Fakó lóantilopok érkeztek a Szegedi Vadasparkba: a karanténidőszak leteltét követően a két, Portugáliában született nőstényt egy bika társaságában már a látogatók is megfigyelhetik az Afrika-kifutóban.
A szegedi állatkert állományából a két tehén az egyik leghosszabb utat tette meg, amikor tavaly év végén átszelte Európát. A több mint egy hétig tartó út végén a nagytermetű antilopok egészségesen megérkeztek, letöltötték a kötelező karanténidőt, majd hozzászoktak új istállójukhoz. Az időjárás kedvezőre fordultával pedig elérkezett az idő, hogy a nőstények a nagykifutóval, illetve a bikával is megismerkedjenek. A beszoktatás során a gondozóknak arra is figyelniük kellett, hogy az erőteljes, magasra szökellő állatok – ha megriasztják őket – nekirohanhatnak a kerítéseknek, sőt akár az átugrásukkal is megpróbálkozhatnak. Ezért a kerítésre erősített ponyvákkal megjelölték, hol van az antilopok új otthonának a határa. A két fiatal tehén nyugodtan viselkedik, láthatóan jól érzi magát a kifutóban – közölte Veprik Róbert igazgató.
A gondozók bíznak benne, hogy a németországi Hannoverből származó bika is elnyeri a tetszésüket, és – Magyarországon először – fakólóantilop-borjak fognak születni a vadasparkban. A nőstények a nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében kerültek Szegedre. Az európai állatkertekben mindössze száz példány él belőlük.
A fakó lóantilop a második legnagyobb termetű antilopfaj a jávorantilop után, testtömege 220-300 kilogramm, testhossza 2-2,5 méter, marmagassága pedig 140-160 centi. Híres arról, hogy szemben a többi antiloppal az akár egyméteresre is megnövő szarvát nemcsak az egymás elleni viaskodásokra használja, hanem keményen szembeszáll a ragadozókkal, akár az oroszlánnal is. Egy kifejlett állatnak nemigen van természetes ellensége, bátorsága azonban az emberrel szemben mit sem ér: az utóbbi időkben drasztikusan csökken a természetes populációk létszáma, elsősorban az élőhelyük elvesztése és az orvvadászat következtében.
A fakó antilopok (Hippotragus equinus) Afrika fás szavannáin 6-12 fős csapatokban élnek, amelyeket egy-egy kifejlett hím vezet. A fiatal hímek hároméves koruk táján elhagyják a szülőcsoportjukat, és agglegény csapatokba állnak össze. Nappal aktívak, de a melegebb időszakot az árnyékban töltik, fűvel és levelekkel táplálkoznak. Naponta akár 200-400 hektárt is bejárnak, de a vízlelőhelyektől néhány kilométernél messzebb sosem távolodnak el.
Fotó: MTI /Kelemen Zoltán Gergely
