Évtizedek óta óriási kérdés, hogy mi legyen az atomenergiával – egy friss kutatás szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy az energiaellátás fokozatosan környezetbaráttá váljon.
Az atomenergia kérdése az elmúlt hetekben, hónapokban igencsak a figyelem középpontjába került. Ez először Európában volt tetten érhető, amikor az Európai Bizottság javaslatot tett arra, hogy a földgázt és a nukleáris energiát is foglalja magába a zöld taxonómia, azaz az a dokumentum, amely megmondja, hogy az Unión belül mi számít zöld energiaforrásnak, és mire lehet ezen az alapon zöld támogatást kérni. Aztán Vlagyimir Putyin megtámadta Ukrajnát, és Magyarországnak újabb kérdéssel kellett szembenéznie: mi lesz az orosz támogatással és orosz hitelekből épülő Paks 2-vel? A téma már csak azért is sürgető, mert ugyan minden a koronavírus-járványról szólt az elmúlt években, most pedig az orosz-ukrán háború van a középpontban, a klímaváltozás mégis ugyanolyan sürgető maradt, és szükség van a zöld átállásra.
A globális felmelegedés katasztrofális következményeinek minimalizálása érdekében az emberiségnek a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti átlaghoz képest 1,5 Celsius-fokos küszöb alatt kell tartania. Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy az energiatermelés 2050-re elérje a nulla kibocsátást. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a nap- és szélerőművekkel képesek lehetünk 80 százalékkal csökkenteni a kibocsátást. Csakhogy a 80 százalék nem elég, a 20 százalékos szakadékot is el kell valahogy érni – írja az IFL Science.
A Nature Energy szaklapban megjelent tanulmány szerint az atomenergia elengedhetetlen ahhoz, hogy a megfelelő ütemben és arányban sikerüljön zöldíteni a bolygó energiaellátását. A nulla kibocsátással kapcsolatos célok eléréséhez a napenergia és a szélenergia kulcsfontosságú, de nem elegendő jelentősebb beruházások nélkül, vagy olyan helyeken, ahol nincs sok nap vagy szél.
Ha atomenergia nélkül akarjuk megoldani a teljes nettó nulla kibocsátást, vagyis a kibocsátás 100 százalékos csökkentését, akkor az energiatárolási és a villamosenergia-átviteli képességek terén jelentős bővítésekre van szükség. Ez azért van, mert nem mindig fúj a szél és nem mindig süt a nap, területenként, tengerszint feletti magasságonként mások a jellemzők. Ha ezek a bővítések nem valósulnak meg, vagy nem hajthatók végre olyan mértékben, amilyenben szükséges, akkor több nulla szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásra van szükség – és itt jönnek be a fejlett atomerőművek a képbe.
„Az üvegházhatású gázok kibocsátásának szigorú ellenőrzése mellett az atomenergiával biztosított megbízható energiatermelés potenciális értéket képvisel a legtöbb ország elektromos hálózatában” – mondta Lei Duan, a Carnegie Intézet kutatója, a tanulmány vezető szerzője. „A rossz szélerőforrásokkal rendelkező helyek profitálhatnak a nukleáris energiából, míg a nagyon jó szélerőforrásokkal rendelkező helyeknek a teljes nulla szén-dioxid-kibocsátás elérésében segíthet.”
A modell 42 országszintű régiót vizsgált és a technológia jelenlegi árak alapján becsülte meg a nulla kibocsátás elérésének legolcsóbb módját. A kutatók megállapították, hogy az atomenergia az a forgatókönyv, amely az összes közül a legkevesebbe kerülne.
Sokan vannak, akik nem szeretik az atomenergiát, az egyik fő probléma pedig a hulladék biztonságos elhelyezése szokott lenni.
Sok országban továbbra is hiányoznak a megfelelő befektetések ezen a téren. Finnország egy speciális létesítményben temeti el az atomhulladékot, ahol a következő 100 ezer évre elzárják azt, annak ellenére, hogy néhány száz év után már nem jelent veszélyt. Egy másik gyakran felvetett kritika a nukleáris baleset lehetősége – bár kockázatról van szó, fontos kontextusba helyezni. A levegőszennyezés, amelyhez a szenet és olajat használó erőművek jelentősen hozzájárulnak, évente több millió ember haláláért felelős. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a csernobili katasztrófa, a történelem legrosszabb nukleáris balesete 4000 ember idő előtti halálához vezetett.
Nyitóképen a cernavodai atomerőmű irányítóterme.
