A rovat kizárólagos támogatója
A Szigetköz az egyik legszebb természeti csoda Magyarországon. Amióta lezajlott a Duna-elterelés, kihalt tájként létezik a köztudatban, de hogy a változások ellenére valójában mennyire eleven, azt mutatja be Mosonyi Szabolcs látványos természetfilmje.
„Az Európában egyedülálló szárazföldi deltát a hegységekből kilépő Duna hozta létre. A folyó napjainkban azonban már nem járhat olyan szabadon, mint régen. Az épített környezet szorítását látva adódik a kérdés: megőrizheti-e az élővilág egykori gazdagságát?” Így ír a Vad Szigetköz – A szárazföldi delta szinopszisa. A film a Médiatanács támogatásával készült, december 21-én mutatta be az m1: az országos premier kapcsán beszélgettünk Mosonyi Szabolcs rendezővel.
Miért érdemes ma természetfilmet készíteni a Szigetközről? Hol a hangsúly a filmben?
A Vad Szigetköz – A szárazföldi delta alapvetően egy hódcsalád története, olyan mellékszereplőkkel, mint a barna rétihéják, a kis- és a nagykormoránok, a domolykók és sok minden más. A hangsúlyt a változó élővilágra tettük. A Szigetköz úgy él a köztudatban, mint ami teljesen elpusztult a Duna elterelése után, mi pedig bemutatjuk, mi az, ami megmaradt és mi az, ami változott az elmúlt húsz évben – érintve azt a tevékenységet is, ami miatt itt még élő táj lehet. Ilyen például a keresztgátak építése, a vízvisszatartás, a kecsegék visszatelepítése is, és a sok-sok helyi erőfeszítés. A Vad Szigetköz azért alapvetően természetfilm.
Hogyan lehet olyan tájról, amit ennyire átformált az ember, tiszta természetfilmet forgatni?
Meg kell nézni (nevet). Azok az emberek, akik ott laknak, nagyon szeretik a Szigetközt. Nagyon sokat tesznek érte. Rajtuk is múlott az, hogy a természet még létezik, hogy az elterelés után nem száradt ki az egész, hogy nem tűnt el. Bizonyos fajok nyilván elvesztek, mások gyakoribbá váltak, ez is benne van a filmben. A vízlépcső árnyékában a Szigetköz egy teljesen szabályozott táj lett, ahol szinte mindig állandó a vízszint, ritkák az áradások – ehhez alkalmazkodik az élővilág.
