Zavaros koncepció, átláthatatlan tervezési folyamat és szinte felső korlát nélküli költségek – a látványos beruházások felszíne mögött ezek a meghatározó jellemzői a budai Várban zajló fejlesztéseknek. Lehet, hogy nem a miniszterelnök és néhány állami hivatal felköltözése az egyetlen szervezőerő, de a zűrzavarban egyelőre ez tűnik a meghatározónak. Az átlátszó összeszedte, amit pillanatnyilag tudni lehet az orbáni gigalomániáról – a Várban zajló projektekről.
Az aktuális botrányok takarásában már nem nagyon látszik, de Orbán Viktor és a Fidesz lassan 20 éve készül arra, ami most a budai Várral, és – részint ennek következményeképp – a főváros más reprezentatív területeivel történik. Orbán Viktor ugyanis már az első kormányzati ciklusában kinézte magának a Sándor-palotát, ám a váratlan 2002-es vereség meghiúsította a költözést.
„A Sándor-palotát a történelmi és közjogi hagyományainknak megfelelően a miniszterelnöki kabinet befogadására kell alkalmassá tenni. (…) A volt karmelita rendház épületét a területen elhelyezésre kerülő állami hivatalok működéséhez szükséges kiszolgáló, kapcsolódó funkciók számára kell átalakítani.” – mondja ki az 1127/1999 (XII.16.) számú kormányhatározat.
Az Orbánt váltó Medgyessy Péter viszont nem akart a Várba költözni, így lett a Sándor-palotából köztársasági elnöki rezidencia. Az 1999-es kormányhatározat részletesen rendelkezik a Sándor-palota és környéke felújításáról és rendezéséről.
17 évvel ezelőtt a most 200 milliárdosra becsült végösszeg töredékéről volt szó: a Sándor-palota és a volt karmelita rendház felújításának költségeiről ugyan nem rendelkezik a határozat, de a Szent György tér, a Dísz tér helyreállítására és a Várkertbazár felújításának előkészítésére összesen 22 milliárd forintot szántak 1999-ben – ez mai áron számolva 47 milliárd forint, de emlékezetes, hogy végül csak a Várkertbazár-projekt került 20 milliárd forintba.
Az első Orbán-kabinetet váltó Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány is többször nekifutott a Vár felújításának, de ezek a kísérletek sorra kudarcot vallottak.
Ugyanazt másképpen
A 2010-es kormányváltás után egy ideig csönd volt a Vár körül, majd ahogy 2011 végére egyértelmű lett, hogy lesz Liget-projekt, és a Nemzeti Galéria kiköltözik a Várból („újraegyesül a Szépművészeti Múzeummal”), egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Vár „visszafoglalása” nem került le a napirendről.
Ma már úgy tűnik, nem voltak alaptalanok azok a korabeli pletykák, melyek szerint a múzeumnegyed-kocepciót („Liget Budapest”) leginkább az a politikusi törekvés hajtja, hogy a Budavári Palota felszabaduljon, többek közt a köztársasági elnök számára, és a Bethlen-rajongó miniszterelnök a ’99-es koncepciónak megfelelően beköltözhessen a Sándor-palotába.
Az első lépést a 1375/2011 (XI.8.) számú kormányhatározat jelentette, amely intézkedett a Budai Várnegyed fejlesztési koncepciójának kidolgozásáról, illetve a Várkertbazár felújításáról, egyúttal rendelkezett a szóba jöhető uniós fejlesztési programok forrásainak becsatornázásáról.
Így a 14-es választási kampány leglátványosabb átadási attrakciójává vált „Várkert Bazár fejlesztése” nevű projektbe első lépésben 7,4 milliárd forintnyi turisztikai fejlesztési forrást, majd a Vár közlekedésfejlesztése címén további 9 milliárdot sikerült bevonni. Más kérdés, hogy a közlekedésfejlesztés stratégiai céljai mennyiben valósultak meg ebből az összegből.
FOLYTATÁS AZ ÁTLÁTSZÓN >>>
