsatornát, így életben tartja a türkmenisztáni mezőgazdaságot. Ennek eredményeként a rendkívül szegény ország munkaerejének felét, illetve a GDP 7 százalékát is ez a szektor biztosítja.
Totális ökológiai katasztrófa egyetlen emberöltő alatt
Egyszer volt, hol nem volt, volt valaha egy meseszép tó Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán határvidékén. A tavat két bővizű folyam táplálta, az Amu Darja délről és a Szir Darja keletről. Területe 68,000 négyzetkilométer volt, és ezzel a világ negyedik legnagyobb sóstavaként tartották számon. Az Aral-tó esete.
A tónak különleges, gazdag élővilága volt. Halászata és a kapcsolódó feldolgozó ipar egykor több, mint 30.000 ember számára nyújtott megélhetést. Vízét 113 halászhajó járta, és a Szovjetunió haltermelésének 1/6-át adta. Részletek >>>
Kapcsolódó anyagok:
