A fekete gólyák idei költése rosszul sikerült az időjárás, és a fajra jellemző speciális élőhelyigények miatt. Itthon 350-400 pár fekete gólya fészkel, és a nagyon erős aszály már a tél folyamán éreztette hatását, nem találnak elég élelmet maguknak – közölta Orbán Zoltán, az MME szóvivője.
A Hortobágyi Nemzeti Park kollégái augusztusban tettek közzé a rövid hírt, miszerint náluk a Tisza mentén a 16 páros állományból csak két párnak volt fiókája, de ott is csak egy-egy tudott kirepülni. Ez a tapasztalat országosan is érvényes.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakértője szerint ugyanakkor vannak speciális fészkelőhelyek, meglepő módon a Kiskunság térségében, ugyanis az az egyik leginkább aszállyal sújtott terület. Az ottani feketególya-párok ismernek olyan kis vízfoltokat homokbuckák között, amit az emberek “még ha keresnék se nagyon találnának meg”. Ezeken a helyeken gyűjtenek táplálékot, így ott jobbak a költési arányok.
Ennek oka, hogy a fekete gólya táplálékát is elsősorban az ártéren, az erdőben keresi: halakat és békákat fogyaszt, tehát speciális környezeti hatásokra van szüksége. Ehhez egyrészt kedvező téli és kora tavaszi idő szükséges a vízállás miatt, mert a békák a tél után keresik fel az erdei vizes élőhelyeket. Fontos számára a tavaszi árvíz is, mert akkor halakkal teli vízállások maradnak az erdőkben. Orbán szerint már tavaly télen elkezdődött az aszály, ezért sok helyen a feketególya-párok nem is kezdtek költésbe, mert látták, hogy esélytelen lenne felnevelni a fiókákat.
A fekete gólyánál jóval több helyen megfigyelhető fehér gólya esetében viszont nincs ilyen probléma. A fehér gólya fő táplálkozási területe ugyanis a száraz, kiszáradó gyep, ezért “idén nagyon jól érezték magukat, bőséggel volt táplálék”. Az országos költési adatokat még nem összesítették, de nagyjából tízszer többen vannak a fekete gólyáknál. Az eddig feldolgozott adatok alapján olyan jól sikerült a költési szezonjuk, hogy a harmincéves átlagnál jobb költési eredmény jött ki.
A szakértő kifejtette: a fehér gólya “bármit és mindent elfogyaszt”, amit meg tud fogni és le tud nyelni. Megeszi a kisemlősöket, rágcsálókat, hüllőket, kétéltűeket, halakat, rovarokat, akár a mérges kígyókat is.
“Az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell érteni az embereknek, hogy vadon élő állatokat állományszinten, de még helyi szinten sem lehet mesterséges etetéssel életben tartani” – hangsúlyozta Orbán Zoltán.
A magyarországi fehérgólya-állomány mesterséges etetéséhez alsó hangon is száz tonna élelemre lenne szükség. Az ételt azonban nem lehet elvonni az élelmiszerláncból, mert az fokozná a nagyüzemi mezőgazdasági termelést. Megjegyezte: ez a legfontosabb egyedszám-csökkentő tényező globálisan, kontinentálisan és Magyarországon is.
Mint mondta, csak akkor van esély a fajok közép-hosszú távú megmaradására, ha megváltoztatjuk a fenntarthatatlan életmódunkat. Mesterségesen még a néhány száz páros feketególya-állományt sem lehet megtartani.
“Ha az aszály folytatódik, akkor bizony az ilyen specialista fajok 5-10 év alatt is akár eltűnhetnek egy-egy régióból” – mondta az Inforádióban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
