A szegény országok gyors eredményeket várnak a Párizsi klímaegyezmény életbelépésétől, hogy a végzetes felmelegedés megfékezhető legyen. A Párizsi klímaegyezmény ratifikálása után a fejlődő országok figyelmeztettek, az eddig lekötött pénz még mindig kevés ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a várható tengerszint növekedéshez.
A párizsi klímaegyezmény ratifikálásának jó hírét, hamar mérsékelte a tény, miszerint az új megállapodás egymagában koránt sem képes megállítani a katasztrofális felmelegedést, valamint, hogy, a gazdag országok által lekötött pénzösszeg nem elegendő ahhoz, hogy azzal a fejlődő országok a növekvő tengerszinthez és extrém időjáráshoz alkalmazkodni tudjanak.
A november 4-én életbelépő megállapodás célkitűzése, hogy a Föld légkörének felmelegedését 2 Celsius-fok alatt tartsa az iparosodás előtti mértékhez képest, illetve, hogy a gazdag és szegény országokat egyaránt kötelezze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Ennek ellenére azonban szakértők szerint a tavaly Párizsban mért történelmi nagyságú értékek, melyek az olyan nagy üvegházgáz kibocsátók, mint Európa, Amerika és Kína kibocsátásán alapultak, a felmelegedést egy olyan pályára helyezték, mely alapján a 3 Celsius-fokos felmelegedés is elképzelhető a következő 50 évben, ami elengedő, ahhoz, hogy a világ legszegényebb országai lakhatatlanná váljanak- írta a theguardian.com.
A képen egy fiatal lány látható a Szenegál Saloum Deltánál, ahogy a tenger által elmosott házuk előtt áll. Fotó: Jane Hahn/AP
A világ 48 legkevésbé fejlett országa (LDCs), melyek egyhangúan a globális kötelezettségvállalás mellett állnak, örömmel fogadták a megállapodás ratifikációját és a gyors beavatkozásra sürgetik a gazdag országokat. „Most a szavainkat tettekre kell váltanunk. Tettek nélkül a párizsi egyezmény csak egy darab papír lesz.” – mondta Hilda Heine, a Marshall-szigetek elnöke. „ A forrásokat a lehető leggyorsabban kell eljuttatnunk, azoknak, akiknek szükségük van rá, hogy aztán képesek legyünk megvalósítani kibocsátás csökkentő törekvéseinket. E nélkül képtelenek leszünk a 1,5 Celsius-fokos légkör felmelegedés alatt maradni.”
Abdallah Wafy, az ENSZ nigériai nagykövete hozzátette: Annak ellenére, hogy Afrika csak nagyon kis részben járul hozzá a klímaváltozás okaihoz, szenved annak következményeitől. A nemzetközi közösségnek gyorsítani kellene törekvéseit, a negatív következmények megfékezése érdekében. A fejlődő országok úgy is meghatározó szerepet töltöttek be a párizsi találkozón, hogy alapvetően csak nagyon kis mértékben felelősek a globális felmelegedésért. Kína kötelezettséget vállalt, hogy az energiarendszerüket 2030-ra úgy alakítják át, hogy energiatermelésük 20%-át nem fosszilis erőforrások felhasználásával biztosítják.
Brazília ígéretet tett a kibocsátásának 37%-os csökkentésére, India pedig a megújuló energiakapacitások felhasználásának megháromszorozását tervezi 2022-ig. Az LDC országok ugyancsak elkötelezték magukat fejlődésmenetük alapvető változtatása mellett. Etiópia és sok más afrikai ország a szél, nap és vízenergia felhasználásának kibővítését tervezi, valamint nagy területek újrafásítását. A tervek megvalósítását lehetővé tevő források elérését azonban nem lesz könnyű biztosítani, figyelmeztetett a Környezet és Fejlődés Világbizottsága (IIED).
Egy a klímacsúcson publikált tanulmány szerint a bizottság kiszámolta, hogy a 48 országnak körülbelül évenkénti 93 milliárd dollárba kerülne vagy közel évenkénti 1 trillió dollárba, hogy kötelezettségeik összességét teljesítsék. „A Párizsi egyezményt gyorsan ratifikáló országok tettét ünnepelnünk kellene, mivel ez azt jelentheti, hogy a vállalások eddig nem látott gyorsasággal fognak megvalósulni. Azonban, hogy ez valóban megtörténjen, a fejlett országoknak fel kell nőni a feladathoz, folyamatosan növelni kell vállalásaikat, valamint nemzetközi vonatkozásban a legkevésbé fejlett országok klímaköltségeiben is részt kell vállalniuk.” – mondta a Környezet és Fejlődés Világbizottság igazgatója, Andrew Norton.
Az ENSZ tanulmánya szerint6 a költség, mely a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás során a fejlődő országokat terheli, 2050-re elérheti az évenkénti 500 milliárd dollárt is, ami 4-5-ször magasabb az eddig becsülteknél.
Hogy a pénz honnan fog rendelkezésre állni az még bizonytalan. A gazdag országok abban megegyeztek, hogy 100 milliárd dollárt 2020-tól „mozgósítanak” az ügy érdekében, azonban a részletek még nem tisztázottak. A pénz legtöbbje a Zöld Klíma Alapon keresztül fog érkezni, ami eddig közel 10 milliárd dollárt tett félre. A fejlődő országok erős bürokráciája miatt a pénzmozgás azonban jelenleg lassú és hozzáférhetetlen.
Emberek, ahogy próbálnak átkelni a kiáradt La Rouyonne folyón, a Matthew hurrikánt követően Léogane-ban, Tahitiben. Kép: Hector Retamal/AFP/Getty Images
A gazdag országoknak rossz eredményei vannak a szegény országok klímaügyeinek megsegítésében.
Az Oxfam úgy becsülte 2014-ben a teljes klímaköltségvetés 16%-a jutott el a szegényebb országokhoz. „A Párizsi egyezmény hitelességének tesztelése ma kezdődik. Minden egyes ország kötelezettséget vállalt, hogy lecsökkenti üvegházgáz kibocsátását, azonban a Föld még mindig a 3 vagy a még annál is több fokos felmelegedési szint felé tart, ami jóval meghaladja az egyezményben megcélzott 1,5 Celsius-fokot. Az országoknak a továbbiakban gyorsan és erőszakosan csökkenteni kell üvegházgáz kibocsátásukat.” – mondta az Oxfam szóvivője.
„A gazdag országok által nyújtott összegek töredéke jut el a legsebezhetőbb közösségekhez, akiknek kétségbeesetten szükségük van arra. Az ilyen problémák megoldása, valamint a rászoruló közösségek biztonságának helyreállítása elsőrendű orvoslást kíván. Ilyen és ehhez hasonló problémák megvitatása kerül sorra a jövőhónap ENSZ klímakonferenciáján Marokkóban.” Az Oxfam azt a cél tűzte ki, hogy az országok 35%-os alapot hozzanak létre 2020-ra, 50%-at 2025-re. „A hozzájárulás nemhogy alacsony, de hanyatló. 21% volt 2013-ban. A Párizsi egyezmény semmilyen hozzájárulásban vagy speciális összegben nem állapodott meg a sebezhető országokra nézve.” – mondta a szóvivőnő.
