A napokban mutatta be az Ökológiai Kutatóközpont háromórás filmjét, melyben Sáfián László juhász egy délutánon át mesél arról, hogy mi miért történik a legelőn, ahova kihajt nyájával.
Az Egy délután a legelőn Sáfián László juhásszal című film egyrészt remek betekintést nyújt egy olyan életbe, amiről ma már sokunknak kevés tudása van, előkerül mellette egy rakás szakmai ismeret (legeltetésről, pásztorkutyákról, hasonlóakról), és a szép felvételek és légi vágóképek miatt szinte már meditatív programot is kínál.
A filmet is jegyző hagyományos ökológiai tudás kutatócsoport vezetője Molnár Zsolt nemrég Babai Dániellel közösen a Trends in Ecology and Evolution című, az ökológia területén a legrangosabbak közé számító folyóiratban publikált közös cikket, melyben részletesen írtak arról, hogy milyen kutatói hozzáállásra van szükség ahhoz, hogy megfelelő módon lehessen kutatni a tájban élő, a természettel együttműködő emberek ökológiai tudását.
Túlélésünk alapja: alázat és tisztelet a természetnek!
Molnár Zsolttal nemrég beszélgettünk: Természetesek,- vagy emberi eredetűek az alföldi szikes puszták? Félmillió hektár legelőre kellene természetvédelmi pásztor. Miért fontos Greta Thunberg korosztályának az etnobiológia? „Szarjál magadnak legelőt” – mivel egészíthetik ki a hortobágyi pásztorok, a gyimesi állattartók, és a mongol nomádok a tudományt? Ezekről is mesélt podcastunkban Molnár Zsolt botanikus, etnoökológus.
