Magyarországon leggyakrabban a lejtős tömegmozgások, vagyis a földcsuszamlások és a törmelékmozgások okozhatnak súlyos gondokat. A közelmúltban Fonyódon indult el a hegyoldal. Oszvald Tamás geológus, a földtani katasztrófák szakértője szerint a károk felszámolásában és a megelőzésben új szempontokat is figyelembe kellene venni.
Földrengés, sárlavina, kőzetomlás, talajsüllyedés, földcsuszamlás, suvadás – a felsorolt jelenségek a föld vagy a talaj mozgására utalnak, de a különféle földmozgások oka és a geológiai környezetük is igen eltérő lehet. Magyarországon leggyakrabban az úgynevezett lejtős tömegmozgások, vagyis a földcsuszamlások és a törmelékmozgások okoznak súlyos gondokat, esetenként katasztrófákat. A közelmúltban a Balaton déli partja mellett fekvő Fonyódon indult el a hegyoldal. Oszvald Tamás geológus, a földtani katasztrófák szakértője, a Sycons Kft. munkatársa szerint a károk felszámolásában és a megelőzésben új szempontokat is figyelembe kellene venni. A szakértővel Mangel Gyöngyi beszélgetett.
Ha valahol megindul lefelé a hegy vagy a domb oldala, a sajtó biztosan hírt ad róla. De ha elmúlt a „szenzáció”, ha a közvetlen veszélyeket elhárították, az okokról és a következő földmozgások elhárításáról már kevesebb szó esik. Ön régóta ezzel a területtel foglalkozik, és több alkalommal is beszélgettünk egy-egy nagyobb földmozgás, csuszamlás kapcsán.
Oszvald Tamás: Több, mint húsz éve foglalkozom a földtani katasztrófák tárgykörével, korábban a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalban, illetve jogelődeiben dolgoztam. Mint a földtani katasztrófák szakértője csak itt, Magyarországon közel négyezer földmozgásos helyszínt vizsgáltam meg, az egyszerű pincebeszakadásoktól kezdve az olyan bonyolult földcsuszamlásos helyekig, mint a kulcsi 2011-es földszakadás. Ott négyszáz lakóház használata vált kérdésessé, ezek közül tizenhatot le is kellett bontani, mert annyira megsérültek, hogy veszélyessé váltak. Egy-egy nagyobb földcsuszamlásnál nemcsak életveszély és balesetveszély alakul ki, de az anyagi javakban is súlyos károk keletkezhetnek, épületek, utak, közművek sérülhetnek, ezért is fontos ezzel a témával kiemelten foglalkozni.
Ami a hazai helyzetre jellemző: ha az úgynevezett lejtős tömegmozgások tárgykörében maradunk, akkor legnagyobb számban az egyszerű, lassú törmelékcsúszásokkal találkozunk. Az olyan nagyobb földcsuszamlások, amelyek a Duna jobb partja mentén történtek, Százhalombattán, Kulcson, Rácalmáson, Dunaújvárosban, Dunaszekcsőn, azok jóval ritkábbak, ezeknél esetenként akár fél millió m3 föld is elindult a Duna felé. Értelemszerűen ezek a nagy földcsuszamlások a méretüknél fogva nagyon veszélyesek.
A különféle felszínmozgásoknak van egy nagyon jó osztályozási rendszere, ezt használtuk mi is. A szakmában eltöltött több mint húsz év alatt, a Magyarországon előforduló földmozgásokat én is megpróbáltam csoportosítani és jellemezni. Az elmúlt évben közel nyolc hónapot töltöttem Új-Zélandon, ott több időm volt a nemzetközi szakirodalmat tanulmányozni, és szakmai konferenciákon is részt vettem. A tapasztaltak alapján rá kellett jönnöm, hogy azok az osztályozási rendszerek, amelyeket több országban is használnak, olyan elemeket is tartalmaznak, amikről itthon megfeledkeztünk, és megfelejtkeztem én magam is.
Az a felismerés, hogy nem mindenhez nyúltak hozzá jól a hazai szakemberek tulajdonképpen miből adódott? Milyen szakmai érvekre nem figyeltek, miért kell más szemlélettel közelíteni a földmozgások kérdéséhez?
Oszvald Tamás: Végignéztem a régi feljegyzéseimet aszerint, hogy mi itthon hogyan csoportosítottuk a felszínmozgásokat és hogyan csoportosítják ezeket máshol. Egyik alapmunka a Cruden-Varnes – féle földcsuszamlás csoportosítási rendszer, melyben szerepel a „spreading”, magyarul a szétterülés jelensége. Korábban úgy gondoltam, hogy ez inkább a nagy táblás szerkezetek mozgására jellemző, és hogy Magyarországon nincsenek olyan platóperemi helyzetben lévő területeink, ahol ez a jelenség tapasztalható. De amikor megnéztem a törésrendszereket, hogy hogyan rendeződnek Kulcson a csúszólapok, akkor rá kellett jönnöm, hogy a Duna parton, a löszplató szélén ugyanúgy beszélhetünk erről a szétterülésről. Tehát a Duna mentén nemcsak egyszerű, szeletes földcsuszamlások történnek, hanem a szétterülés is, amilyen egyebek között Kulcson is történt. Amikor szeletes földcsuszamlásról beszélünk, akkor a lösz vagy a fiatal üledék párhuzamos íves töréslapok mentén mozdul el, és olyan szép karéjok csúsznak le a Duna felé, amilyenek a dunaszekcsői fotókon is gyönyörűen látszanak.
Földmozgások új szemlélettel
A képre kattintva galéria nyílik.
Korábbi beszélgetéseink alkalmából többször is említette, hogy ezeknek lejtős földmozgásoknak a hátterében mindig valamilyen vizesedést találunk, például, amikor egy hosszantartó nagy esőzés után átázik a talaj.
Oszvald Tamás: Így van. Ezeknél a szeletes földcsuszamlásoknál mindig arra gyanakodtunk, hogy csak azért indulnak be, mert a kőzettömeg jelentős része átázik, és a saját súlyánál fogva lecsúszik. 2011-ben, a kulcsi földcsuszamlás esetében ez csak részben volt igaz. Farkas József, a Budapesti Műszaki Egyetem volt talajmechanika professzora mutatott rá arra, hogy a megmozdult földtömeg mögött, a háttérben a nem mozduló földben egy tizenegy méteres vízoszlopnyomás alakult ki, aminek nem volt szabad kifolyása a Duna felé, mert a mozgó, a mozgástól átgyúrt földtömeg vízzáróként viselkedett, így a természetes megcsapolódás nem működött. Tehát volt egy tizenegy méteres vízoszlop, vagy fordítsuk le, tizenegy atmoszférás nyomás, ami nyomta ezt az egész földtömeget. Különbség a szeletes földcsuszamlás és a szétterülés között, hogy előbbi esetben jellemzően közel párhuzamos a töréshálózat, míg a szétterülés esetén vannak V alakú beszakadások is,amik tovább bonyolítják a megcsapolás lehetőségét, amint ez a Kulcs elvi szelvényen is látható. Ha a károk felszámolásánál, a helyreállításnál a tervező kollégák nem veszik figyelembe ezt a szerkezeti elrendeződést, akkor a megtervezett víztelenítési rendszer nem lesz hatékony.
Volt arra példa, hogy pontosan e miatt a jelenség miatt újabb és újabb mozgások indultak el, vagy más gond jelentkezett?
Oszvald Tamás: Igen vannak olyan helyszínek, ahol újra bekövetkeztek kisebb földcsuszamlások, de hogy pontosan milyen ok van a háttérben, ezt még bizonyítanom kell. A Sycons Kft-ben most újra áttekintjük az összes dokumentációt, az összes hozzáférhető fúrási- és más részletadatot, és megpróbáljuk ezeket elemezni, figyelembe véve az új szempontokat is. Amennyiben igaz, hogy más töréses szerkezetekre kell gondolni az ilyen földcsuszamlásoknál, akkor technológiaváltással, illetve a meglévő technológiák megfelelő alkalmazásával, sokkal sikeresebben fogjuk tudni a földmozgásos területeket stabilizálni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy például Rácalmás területén bő másfél km hosszú és 6-700 méter széles, Kulcsnál 2.8 km hosszú és 200-240 méter az a terület, valamint 30-40 méter vastagságú a földtömeg, ami csúszik be a Dunába, akkor látjuk, hogy óriási területekről, óriási földtömegekről van szó, tehát nem egyszerű a területek mentesítésének a megtervezése és a kivitelezése. Értelemszerűen a költségek is magasak, ezért sem mindegy, hogy milyen technológiát használunk.
Azt mondta, hogy nemcsak az a baj, hogy nagy anyagi kár keletkezik az épületekben, a súlyosabb esetekben emberélet is veszélyben lehet, de az is gond, hogy a megelőzésre általában nem jut pénz. Ha bebizonyosodik, hogy valóban a szétterülés jelenségét is figyelembe kell venni, az a megelőzésre is lehetőséget nyújt? Egyáltalán van Magyarországon földrajzi veszélyhelyzet kataszter és térkép?
Oszvald Tamás: Most csak annyit tudok mondani, hogyha jól értelmezzük az adatokat és ezek segítségével előre tudjuk jelezni, hogy mely területek vannak a legnagyobb veszélyben, vagyis mozgásképes fázisban vannak, és nagy az esélye annak, hogy megindulhat a föld, ott igenis meg lehet előzni ezeket a földcsuszamlásokat, és leginkább ez a munkánk célja.
Van egy földtani veszélyforrás térkép, amely a megtörtént eseményeket tartalmazza, de olyan térkép, amely a lehetséges veszélyes helyeket is jelöli, olyan nincs, mert annak az elkészítéséhez egy nagyobb költségvetésű földtani intézményrendszerre lenne szükség. Ez a munka magában foglalná azoknak a morfológiai és egyéb geológiai adatoknak az elemzését, amelyeket ismerünk, és újabb helyszíni méréseket is, ezek alapján elkészülhet az a térkép, ami alkalmas lehet a földcsuszamlások előre jelzésére is. A jelenlegi gyakorlat szerint helyszíni méréseket csak a megtörtént események után tudunk végezni, de ahol már történt valamilyen földmozgás, arra a környezetre figyelünk.
Földmozgások új szemlélettel
A képre kattintva galéria nyílik.
Most térjünk át a három hónapja történt fonyódi esetre. Eddig arról beszéltünk, hogy leggyakrabban a dunai löszfal, illetve a magaspartok mentén történik földcsuszamlás. Ugyanakkor közismert, hogy a Balaton egyes területei is veszélyeztetettek, elsősorban Kenese, Akarattya és Fűzfő környékén. Folyódon közvetlenül a domb előtt vezet a 7-es főút, és nem messze megy a vasútvonal is. Pontosan mi történt Fonyódon?
Oszvald Tamás: A Balatonfűzfőnél 1914. május 11-én bekövetkezett körülbelül egymillió köbméteres földcsuszamlás esetén nincs ismeretünk arról, hogy a korábban említett szétterüléses, vagy a köríves csúszólap mentén bekövetkező klasszikus szeletes földcsuszamlás következett-e be. A magaspart lábát természetes állapotában a Balaton folyamatosan elmosta, szakkifejezéssel elhabolta, így jelentősebb törmeléklejtő nem tudott felhalmozódni. A hegy lábánál a múlt század 20-as éveiben az út és a vasút helyének feltöltésével, és az építéssel a természetes elhabolási folyamat megszakadt, és elkezdődött a törmeléklejtő felhalmozódása. A természetes és telepített növényzet a törmelék erózióját jelentősen csökkentette, ennek ellenére a törmeléklejtőben folyamatosan voltak kisebb-nagyobb földcsuszamlások, törmelékfolyások, zagyárak. Az erózió hatásának csökkenése miatt a lejtő teteje mára akár 10 m magasságban is meghaladja a rétegvíz szintjét. Vagyis hasonlóan a Duna menti földcsuszamlásokhoz itt is nem elsősorban az átázás miatt következik be földcsuszamlás, hanem az akár 10 m magasságig visszaduzzasztott rétegvíz nagy nyomása miatt.
A fonyódi domb esetében van egy másik tényező is. Ez állami terület, amit az állami erdészet gondoz. A domb, vagy kisebb hegyoldal Balaton felőli oldalán hatalmas idős fák állnak, 30-40-50 cm törzsátmérővel, a gyakori szelek és viharok miatt nagy a kilengésük, ami a laza, konszolidálatlan törmelék mozgását is kiválthatja. Egy hasonló eset történt idén januárban Új-Zélandon, Gisborne városa mellett, ahol egy 50 000 m3-es földcsuszamlás a város vízellátását biztosító csővezetékeket is eltörte. A tragédia utáni készült szakértői vélemény leírja, hogy a földcsuszamlás szempontjából „kedvező” földtani, morfológiai, hidrológiai feltételek mellett a kiváltó ok a hegyoldalon álló óriási fáknak az erős szélnyomás miatt bekövetkezett nagy kilengései voltak.
Egyébként a Balaton esetében az a szerencse, hogy az olyan nagy földcsuszamlásoknak, mint a fűzfői, ma már kicsi az esélye, hiszen a partot végig mesterséges védelemmel látták el. 1914-ben a földcsuszamlás a vasutat szinte belegöngyölte, belehengergette a Balatonba. Kisebb, néhány száz vagy ezer köbméteres törmelékcsúszások, mint most a fonyódi, majdnem mindennaposak, egy jelentősebb esős periódust követően, vagy a téli fagyások és a hóolvadás után is előfordulhatnak, a felszín átázása miatt. Ezeknek kisebb a hatása, de ettől függetlenül, ha ez a pár ezer köbméter elindul a domboldalon, az a 7-es útra és a vasútra csúszik le. Nem véletlen, hogy közel három hónapig volt lezárva a 7-es út és a vasúton pedig sebességkorlátozás van érvényben.
Földmozgások új szemlélettel
A képre kattintva galéria nyílik.
A Sycons Kft. a Duna mentén óriási tapasztalatot gyűjtött össze az ilyen helyzetek kezelésére, van technológia is arra, hogy ezeket az életveszélyes, balesetveszélyes falakat, törmeléklejtőket megerősítsük. A lehetséges megoldás összetett, hiszen biztosítani kell a rétegvíz szabad kifolyását. A törmeléklejtő stabilizálásánál figyelembe kell venni annak folyamatos utánpótlódását a függőleges falról. Ki lehet alakítani egy lezárt szerviz utat a fal aljában, amelyet a lejtő felől lavinahálóval vagy palánkkal, valamint a lehulló törmelék felfogására alkalmas szerkezettel kell biztosítani, és a megmozdult anyagot rendszeresen el kell takarítani. A törmeléklejtő út alatti szakaszára növényeket kell telepíteni. De tanulva a tapasztalatokból, nem szabad ezeket a fákat nagyon magasra megnőni. Az elmúlt hónapokban az erdészet ezeknek a nagy fáknak már kivágta.
A fonyódi szakasz a Balaton déli partjának egyik fő ütőere, így alapvető kérdés a veszélyelhárítás és a terület stabilizálása. Fonyód kapott egy jelentősebb összeget a veszélyelhárításra, ami valószínű elegendő ennek a hetven méter széles, most megmozdult szakasznak az új szemléletű veszélyelhárításra, de arra biztosan nem elég a pénz, hogy a megelőzésre is jusson. Pedig a fonyódi fal bő két kilométer hosszú, ebből a legveszélyesebb szakasz is legalább hétszáz méter, vagyis az a százmillió forintos keret, amiről a kormány döntött, csak a munka tizedére lesz elegendő. Bár a 7-es utat június első hetében megnyitották a forgalom előtt, az említett okok miatt a bizonytalanság változatlanul fennáll.
