Még mindig életveszélyesen nagy a sugárzás a fukusimai atomerőmű egyik megrongálódott reaktorában, és a becsültnél kevesebb hűtővíz van benne – derült ki a reaktor belsejében végzett újabb vizsgálat során, amely ismét megerősítette, hogy az erőmű állapota korántsem stabil.
A fukusimai erőműben komoly károkat okozó, egy évvel ezelőtti földrengés és szökőár óta most másodszor vizsgálták meg belülről az erőmű kettes számú reaktorát: egy apró videokamerát, hő- és sugárzásmérőt, illetve vízszintmérőt juttattak a belsejébe.
A tegnapi mérések szerint a kár olyan nagy, hogy különleges berendezések és technológiai eljárások kifejlesztésére lesz szükség a reaktor lebontásához. Az odabent uralkodó sugárzás mértéke tízszerese a halálos dózisnak. Feltételezések szerint még rosszabb a helyzet a másik két reaktorban, ahol ugyancsak magolvadás ment végbe.
A legmeglepőbb adat, hogy bár tavaly decemberben tízméteresre becsülték a hideg lellást követően a fűtőanyagot körbevevő víz magasságát, most kiderült, mindössze hatvan centiméternyi víz van a konténmentben annak ellenére, hogy a munkások óránként kilencezer liter vizet pumpálnak, hogy hűtsék a közeget. „Bár ez jóval kevesebb, mint amennyit gondoltunk, a hideg leállást ez nem befolyásolja, a mérések szerint a hőmérséklet nem haladja meg az 50 fokot" – mondta el Macumoto Junicsi, a TEPCO szóvivője. Elmondása alapján a vízmennyiség felderítése abban segít, hogy megtalálják azokat a réseket és sérüléseket, ahol a sugárszennyezett hűtőközeg folyamatosan elszökik.
A most közölt eredmény az eddigi nyilatkozatokat figyelőknek nem okoz meglepetést, korábban az erőművet működtető TEPCO, és függetlenszakértők is azt hangoztatták, hogy az igazán nehéz feladat a három, tulajdonképpen teljesen leolvadt reaktormag károsodásának felmérése, és a blokkok szétszerelése lesz. Tavaly decemberben, a reaktorok hideg leállását követően is arról beszélt mindenki, hogy bár a reaktormagok nyugalmi állapotba hozása nagy eredmény, a kiégett érzékelők és az összedőlt épületek megnehezítik az további kihívások méretének pontos felmérését, az erőmű elbontásához pedig harminc évnél és akár százmilliárd dollárnál is többre lesz szükség.
A most kapott eredmények tulajdonképpen csak megerősítik azt a korábbi véleményt, amely szerint a valós helyzet felméréséhez nemcsak speciális módszerekre és eszközökre van szükség, de időbe is telik, mire a kárelhárításon dolgozók minden hibát, repedést és sugárzó forrást feltérképeznek.
