Egy kivételével az összes IPCC forgatókönyv számol a szén-dioxid-megkötő technológiákkal ahhoz, hogy 2 Celsius-fok alatt tartsuk a globális felmelegedést a század végéig. Ezek közül is kiemelkedik a negatív kibocsátásokkal (több üvegházgázt von ki a légkörből, mint amennyit kibocsát) kecsegtető és villamosenergia-termelést is biztosító biomassza-égetés szén-dioxid-leválasztással és -megkötéssel (BECCS). Ez lenne a csodaszer?
Demonstrációs üzemben már most is alkalmazzák ezt a technológiát, azonban a globális kibocsátások felől nézve a mostani működésük érzékelhetetlen. Ennek ellenére egyre több klímapolitikai és stratégiai dokumentum erősen számol ezzel a megoldással, köztük a magyar Nemzeti Energia- és Klímaterv is, ami 2050-re a nukleáris energia és a megújulók mellett ezt tenné meg a villamosenergia-termelés harmadik pillérének, ami a teljes hazai termelés 13%-át adná.
Mindez azonban papíron mutat csak ilyen szépen, ugyanis egymásnak ellenható folyamatokat generál: a biomassza energetikai felhasználásának növelése negatívan hat a természetes szénelnyelők (pl. erdők, mezők, gyepek stb.) fokozására, és fordítva, ahhoz, ha a szénelnyelést fokozni, vagy legalább is szinten tartani szeretnénk, csökkenteni kell az energetikai felhasználást. Ezért, ha erdészeti biomasszára támaszkodunk, kibocsátás szempontjából nem csinálunk mást, minthogy azt egyik zsebünkből áttesszük a másikba. Megfelelő alkalmazás mellett van helye ennek a technológiának a jövő energiamixében, de nem tudja helyettesíteni a kibocsátáscsökkentést és a természetes szénelnyelők helyreállítását.
Harmat Ádám megújuló energiaforrás szakértő geográfus, az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltjének teljes cikke a másfélfokon >>>
Nyitókép: másfélfok/ Evan Dennis unsplash
