Másfél éve működik a Pilisben, a Budai- és a Visegrádi-hegységben a Vadmacska Fajmegőrzési Program. A Budakeszi Vadaspark, a Pilisi Parkerdő és a Duna-Ipoly Nemzeti Park együttműködésében megvalósuló program célja a főváros környéki vadmacskaállomány feltérképezése, hosszú távon pedig a fajmegőrzés.
A populációt azonban számos veszély fenyegeti – ezekről, illetve a program eredményeiről tartottak december 8-án konferenciát a Budakeszi Vadasparkban, mely egy tavalyi kezdeményezés folytatása. Erre utal a címe is: „A lopakodás nagymestere végveszélyben II.” A Budapest környéki populációt ugyanis komoly veszélyek fenyegetik. Ezek közül a legjelentősebb a hibridizáció, azaz a házimacska-állomány keveredése a vadmacskákkal. Ez a veszély különösen jellemző a főváros környéki területekre, a Budai- és Visegrádi-hegységre, ahol az erdők mozaikszerűen váltakoznak lakott vagy emberek által intenzíven használt – például mezőgazdasági vagy turisztikai – területekkel.
A három szervezet által 2021-ben indított Vadmacska Fajmegőrzési Program célja az 1974 óta védett, 2012-óta fokozottan védett faj kutatása, fennmaradása és védelme. A „tisztavérű” vadmacska védelme, genetikai tisztaságának feltérképezése, rejtőzködő életmódjának tanulmányozása az erdei ökoszisztéma szabályozása és a biodiverzitás megőrzése érdekében is fontos. Az őshonos ragadozófajok – mint például a vadmacska – fenntartják az élőhelyeken kialakult ökológiai egyensúlyt, és eltűnésük vagy populációjuk jelentős csökkenése komoly károkhoz vezethet.
A program keretében a szakemberek kihelyezett vadkamerák segítségével vizsgálják a vadmacskák előfordulását, a populációkat és a megfigyelhető hibridizációt. A konferencián is izgalmas – és szórakoztató – előadások hangzottak el a Fajmegőrzési Program kutatási módszereiről és eredményeiről.
Köszöntőjében Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő vezérigazgató-helyettese hangsúlyozta az összefogás fontosságát, illetve azt, hogy a Fajmegőrzési Program arra ösztönzi a különböző érdekelteket és gondolkodásmódokat, hogy közösen keressék a megoldást. A Pilisi Parkerdő, mint a természetközeli örökerdőgazdálkodás úttörője, elkötelezett a természetes folyamatok megismerésében és a biodiverzitás nemcsak megőrzésében, hanem helyreállításában is.
Halász Antal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság általános igazgatóhelyettese is az együttműködés jelentőségét emelte ki, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a Pilisi Parkerdő egy ragadozó faj megmentésén dolgozik, szoros együttműködésben a nemzeti parkkal.
Szabó-Major Borbála, a Duna-Ipoly Nemzeti Park projektvezetője a Börzsöny kutatások több évtizedre visszanyúló történetéről és eredményeiről számolt be. Elmondta, hogy a Fajmegőrzési Program előtt vadmacska-megfigyeléseket elsősorban nagyragadozók keresése közben tudtak végezni, de így is több száz megfigyelést sikerült tenni – ebben komoly szerepet játszottak a „civil tudomány”, azaz a laikus természetkedvelők és természetvédő egyesületek megfigyelései.
Novák Adrián, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre hangsúlyozta, hogy a Budai- és Visegrádi-hegységben éppen csak elkezdődött felmérés, gyakorlatilag még feltárás folyik. A területen a vadmacskaállomány keveset kutatott és nagyon zavart, hiszen az ember errefelé mindenhol jelen van. Mint elmondta, tizenegy vadkamerával célzottan figyelik a populációt, de az adatok egyelőre elég elszórtak. Annyi biztos, hogy a vadmacskák nagyon kedvelik a faanyagtermelést nem szolgáló, holtfában gazdag, változatos és háborítatlan erdei élőhelyeket. Ugyanakkor sajátos problémát okoz, hogy a csalizott megfigyelőhelyek sok más faj számára is nagyon izgalmasak, különösen a nyestek és nyusztok, valamint – túrással – a vaddisznók zavarják az adatgyűjtést.
A Vadmacska Fajmegőrzési Program összetettségét jól mutatta a konferencia tematikai változatossága. Turi Luca, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem doktorandusza rendkívül érdekes előadásban vázolta egyrészt a vadmacskák viselkedését, ha „környezetgazdagítással”, azaz mesterséges élőhelyük változatossá tételével próbálkoznak a kutatók, másrészt szociológiai irányultságú kutatásában részletesen vizsgálta a vadmacskákkal – és közvetve a macskatartással – kapcsolatos társadalmi véleményeket, előítéleteket, attitűdöket. A kutatás rámutat a szemléletformálás és a Budakeszi Vadaspark által végzett munka fontosságára!
Ahogy Szabó Péter, a program szakmai hátterét adó Budakeszi Vadaspark igazgatója, a konferencia házigazdája összegezte: látható az erdész szakma, a Pilisi Parkerdő oldaláról egy hatalmas erőfeszítés a természetközeli erdőgazdálkodásra. Látható a nemzeti park erőfeszítése az erdő, mint természetes közeg megőrzésére a természetes folyamatok megsegítésére. A Vadmacska Fajmegőrzési Program hármas együttműködésében a Budakeszi Vadaspark elsősorban a szemléletformálásban játszhat óriási szerepet. „Ez egy hálózat. A program annak bizonyítéka, hogy a különböző tudományterületek képviselői, az erdészeti, természetvédelmi, állatjóléti szakemberek hogyan tudnak egy faj érdekében együttműködni. A projekt mozgatórugója a lelkesedés, és már látható eredményeket értünk el” – tette hozzá Szabó Péter.
A hazánk egyik leginkább veszélyeztetett őshonos állatfajának védelmére irányuló Vadmacska Fajmegőrzési Program munkatársai előtt még rengeteg tennivaló áll, de máris komoly eredményeket tudnak felmutatni.
