Az nem megoldás, hogy elássuk vagy elégetjük a szemetünket, és úgy teszünk, mintha a probléma nem létezne, csak mert nincs szem előtt – foglalta össze az elmúlt húsz évben megvívott harcainak lényegét Rossano Ercolini, a Goldman Környezetvédelmi Díj idei kitüntetettje.
Az 57 éves olasz tanár eleinte csak azt szerette volna megakadályozni, hogy az iskola közelében, ahol tanított, felépítsenek egy szemétégetőt. Az emberek egészségéért érzett aggodalomból aztán egy teljes mozgalom kinőtt. Az elmúlt két évtizedben több települést megszabadított a szemétégető füstjétől, és még a sokáig reménytelennek tűnő Nápolyban is sikereket ért el. Rossano Ercolini nevéhez fűződik a Zero Waste Europe hálózat megalakítása, amely azért dolgozik, hogy feleslegessé váljanak a szemétlerakók és szemétégetők.
Rossano Ercolini környezetvédő karrierje azzal kezdődött, hogy 1994-ben a szülővárosában, Capannoriban bekopogtatott a szomszédai ajtaján, és megpróbálta mozgósítani őket a település közelébe tervezett hulladékégető ellen. Felismerte, hogy Európában, így Olaszországban is azért építik fel egyik szemétégetőt a másik után, mert az emberek nincsenek tisztában a technológia káros hatásaival.
Bevetette hát a csodafegyvert: a tudósokat. Az általa meghívott szakemberek aztán tudományos érvekkel elmagyarázták a helyieknek, hogy miként befolyásolja a mindennapi életüket a szemétégetők jelenléte, és miért káros az egészségükre a szemetük megsemmisítésénél keletkező füst. Ercolini találkozókat szervezett a capannori városházán, ahol bemutatta az embereknek, hogy miként szelektálják a műanyag-, a fém- és üveghulladékot, és hogyan komposztálják az ételmaradékot.
