A folyami hajózás és a kerületi partszakasz is sokkal több hasznot és örömet hozhatna Ferencvárosnak, mint amennyi feladattal járna. Feltéve, hogy a jó példákat szem előtt tartva korszerűsítünk, ha bevonjuk a lakosságot is a közös tulajdon átalakításába és ha belekalkuláljuk a kísérletező kedvet és időt is a tervezésbe.
„Dunás” kerületnek lenni sok lehetőséget és felelősséget jelent a döntéshozóknak és helyieknek egyaránt, de kinek és miben lenne nagyobb szerepe? A „Rádió9 – a kerület civil hangja” első, kísérleti adásának első órájában Lohász Cilivel, a Város és Folyó Egyesület egyik alapítójával és Szalma Botonddal, a MAHART volt vezérigazgatójával beszélgettünk a 4 hetes Szabihid projekt zárónapján, a Szabadság híd pesti hídfőjéhez kitelepült pop-up stúdiónkban. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül villantunk fel néhány gondolatot az elhangzottakból.
„Az elmúlt negyven évben rengeteget hazudtunk az embereknek a Dunáról.” – kezdte egyik első megszólalását Szalma Botond, hozzátéve, hogy a nemzet ivóvíz kincséről beszélünk, amit nem vettünk eddig elég komolyan. A provokatívan megfogalmazott vélemény gazdája úgy látja, hogy az embereknek jogos igényük, hogy közelebb akarnak kerülni a folyóhoz és ezt az igényt nem politikai céloktól vezérelve kellene mellőzni vagy felhasználni. Valós állapotokról és folyamatosan kell tájékoztatni őket, hogy aztán megkérdezhessük tőlük, mit is szeretnének. Azt az időnként felröppenő sajtóhírt például egyenesen „szakmai baromságnak” tartja, hogy a hajóforgalom önmagában nagyobb légszennyezettséget jelentene az itt élőknek, mint másfajta közlekedés. Jó üzemanyagot használó és jól beállított gépekkel közlekedő hajókat kell ehhez vízre engedni -tartja ő. Megerősítette, hogy a Levegő Munkacsoport által immáron két éve, az akkori gazdasági miniszternek címzett nyílt levél híre, miszerint a személyhajók 90% -a motorcserére szorul, jogos, de messze nem újkeletű igény. Ugyanakkor megtudtuk azt is, hogy a szállodahajók által a Nehru parton reggelente felhalmozódó szemét a kommunális hulladékba kerül, de mindkét vendégünk egyetértett abban, hogy annak érdemes lenne utánanéznünk, hogy ki állja a szemétszállítás költségeit, és hogy ez a nagyhajó kikötési forgalom nálunk – ami a szakértő szerint nagyságrendileg 2 milliárd forint bevételt jelenthet évente – pontosan mire megy el.
Lohász Cili elmondta, hogy a Valyonak elsődleges kapcsolata a parttal van, s hogy a Szabihíd vagy akár a most bezárni kényszerült (épülő Atlétikai Centrum, kiemelt kormányzati beruházás, a szerk.) dunaparti közösségi pihenőhelyük, a Kikötő projektjük is idetartozott, közelebb akarta hozni az embereket a vízhez és a köztereinkhez. Lohász az emlegetett külföldi példákból a belgrádit inkább riasztónak látja, „ahol a Száva partot „legyalulták” és partra Dubaj- jellegű fejlesztéseket terveztek, az emberléptékűség helyett”, míg Prágában sokkal egyszerűbben, az autóutat megszűntetve adták át a partot a városlakóknak, lakóhajóknak, éttermeknek. A sokak által erős kritikával is illetett Nehru parti fejlesztés kapcsán, a pihenő padokat tervező Valyo képviselője is reagált. Évek óta téma, hogy a lakók csak korlátozottan tudják azokat használni a rajtuk összegyűlő esővíz és szemét miatt, többen ülnek a háttámláján, mint az ülőkéjén. Lohász hangsúlyozta, hogy irodai tervező asztaloknál nem lehet biztonsággal megjósolni a kültéri bútorok használatának sikerét sem, ha nincs idő a kísérletezésre és a próbaidőszakra, hanem átadási időpontok sürgetik a szakembereket. A legnépszerűbb közterek átalakításánál a VaLyosok a részvételi tervezést és a bevonást látják hosszú távon járhatónak és gazdaságosnak. Ahol egy városlakó maga is padot festett vagy színpadot szögelt, ott személyes kötődése is kialakulhat, s olyannyira magának érezheti majd ami megszületett, hogy sokkal erősebben és tudatosabban vigyáz majd rá.
A Rádió9 első adása az autómentes Szabihídról jelentkezett július 28-án 17.00 – 20. között. Az első óra teljes beszélgetése visszahallgatható itt. A részvételi, illetve közösségi tervezés, ill. általában a városkommunikáció lehetőségeiről folyó beszélgetést a következő órában is folytattuk….arról egy következő cikkünkben írunk.
Adás képgaléria >>>
Barna Era szerkesztő.
