Azt azért nem mondhatjuk, hogy a riói környezetvédelmi csúcs eredménytelenségébe pusztult bele Magányos George, de az mindenképpen szimbolikus jelentőségű, hogy az óriásteknős végzete éppen erre az időre esett. A világ tárgyal, egyeztet, lobbizik, közben a természet soha nem látott ütemben szenved az ember alatt.
Tavaly még arról adott hírt a média, hogy tízezer dollárt kap, aki párt talál Magányos George-nak, aki alfajának utolsó élő példánya volt. Többször próbálták már genetikailag közelálló nőstényekkel összehozni, hogy a Pinta-szigeti teknősök kihalását megakadályozzák. A természetvédelem (és Ecuador) egyik szimbólumának tekintett állat a tizenegy változatban ismert galápagosi óriásteknősök legritkább alfajába tartozott.
George-ra 1971 végén bukkant a magyar származású csigakutató, Vágvölgyi József és felesége. (Vágvölgyi fiatal kutatóként a budapesti természettudományi múzeum puhatestűek osztályán dolgozott 1952–56 között, majd 1956-ban disszidált. A közelmúltban elhunyt kutató pályája az Egyesült Államokban ívelt fel.) Az óriásteknős nevét az ötvenes évek híres amerikai komikusáról, Lonesome George Gobelről kapta.
Magányos George és társainak életét sok egyéb hatás mellett a mindössze hatvan négyzetkilométeres Pinta-szigetre betelepített kecskék tették tönkre. A patások által szinte teljesen letarolt szigeten a bennszülött teknősalfajból csupán egyetlen példány maradt. George-ot biztonsága érdekében a szintén Galápagos-szigetekhez tartozó Santa Cruz-szigeten található Charles Darwin Kutatóállomásra költöztették. Az állomáson George az utóbbi években két közeli rokon alfajba tartozó nősténnyel élt együtt, ám a párzások sokáig eredménytelenek voltak. 2008-ban aztán sikerrel jártak, és az egyik nőstény 13 tojást rakott. A tojásokat inkubátorba tették, ám mindegyik életképtelennek bizonyult. Egy évvel később az egyik nőstény ismét tojásokat rakott, de ezek sem keltek ki. A sikertelen próbálkozások után tavaly januárban két újabb, egy másik alfajból származó nőstényt költöztettek George mellé.
A kutatók szerint az ő génállományuk közelebb állt George-éhoz, így nagyobb esély volt a sikeres utódnemzésre. Az óriásteknős fiatal hímnek számított a maga százévesre becsült életkorával, hiszen az óriásteknősök között sokan a kétszáz éves kort is megélik. Genetikai vizsgálatok 2007-ben azt derítették ki, hogy talán nem George az egyetlen vadon élő Pinta-szigeti teknős. Az Origo.hu korábbi beszámolója szerint a szomszédos Isabela-szigeten a kutatók egy olyan hím teknőst azonosítottak, amelynek genetikai állománya félig megegyezik George-éval.
A teknős valószínűleg egy Pinta-szigeti és egy Isabela-szigeten honos másik faj első generációs leszármazottja, így elképzelhető, hogy még élnek Pinta-szigeti teknősök az Isabela-szigeten. Bizonyítékkal azonban nem szolgáltak az elmúlt évek. Az elpusztult teknőst az a Fausto Llerena találta meg, aki negyven éven át volt a gondozója. A park szóvivője szerint a tavaly 180 ezer látogatót „fogadó” teknőst felboncolják, hogy halála okát megállapítsák. Az is elképzelhető, hogy az állat testét bebalzsamozzák, és kiállítják a parkban.
Az óriásteknős rajongói külön oldalt is fenntartottak – ez a www.love george. org –, ahol minden fontos adatot megtudhattunk a teknősről. Olyan apróságokat is, mint hogy mivel táplálkozott a 90 kilós lény. Jelenleg mintegy húszezer óriásteknős él a Galápagos-szigeteken, ami sikernek számít, hiszen a hetvenes években még csak háromezer egyedet számoltak össze. A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyek tanulmányozása segítette Charles Darwint az evolúciós elméletének kidolgozásában.
Lásd még: Tovább élnek Magányos George génjei
