Az emberi civilizáció hatását a természetre sokan és sokféleképpen kutatják. Összetett kérdés, s vannak a területen olyan dogmák, amiket vallási és politikai okokból nem szívesen tapogat senki (az ember túlszaporodása, születésszabályozás stb.). Még ma is a legtöbb kormány a születések számának emelkedését tűzi a zászlajára, bár Kína, India és a muszlim országok lakossága a saját bőrén érzi ennek a problémának a súlyát.
Az ember és háziállatai olyan módon megváltoztatták a bolygót, hogy biomasszát tekintve valóban elképesztő. Egy izraeli kutatócsoport a PNAS-ban írt cikket az emlősök biomasszásáról. Jó elővázlat egy globális biomassza-felméréshez, de nem több. Egy területen megjelenő becslés még inkább kiemeli a többségi ismerethiányunkat. Robogunk az önfelszámolás felé? Az IUCN-adatbázisa szerint az emlős fajok 15%-át fenyegeti jelenleg kihalás (https://ecotox.hu/journal/journal/nr/0402/4.2szam.pdf 26-44. oldalak). A Föld nevű bolygó biztosan túlél bennünket, felülírja majd az általunk eltérített irányt. Felmelegszik kissé és megoldja a gondot. Kezdhetjük újra elölről, valahol egy szerencsés fekvésű barlangban. Készülnek-e már vajon a földalatti Lámeh fia Noé-menhelyek? Miből okulhatnánk?
Lior Greenspoon, Eyal Krieger, Ron Sender, Yuval Rosenberg, Yinon M. Bar-On, Uri Moran, Tomer Antman, Shai Meiri, Uri Roll, Elad & Ron Milo: The global biomass of wild mammals PNAS, 2023. február 27. – lásd még >>>
Összefoglaló – ’A vadon élő emlősök a természetvédelmi erőfeszítések ikonjai, de nem áll rendelkezésre szigorú becslés a teljes globális biomasszájukról. A biomassza, mint mérőszám lehetővé teszi számunkra, hogy összehasonlítsuk a nagyon különböző testméretű fajokat, és globális szinten jelezheti a vadon élő emlősök jelenlétét, trendjeit és hatásait. Itt a rendelkezésre álló adatokból több száz emlősfaj teljes abundanciájára (azaz egyedeinek számára) vonatkozó becsléseket állítottunk össze, és ezeket felhasználva építettünk fel egy olyan modellt, amely kikövetkezteti azon szárazföldi emlősfajok teljes biomasszáját, amelyek globális abundanciája ismeretlen. Részletes értékelést mutatunk be, amely az összes szárazföldi vadon élő emlős esetében ~20 millió tonna (Mt) teljes nedves biomasszát (95% CI 13-38 Mt), azaz személyenként ~3 kg-ot jelent a Földön.
A vadon élő szárazföldi emlősök biomasszájának elsődleges hozzájárulói a nagy növényevők, például a fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus – 2,7%), a vaddisznó (Sus scrofa – 1,9%) és az afrikai elefánt (Loxodonta africana – 1,3%). Azt találtuk, hogy a páros patás emlősök (párosujjú patások, például szarvasok és vaddisznó) a szárazföldi vadon élő emlősök együttes tömegének körülbelül felét képviselik. Ezenkívül a vadon élő tengeri emlősök teljes biomasszáját ~40 Mt-ra becsültük (95% CI 20-80 Mt), a bálnák pedig ennek a tömegnek több mint a felét teszik ki. Annak érdekében, hogy a vadon élő emlősök biomasszáját perspektívába helyezzük, az emlősök osztályának fennmaradó tagjainak biomasszáját is megbecsüljük. A teljes emlős biomasszát túlnyomórészt az állatállomány (~630 Mt [ábrán 651 Mt]) és az ember (~390 Mt [ábrán 394 Mt]) uralja. Ez a munka a vadon élő emlősök biomasszájának pillanatnyi állapota a Földön, és viszonyítási alapként szolgálhat az emberi hatásokhoz.’
– Az emlős fajok biomasszájának becslése érdekes vállalkozás, de korántsem mondanám mérvadónak (csodálkozom is csöppet, hogy ilyen komoly reputációjú nemzetközi lapban megjelenhetett – nekem inkább ismeretterjesztő, mint tudományos cikknek tűnik ez a produkció), hiszen az össze többi állat (pl. halak és madarak, amelyek biomasszája tetemes vagy rovarok, ami a Föld legnépesebb közössége) és a növények, amelyek minden bizonnyal jelentősen felülmúlják ezt a biomasszát feldolgozatlan maradt és még utalás sincs rájuk. Minden ilyen jellegű munkával bajom a parciális tudás. Kevés tudásból következtetünk az egészre, miközben ez a jóslás kategóriája.
Diszkusszió (részletek) – ’A késő pleisztocén óta az emberi tevékenység a vadon élő emlősök kihalásának (sic!) fő mozgatórugója, és továbbra is súlyos károkat okoz számos emlőspopulációban. A kék bálna [Balaenoptera musculus] például, amely jelenleg a teljes vadon élő tengeri-emlős biomassza egytizedét adja, becslések szerint több mint 10-szer nagyobb mennyiségben volt jelen az iparszerű bálnavadászat előtt. A vadon élő szárazföldi emlősfajok ~200 közelmúltbeli elemzése azt mutatta, hogy az emlőspopulációk kihalása gyorsan halad. Az emlősök biomasszájának globális összetétele tükrözi a vadon élő emlőspopulációkra nehezedő, ember okozta nyomást: a növekvő emberi populációt, az állati eredetű termékek iránti növekvő globális keresletet és a nagyüzemi gazdaságok ehhez kapcsolódó bővülését, ami például ahhoz vezetett, hogy a háziasított emlősök súlya ma már meghaladja a vadon élő szárazföldi emlősökét 30:1 arányban’ […]
– Szerintem korai a vadonélő emlősfajok kihalásáról beszélni (https://ecotox.hu/journal/journal/nr/0402/4.2szam.pdf 26-44. oldalak). Kétségtelenül élőhelyeik elfoglalása miatt számuk jelentősen csökkent, de a kérdésben való dramatizálás szerintem kerülendő. Mindez nem jelenti azt, hogy a természetvédelemnek ezen a területen nincs azonnali teendője, csak a végletes túlzás az, amit zavarónak érzek.
’A biomassza vadon élő szárazföldi emlősrendek és fajok közötti eloszlásának elemzése azt mutatja, hogy a vadon élő szárazföldi emlősök globális biomasszájának ~40%-a csak tíz fajra koncentrálódik, amelyek közül négy szarvasfaj, amelyekből valószínűleg profitáltak a ragadozók, például a szürke farkas (Canis lupus) csökkenő populációiból. A vadon élő emlősök biomasszájának globális eloszlása rávilágít arra, hogy néhány faj dominál a vadon élő más emlősökkel szemben. Erre a mintára példa az a tény, hogy a három elefántfaj teljes biomasszája hasonló az összes ~1.200 denevérfajéhoz együttvéve. Azt találtuk, hogy a vadon élő szárazföldi emlősök biomasszájának nagy része viszonylag bőséges, nagy tartományú és nagy testméretű fajokban koncentrálódik. Bár számos nagytestű fajról rendelkezésre állnak jelentések, becsléseink szerint a szárazföldi emlősök biomasszájának csak ~55%-át képviselik a globális populációs jelentésekkel rendelkező fajok, amelyek a fajok 6%-ának kis alcsoportjában koncentrálódnak, amelyek általában nagy testtömeggel rendelkeznek’ […]
– A számosság több esetben becsült, s ez a kiszámolt biomassza értékét is kérdőjelessé teszi. Az kétségtelen előny, hogy valamiféle arányt látunk a domesztikált állatok és vadvilág emlősei között, ami rendkívül kedvezőtlen a fajszintű biodiverzitás szempontjából.
’Az emberi tevékenységek hatása az állatok bőségére még az általában vadnak tekintett fajok esetében is nyilvánvaló. Megállapítottuk, hogy a vadon élő szárazföldi emlősfajok ~30%-a mind az ember által dominált (ültetvények, városi területek stb.), mind a természetes élőhelyeken él. Néhány vadon élő szárazföldi emlősfaj szaporodik ezekben az ember által uralt környezetben. A szárazföldön élő legnagyobb tömegű hozzájárulók közül néhányat, köztük a fehérfarkú szarvast és a vaddisznót, kártevőnek tekintik, és egyes helyeken rendszeresen irtják őket […]
– Az alkalmazkodó képes fajok az evolúció során előnyt élveztek. Kétségtelen, hogy ez az alkalmazkodás, most az ember környezetét jelenti. A kultúrakövető (synanthrop) rovarfajok esetei (pl. csótányok, raktári kártevők) és madarak (galambok, házi veréb stb.), jól ismert, de a rágcsálók (házi egér, házi patkány, mosómedve stb.) néhány faja is idesorolható, bár az ember ezeket folyamatosan ritkítja.
’Konkrét példa erre az a megállapítás, hogy az ember alkotta dolgok tömege, az úgynevezett antropogén tömeg ma már meghaladja az összes élőlény tömegét (sic!), vagy az a jelenlegi megállapítás, hogy a Földön fejenként csak ~3 kg vadon élő szárazföldi emlős van, és hogy a kutyák vagy juhok tömege meghaladja az összes vadon élő emlős együttes tömegét’ […]
– Kétségtelen az emberi faj túlsúlya, ezért nagyon is különös, hogy a saját népességszabályozásunkra vonatkozóan semmilyen működő nemzetközi megállapodást nem sikerült kötni (a vallások általában tiltják a születésszabályozást), pedig a rendelkezésre álló források (erre kellene alapítani a szabályozást) teljesítőképességét az ember létszáma már erőteljesen meghaladta, s ennek drámai következményei [pl. éhínség, járványok (zoonózisok – HIV, H1N1, Covid-19 stb.), háborúk, migráció] logikus következmények. Mindezen az adományok lényeget illetően nem segítenek, csak elnapolják a szomorú végkifejleteket.
Az ember és háziállatai biomasszát tekintve ~94%-ot képviselnek az emlősök között – a cikk adataiból készült grafika, nem teljesen megegyező az abban lévő adatokkal, ami oka számomra kérdés). Ami azt illeti az adatok így is mellbevágóak. Pár faj birtokolja biomasszát tekintve a Földön az emlősök képviseletét. A szarvasmarha vezeti (a legsikeresebb tehát: ~64%) a listát, második az ember (Homo sapiens – ~36%), harmadik a bivaly (~11% – számomra meglepetés). A juh és sertés ~6-6%. A házi kecske biomasszája (~5%) is felülmúlja a vizekben élő összes emlősét (~4%). A ló biomasszája hatalmasat esett, ma ~3%. Az ember kedvencének a biomasszája, a kutyának hasonló értékű, mint az összes szárazföldi emlősé (~2%). A vadonélő emlős népesség a fajok számát tekintve a többség, de biomasszában majdnem elhanyagolható kisebbség. A fajszintű biodiverzitás forrása ez a 6% kisebbség, amiben a növényevő emlősök vannak jelentős túlsúlyban. A ragadozóktól többnyire, mint konkurensünktől megszabadultunk már. Tessék ezek után a vadászat tradicionálisan nemesnek mondott szándékait bizonygatni az elnevezésében nevetséges ’jótékonysági’ vadászatokon. Nem véletlen, hogy vadászok nevelik azokat a szemlélődő fácánokat, amit az úrvadászok ledurrantanak. Akárha gyöngytyúk lenne a trófea. Ezen a bolygón mindent az ember ural és igazgat a saját szeszélye szerint. Minden természeti szabályt a saját érdekében áthág, önhitt butasága korlátlan. Ez valójában a sajátos végzete.
Kapcsolódó anyagok:
Az emlősök biomasszájának 96 %-a tőlünk függ
