A Magyar Természetvédők Szövetsége és tagszervezete a Nimfea Természetvédelmi Egyesület panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben kérik, hogy a Bizottság vizsgálja felül a szlovákiai farkasvadászat gyakorlatát, mert e nélkül veszélybe kerülhet a szlovák és a környező országokban élő farkaspopuláció.
Bár a természetvédelmi beavatkozások jóvoltából a farkaspopuláció a közép-kelet európai régióban folyamatosan növekszik, még mindig nagyon alacsony az ökológiai szempontból kívánatoshoz képest, ezért hathatós intézkedésekre lenne szükség a populáció növeléséhez és stabilizálásához. Magyarországon az utóbbi években csak néhány alkalommal fordult meg farkas, de jelenleg szerencsére érezhető a növekvő tendencia. A szlovák állomány továbbra is sebezhető, vagyis még a közepes mértékű vadászat is komoly veszélyeztetést jelenthet, főleg ha más kockázati tényezőkkel párosul, például az élőhelyek folyamatos szűkülésével, az emberi zavarással vagy a zsákmányállatok átmeneti megritkulásával.
Levelükben a természetvédők felhívják az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a szlovákiai farkasvadászati gyakorlat megsérti az Európai Tanács 92/436EGK Élőhelyvédelmi irányelvének több cikkét is. Ezen irányelv célja, hogy – a szerződésben érintett tagállamok európai területén belül -, hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével. Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása.
„A farkas az Európai Tanács Élőhelyvédelmi irányelve szerint kiemelt jelentőségű fajnak minősül, amely védelméért és természetes elterjedéséért az Európai Közösség különös felelősséggel tartozik. A szlovák populáció jelenleg érvényben lévő, a populáció 51%-ára kiterjedő vadászata egyáltalán nem biztosítja a faj védelmét.” – mondta Sallai Róbert Benedek, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület vezetője.
„A 2010/2011 évre a szlovák Mezőgazdasági-, Környezetvédelmi és Vidékfejlesztési Minisztérium 150 példány kilövésére adott engedélyt, amely egyrészt kutatási eredményekkel és tudományos adatokkal nem megfelelően alátámasztott, másrészt nem veszi figyelembe az egyéb okból bekövetkező elhullásokat, illetve figyelmen kívül hagyja az állatok elejtésére vonatkozó bejelentési rendszer hiányosságait.” – tette hozzá a szakember.
A természetvédők szorgalmazzák, hogy az Élőhelyvédelmi irányelv a jövőben terjedjen ki a farkasok összes szlovákiai populációjára, ezzel biztosítva a faj megfelelő védelmét. Jelenleg a farkas (Canis lupus) szerepel a szóban forgó hivatalos mellékletben, de a szlovák populáció, – többek között a lengyel, litván, lett és finn populációval együtt – kivételt képez a teljes körű védelem alól. Ameddig a határ túloldalán jóval az indokolt fölötti vadászati tevékenységet engedélyez a szlovák kormány, addig a magyarországi populáció regenerálódásának semmi esélye nincs, a hathatós természetvédelmi beavatkozások (Pl. Life program) ellenére sem.
A Magyar Természetvédők Szövetsége és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület arra is felhívta a figyelmet, hogy a vadászati kvóták meghatározása előtt alaposabb kutatásokra lenne szükség, és szigorúbb intézkedéseket kellene hozni a megfelelő szaporodási időszakok biztosítása érdekében. A szervezetek szerint az Aggteleki-karszt szlovák oldalán, a nemzeti parki védettséget élvező Szlovák-karszt területén pedig a vadászat teljes tiltását el kellene rendelni.
Háttér
50 vagy 100 évvel ezelőtt a Kárpátokban, így Magyarországon is jelentős szürkefarkas-állomány (Canis lupus) élt. Magyarországon belül a farkasok egyik fő élőhelye a magyar-szlovák határvidék volt. Bár a populáció a régióban folyamatosan növekszik a természetvédelmi beavatkozások jóvoltából, még mindig nagyon alacsony az ökológiai szempontból kívánatostól, így nem nevezhető állománya stabilnak, ezért további megfelelő intézkedések szükségesek a populáció stabilizálódásáig. Magyarországon az utóbbi években csak néhány alkalommal fordult meg farkas, bár itt is érezhető a növekvő tendencia. A szlovák populáció továbbra is sebezhető, vagyis még a közepes mértékű vadászat is jelenthet veszélyeztetést, ha más kockázati tényezőkkel párosul, például az élőhelyek folyamatos szűkülésével, emberi zavarással vagy a zsákmányállatok akár átmeneti megritkulásával. Ez utóbbi tényező azonban kevésbé jellemző, hiszen a farkas legfontosabb zsákmányállatának tekinthető rágcsálókra, nyulakra, vaddisznókra jelenleg inkább túlszaporodás jellemző. Az általánosan elterjedt nézettel szemben a farkasok ritkán támadnak meg háziállatokat, és az is megelőzhető egyszerű óvintézkedésekkel, például a jószág elkerítésével vagy pásztorkutya tartásával. Így a farkas nem jelent komoly veszélyt a mezőgazdaságra sem, sőt inkább hasznos szerepet tölt be a zsákmányállatainak szabályozásával. A vadgazdálkodás jelenlegi trendjei mellett a szlovák és magyar eltartóképesség még jóval nagyobb számú farkaspopulációt tenne lehetővé és igényelné azt.
……………………..
Részlet az Európai Tanács 92/436EGK irányelvéből, az Élőhelyvédelmi irányelvből:
2. cikk
(1 )Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül.
(2) Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása illetve helyreállítása.
Részlet az irányelv 12. cikkéből:
12. cikk
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat:
a) e fajok vadon befogott példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája;
b) e fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;
c) vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése;
d) táplálkozót ̋- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.
