A rovat kizárólagos támogatója
Ahogyan a kiemelt beruházásoknál már megszoktuk, a kezdeti blöff-árak után jön a fekete leves: az “elszállt árak” Nincs ez másképpen a Városliget beépítése kapcsán sem. Nézzük meg közelebbről, hogyan történhet meg, hogy a tényleges árak köszönő viszonyban sincsenek az előre “tervezettekkel”.
Egyre több helyen olvashatjuk, hogy elszálltak az árak a Közlekedési múzeum át/fel/meg/túl építése kapcsán. Szegény árak! Azok már csak ilyenek….szálldosnak? Vagy a tervezők felejtettek el számolni? Vagy ma már 2×2 sem 4?, hanem 3, de még inkább 5?
Menjünk vissza az idők kezdetéig, amikor még arról volt szó, hogy RÉSZLEGESEN újjáépítik a 44-ben lebombázott régi Közlekedési múzeumot. Ezen a ponton rögtön készült is egy KPMG tanulmány a teljes Liget beépítésének megtérüléséről. És lőn: kimutatták, hogy megtérül. Mi változott azóta? Itt most egy végtelenített mondatot kellene írnom, a 2. lap aljáig, ahogyan a lavina elindul a hegytetőről…és nő és nő, és mindent maga alá gyűr… de azért próbálom olvashatóan leírni…
– Nem részlegesen, hanem teljesen építik „újjá”. Azaz építenek egy újat a régi sziluettel!
– Nem oda, ahol volt, hanem 5 méterrel beljebb, ahol sokkal magasabban van a mélyben a talajvíz…ami picit megdrágítja az egész műsort.
– Nem 3 ezer négyzetmétert építenek, mint volt, hanem 9 ezret.
– Nem a terepszintre, ahol volt, hanem a pincébe, mert fölül kell a hely rendezvényteremnek, és kilátó – feljárónak. Na meg a kiállításnak is, ha már egyszer múzeumot építünk!
– De a mai kor igényeinek megfelelően kell bele építeni 15 liftet….és még kettőt, mert lefele is kell. De főleg felfelé, mert ha már ott az a torony, lehessen a mocsárból kilátni…kellenek a Liftek! Üvegfallal, hogy lássuk mi van alant, na és körbe-karikába.
– De ha már ott az a kilátó torony, csináljunk oda olyan „kilátó-, és pezsgő teraszokat”, ahol a nemzet nagyjai házasodhatnak a nemzet szépségeivel, szépen sorszámot húzva….
– Ha már ott vannak a rendezvény teraszok, emelhessük a rendezvények fényét lézerfénnyel is. Had lássa a nép, hogyan mulatnak odafönt…és lássa összesöpörni a kertjében a szemetet. Ha aludni se tud, legyen neki ingyen cirkusz.
– A rendezvényekre sok szép autó is érkezik, tehát kell mélygarázs is. Lett. Nekik. Mert a lakosságnak és a közelben dolgozóknak nem lesz az biztos. De még a látogatóknak sem, hiszen elég a kötelező parkoló szám felét megépíteni.
– Ha van itt mélygarázs, ha van a Nemzeti galéria alatt is… .akkor mi az a 300 méter, amekkora alagúton keresztül áttipeghetnek a piros körömcipősök, száraz lábbal, egyikből a másikba, egyik rendezvényből a másikba.
– Ha van átjáró, kell egy talajvíz átemelő szerkezet is, mert az átjáró éppen merőlegesen képez gátat a mélyben csurdogáló talajvíz útjában. Nem lenne jó, ha felúszna a múzeum… Így csak a Hermina úti házak fognak úszni. De ők amúgy is akartak maguknak úszó medencét a pincébe. Az a kis drágulás a bolondnak is megéri.
– Ha ennyi mélygarázs, meg kiállítási bunker van a mocsárban, kellenek monitoring kutak, hogy figyeljük: igaz-e hogy ezen tengernyi betonnak „nincs jelentős környezeti hatása”…vagy ha mégis, legalább bevezessük az építési naplóba, hogy mi szóltunk!? Ennyit nem ér meg egy hidrogeológiai kísérle?!
Hát istenem! Mocsárba építeni csak kicsivel drágább, mint alkalmas talajra! Így jártunk… és az árak máris a csillagos égnél tartanak. Mert „megfelelő technológiával” minden megoldható, csak drágább lesz! Nem kevéssel. Sokkal.
Ha ennyi épület épül, ahhoz kellene közművek is, tehát a Közlekedésihez hozzácsapunk egy trafóházat is…mert villany biztosan kell mindezekhez.
Ahogy nő az épület, úgy nő a kivágandó (bocsánat, átültetendő), fák mennyisége is. A „szakértőknek” a minden héten változó megrendelői igényeknek megfelelő szakvélemények írásához is egyre többet kell fizetni, hogy egyetértsenek és írják a megnyugtató jelentéseket.
Fel kellett újítani a később építési területté avanzsáló Kresz parkot, hogy senki ne gondoljon arra, mi lesz itt, ha elkezdik kitermelni a földet a mélygarázs és a kiállító-pince helyén. Káprázatos látványterveken kell bemutatni, hogy a 67 méter magas torony alacsonyabb lesz, mint a mögötte álló 56 méteres Hermina TOWER. Rafinált makettekkel kell nemzetközi pályázaton erősítenünk a kiválóságunkba vetett hitet, és hinteni a port a lakosság szemébe. Nincsenek védendő műemlék templomok, iskolák, sem egészségügyi intézmények, sem világörökség…csak a "látványterv" száguld a maga diadalútján!
Rengeteget kell „konzultálni”, amely konzultáció-imitáción a Beton Budapest dolgozói igen jól szórakoznak, hiszen be sem engedik a folyton akadékoskodókat. Egyeztetni csak az egyetértőkkel lehet, mondja a miniszteri biztos…tekintélyes fizetésért.
….és ezen a ponton, amikor már a főigazgató a múzeumi koncepción dolgozik, felvetődik a nagy kérdés: „Apu hogy megy be” az a nagy mozdony a pince-kiállítóba? Amikor a legnagyobb teherbírású lift is csak töredékét bírná el? …és úgy kell megoldani, hogy nőjön a zöld felület is… ?
Ez is megoldható! A titok nyitja a felemelhető zöld tető!
Az egyik látványterven jól látszik, hogy a Hermina úton, a múzeum mögött húzódik egy zöld sáv. Na, ez a felemelhető zöld tető! A 2 db 4×10 méteres, zöld tetőre kampót szerelnek. Ha jön a vonat, felemelik a tetőt, fűvel-fával együtt mellé teszik, a vonatot lesüllyesztik….majd a tetőt visszateszik. Csiribi-csiribá, máris minden rendben van. Nem kell a Rákosrendezőt, vagy a MÁV bármely felszínen lévő, műemléki épületét felújítani, az oda vezető síneket használhatóvá tenni, hisz akkor dugjuk a föld alá a vasúti kocsikat, amikor akarjuk.
– De hol lesz a repüléstörténet, ha itten bulinegyed lesz? Szolnokon vagy máshol? Nem mindegy?
Hol lesz az űrhajózás története Farkas Bercistűl? Gyulaházán! Hol lenne máshol? A „múzeumnak” a Hősök tere mögött, a Világörökség területén a helye, mert a turista nem hajlandó kimenni Rákosrendezőig! Hiszen az 2 megállóra lenne a kis földalattival! De Gyulaházára és Szolnokra amúgy is mennek a sok látnivaló miatt…tehát ott is hatalmasat fejlődik majd a turizmus! Mi van ezen nem érthető? Csak megér egy kis plusz kiadást?!
Ha a Hermina felől nem lehet szállítani a Közlekedési Múzeumhoz a műtárgyakat, a cateringet, a szemetet, mert zavarnánk a légpárnáin békésen pihenő zöld tetőnket…arra is kell alternatívát kitalálni! Van. Szép sétányok (lesznek)vannak a múzeum park felőli oldalán. Oda nem sétányt készítünk a sétálók súlyához méretezve, hanem olyan közúti forgalomra méretezett teherbírású utat, ami a múzeumhoz történő szállításokat, teherjármű forgalmat elbírja. Amikor elment a kukásautó, meg a násznépet szállító limuzin konvoj, lehet rajta sétálni is! Ki tiltja meg? És csak kicsivel drágább, mint a sétány egy parkban!
És mi kellene még?
Jó lenne még egy alagút arra is, hogy a Vágány utcában lévő raktárakat is száraz lábbal és száraz műtárgyakkal megközelíthessük…..
Az igazi hungarikum és világviszonylatban egyedülálló az lenne, ha ezt mozgó járdával oldanák meg, hiszen „megfelelő technológia mellett” ez is megoldható! „jelentős környezeti hatása se lenne”.. miért is ne?!
Az árak pedig csak szállnak és szállnak, mint a fészküket vesztett madarak és denevérek! Vagy nem is az árak szállnak, hanem a valakinek a józan esze szállt el?
Nem csak a Közlekedésinél van ez így, hanem a Biodómnál, a Néprajzinál, A Zeneháznál, a színháznál…a Népstadionnál…és mi csak szállunk, szállunk…egyre magasabbra.
…és ezt elnevezték organikus drágulásnak….és bebeszélik nekünk, hogy ez a világon mindenütt így van: terveznek valamit, és kerül amibe kerül lenyomják a lakosság torkán.
Mert megérdemeljük! Ezt érdemeljük? Így akarunk élni? És vajon valóban szállunk fel, fel a magasba, vagy süllyedünk, süllyedünk egyre mélyebbre?
Feltettük már magunknak a kérdést: így akarunk élni? Ezt akarjuk?
