Magyar kutatók közel 1000 békafaj viselkedési szokásait elemezték egy, a Global Ecology and Biogeography című rangos szaklapban megjelent cikkükben. A Dr. Vági Balázs és Dr. Végvári Zsolt vezető szerzőségével 2020 májusában megjelent publikációban a békák utódgondozásának és szaporodási rendszereinek sokszínűségét vizsgálták, kitérve ebben az éghajlat szerepére is.
A téma időszerűségét adja a napjainkban zajló klímaváltozás, amely a kétéltűek viselkedését és fennmaradását egyaránt befolyásolhatja.
A kétéltűek voltak az első szárazföldi gerinces állatok a Föld története során, túlélték az elmúlt 360 millió évet, jégkorszakokat, természeti katasztrófákat. Donelly és Crump kutatók (1998) előrejelzése szerint a kétéltűeket a klíma változása csökkenő táplálékkészlettel, romló szaporodási sikerrel és a megszokott életciklusuk felborulásával fenyegeti. Ha a kétéltűek eltűnnek az élőlények kölcsönös egymásrautaltságának rendszereiből, amelyben ragadozóként és táplálékként egyaránt fontos szerepük van, akkor az ökológiai stabilitás felbomlik és a rendszer kártyavárként dől össze. A kétéltűek (mint minden más faj) pusztulása etikai kérdéseket is felvet, melyekben vizsgálni kell az emberiség felelősségét. Minden faj kipusztulásával komoly érték veszik el a Földről, ezáltal mi emberek is szegényebbek leszünk. Sok különleges utódgondozási viselkedést mutató béka (pl. az ausztráliai gyomorköltő békák, (Rheobatrachus spp.) már kipusztultak a közelmúltban, és további fajok vannak veszélyeztetett helyzetben.
Evolúciós törzsfejlődésük során változatos utódgondozás alakult ki a békáknál, például fészeképítés, peték őrzése, ebihalak szállítása. Ezért a békák egy jó modellcsoport az utódgondozó viselkedés evolúciójának kutatásához. Dr. Vági Balázs és munkatársai nagyjából ezer békafajról gyűjtöttek adatot, melyek körülbelül 40 %-ánál fordul elő utódgondozás. Korábbi tanulmányukban kimutatták, hogy a gondozás a szárazföldön való petézéssel együtt fejlődött ki, így megállapíthatjuk, hogy ez a viselkedési forma elősegítette a békákat a változatos szárazföldi élőhelyek benépesítésében.
Bár a korábbi vizsgálat a gondozás kialakulásának fő okát megmutatta, arra nem adott magyarázatot, hogy miért alakultak ki ennyire változatos formái a békák körében. Mivel a kétéltűek erősen függenek a fizikai környezetüktől, az egyik feltételezett ok az éghajlat változatossága volt. Bár a kétéltűek fészekalját leginkább a kiszáradás fenyegetné, a kutatók eredményei a várakozásokkal ellentétben azt mutatták, hogy a nedvesebb klímán gondoznak aktívabban a békák. Ennek magyarázata lehet, hogy kedvezőbb körülmények között a kétéltűek aktívabb életet élhetnek. De az is elképzelhető, hogy a nedves klímán vannak olyan tényezők (például: penészedés, ragadozók), ami ellen a gondozás hatékonyan véd.
A klíma mellett vizsgálták a szülők közötti munkamegosztás és a szaporodási rendszerek szerepét. A fészeképítés a legtöbb esetben a szülők együttműködésében valósul meg, sokszor több hím és nőstény részvételével (persze a hímek ivarsejtjei versengenek egymással mind több pete megtermékenyítéséért). Az őrzés viszont egyszülős tevékenység, amit sokszor territoriális hímek végeznek: hiszen a területtel együtt viszonylag könnyen őrizhetnek egy vagy több oda lerakott petecsomót is. Összességében elmondható, hogy a gondozás evolúciósan együtt fejlődött a szárazföld meghódításával (és már a legősibb békacsaládoknál is kialakult), e viselkedés változatosságát pedig, bár hatással volt rá a klíma, jobban formálták a szaporodási rendszerek. ,,A kétéltűek egy rendkívül sokszínű és igen sérülékeny csoport, ezért mindent meg kell tennünk megóvásuk érdekében” mondta Dr. Vági Balázs.
Miért fontosak a komparatív kutatások?
,,Az egy modellfajra korlátozódó kutatásokkal szemben ezzel a módszertannal nagyobb, általános érvényű mintázatokat tudunk leírni az élővilágban, amely egy nagyobb csoportot átfogóan jellemezhet, és általános törvényszerűségeket mutathat. Például láthatjuk, hogy egyes evolúciós események hányszor és minek hatására következhettek be egymástól függetlenül.” – mondta Dr. Vági Balázs.
Mi emberek mit tanulhatunk a békáktól?
,,Mi emberek a békáktól leginkább a környezetünkhöz való alkalmazkodást tanulhatjuk, és egyfajta alázatosságot a környezetünkkel szemben. A békák nem átformálják a környezetüket, hanem leleményesen alkalmazkodnak hozzá, és ideje, hogy az ökoszisztéma-mérnök hozzáállás után mi emberek is ezt gyakoroljuk, mielőtt a kiváltott változások minket söpörnek el.” A cikkről egy magyar nyelű ismeretterjesztő poszter itt érhető el.
Dr. Vági Balázs: Kétéltűek fókuszban – Evolúcióbiológia és természetvédelem című előadása az Online Biológia Konferencia csatornáján:
További publikációk: https://www.researchgate.net/profile/Balazs_Vagi
Nyitókép: Phyllobates vittatus nyílméregbéka cipeli ebihalait, Fotó: Bujdosó Áron nyilmeregbeka.hu
Felhasznált irodalmak:
– Donelly, M. A. – Crump, M. L. (1998): Potential effects of climate change on two neotropical amphibian assemblages. Climatic Change. 39: 541-561. pp.
– Vági et al. (2019). Terrestriality and the evolution of parental care in frogs. Proceedings of the Royal Society London B: Biological Sciences 286, 20182737.
– Vági & Végvári et al. (2020). Climate and mating systems as drivers of global diversity of parental care in frogs. Global Ecology and Biogeography,
