A rovat kizárólagos támogatója
Hiába kérdezzük hónapok, évek óta a kormány, az MVM és a Paksi Atomerőmű különböző illetékeseit arról, hogy mikorra várható a bővítés tenderkiírása, mennyibe fog szerintük kerülni, milyen megtérülési számítások vannak mögötte, hogyan fogják finanszírozni – a válasz mindig néma csend, vagy süket mellébeszélés.
Nem számítottam sokkal többre ma reggel (2013 10 31) sem, amikor negyed 8-kor Rebecca Harms-szal, az EP zöld frakció társelnökével, Szél Bernadett LMP-s képviselővel, és egy tucatnyi kollégával beültünk a kisbuszba, hogy látogatást tegyünk az erőműben, és találkozzunk a bővítésre létrehozott MVM Paks II. projektcég vezetőségével. Maga az üzemlátogatás nagyjából a szokásos menetrendben zajlott, megnéztük a 4-es blokk vezérlőtermét, a turbinacsarnokot illetve a 3-as blokk reaktorcsarnokára is rápillantottunk. Közben sokat beszélgettünk a 2003-as üzemzavar elhárításának állásáról (az ugye mindenkinek megvan, hogy a sérült üzemanyagkazetták még mindig ott fekszenek a pihentetőmedencében, és a közeljövőben kerül sor az Oroszországba szállításukra.) Összegeket, ahogy korábban, most sem hallottunk, "mindent fedez a biztosítás és a kártérítés" hangzott el a konzerv válasz – bár egy félmondat arra is utalt, hogy némi saját forrás is benne van, azaz paksi pénz, azaz állami, azaz közpénz, de erről nem tudhattunk meg többet. Üzleti titok. Itt szólok, adófizetőként ez az én üzletem, az én titkom is.
Oroszországban a lehető legjobb helyen lesz amit kiszednek, garancia van rá, kollégák jártak kint, ellenőrizték is. A kérdésre, hogy hol jártak a kollégák, ahol a minden rendben van, nem tudtak választ adni. Én tudok: minden valószínűség szerint Majakba kerül a cucc, ahol a minden rendben levéstől elég távoli állapotok uralkodnak. Ahol Oroszországon belül a legmagasabb a rákos megbetegedések aránya, és ahol az átlagos 70 évvel szemben 45-47 év a várható élettartam.
Az igazi csemege azonban a látogatást követően a projektcég vezetőségével való találkozón várt ránk. Rövid vita után, hogy vajon a látogatást követően van-e jogunk Budapesten sajtótájékoztatót tartani a tapasztalatainkról, rátértünk a lényegre. Hogy mennyibe fog kerülni a bővítés, miből fogják finanszírozni, milyen BMR (belső megtérülési ráta)-számítások állnak a projekt mögött, milyen átvételi áramárral kalkulálnak, stb. És ugyan semmilyen kézzelfogható információt nem osztottak meg velünk, de ami elejtett megjegyzésekből kiderült, az is elég izgalmas.
Paks – óriási reklámkeret
1. Mennyibe fog kerülni?
Nincs, vagy nem hajlandók megosztani velünk kalkulációikat a várható árra. Az összehasonlítás végett Nagy Sándor projektcég igazgató által emlegetett török illetve Egyesült Arab Emirátusok-beli atomerőmű-építések 20-30 milliárd dollárba kerülnek, valamivel nagyobb kapacitásra, mint amit Pakson beépíteni készülnek (bár arra sem tudnak választ adni, hogy mennyit is szeretnének építeni – pedig nagyon nem mindegy, hogy 2000 vagy 3200 MW nehezen szabályozható nukleáris kapacitást kell majd kezelni a rendszerben). Ez alapján inkább 4000 milliárd forint körülre lőhetők be a költségek, mint a korábban emlegetett 1500-2000-3000 milliárdra, de a felső érték 6000 milliárd körüli, ami egybecseng a Roszatom egyik vezetőjének egy interjújában emlegetett számmal.
2. Mikor lesz tenderkiírás?
Ezt ezúttal sem voltak hajlandók elárulni, ahogy korábbi írásbeli kérdésemre sem. Összevetve ezt Orbán Viktor szavaival, hogy végső stádiumban vannak az egyeztetések, némi disszonanciát tapasztalunk. 6 hónap múlva mindenesetre választás, és valószínűnek tűnik, hogy addig ezen túl szeretnének esni. De most még nem látnak ilyen messzire (6 hónap) előre. Átláthatóság, tervezhetőség, nyilvánosság mindenek előtt. Ha fél évre előre semmi biztosat nem is bírnak mondani, azt mindenesetre tudják, hogy 2050-ben biztosan az atom lesz a legjobb megoldás a magyar energiagondokra.
3. Hogyan fogják finanszírozni?
Ebben legalább valami viszonylag határozottat hallottunk: az építésre és a finanszírozásra együttesen kívánnak tendert kiírni. Az építő tehát a finanszírozást is a projekt mellé kell, hogy rakja. Ez legalább tiszta beismerése annak, hogy erre Magyarországnak nincs pénze. Viszont rögtön következik belőle két probléma.
a) A finanszírozásra vonatkozó szándékot kizárólag az orosz fél fogalmazta meg eddig. Azaz ezzel a kritériummal lényegében feleslegessé válik a tenderkiírás, oda lehet adni az oroszoknak a boltot. Esetleg a később bejelentkezett kínaiak ajánlhatnak hasonló konstrukciót, más ilyesmivel nem nagyon operál. Az oroszoknak viszont van tapasztalatuk az ilyen BOO (Build, own, operate) konstrukciókban, például a török erőmű kapcsán. Csakhogy ez orosz tulajdont jelentene a magyar villamosenergia-termelés (bővítés után) 60-70 %-át biztosító paksi atomerőműben. Ennyit az energiafüggetlenségről.
b) Ahhoz, hogy az oroszok ezt felajánlják, biztosítékra van szükségük a megtérülésre. Ezt pedig leginkább a garantált áras átvétel jelentheti, amelyet az EDF által vezetett konzorcium a brit Hinkley Pointnál is alkalmaz a közelmúltban a brit kormánnyal kötött megállapodás alapján. A találkozón Nagy Sándor kijelentette, hogy egyetértenek a brit megoldással, és ők is szeretnének egy ilyen "contract for difference" típusú megközelítést.
Hinkley Point – ők már kibulizták a dupla árat, itthon még csak készülnek rá
A garantált ár, ami a megtérülést biztosíthatja, Nagy-Britanniában 92 font/MWh, Kaderják Péter mai HVG-s interjújában ugyanezt 100 euro/MWh körülre teszi Magyarországon. Ez a mostani paksi áramár háromszorosa, az átlag átvételi ár kétszerese. Azaz durván, becslések szerint akár 50%-kal felfelé lökné az fogyasztói áramárat. Ha csak a kormány le nem nyeli – akkor adófizetőként fizethetjük ki. Ennyit a rezsicsökkentésről.
A mai látogatásnak tehát mindenképpen volt értelme. Ha arról nincs is szó, hogy végre nyíltan elkezdjünk beszélni a paksi bővítésről, de sok-sok kérdéssel annyit mindenesetre elértünk, hogy a létező szocializmuson edződött füllel a sorok közül, vagy elejtett megjegyzésekből már ki lehet hámozni néhány igen valószínű fejleményt az új blokkokról. Sűrű még a homály, de a fátyol egy pillanatra fellebbent egy-két, eddig szigorúan titkolt részletről a paksi bővítés kapcsán. Annyit látunk, hogy várhatóan drága lesz, és orosz, és végső soron a fogyasztók fogják megfizetni, durván emelkedő villanyárak, vagy adó formájában. Nem csoda, hogy eddig sem szívesen beszéltek erről. Az információk java pedig még hátra van. A titokzatoskodásból ítélve azok sem lesznek jobb hírek.
