A piroslábú cankóról elnevezett, közel 6 millió adatrekordot tartalmazó magyarországi madárgyűrűzési adatbank már webes felületen is elérhető a felhasználóknak. Nagyközönségi premier a XIV. Tatai Vadlúd Sokadalmon november 29-én.
Az eddiginél sokrétűbb és könnyebben elvégezhető tudományos munkára lesz lehetőségük a madárgyűrűzéssel foglalkozó hazai szakembereknek, köszönhetően annak az új webes rendszernek, amelyet a T-Systems Magyarország fejlesztett ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Madárgyűrűzési Központjának – írja közleményében az egyesület.
A Tringa (T-ring application) szoftverrel, amely nevét a piroslábú cankóról (latinul Tringa totanus) kapta, a közel 6 millió adatrekordot tartalmazó magyarországi madárgyűrűzési adatbank immár webes felületen érhető el a felhasználóknak. A madárgyűrűzés a vadon élő madarak egyedi jelölésének egyik legrégebben és leggyakrabban alkalmazott módszere. A sorszámozott gyűrűkkel megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy kézre kerülése sokat elárul életükről, megismerhetők az egyes fajok vonulási útvonalai, pihenő- és táplálkozóhelyei, telelőterületei. A begyűjtött információk idősoros elemzése révén a populációváltozások hátterében húzódó okok felderítése is lehetővé válik. Magyarországon 1908 óta folynak szervezetten madárjelölések, a kezdetektől felgyűlt adatok digitalizálása a hazai madárgyűrűzés centenáriumára megjelent Madárvonulási atlasz előkészítő munkálataira befejeződtek. Az akkor még offline rendszerben tárolt, és azóta évente 200−250 ezer adatrekorddal bővülő adatbázist a T-systems Magyarország szakemberei idén átalakították az új rendszernek megfelelően, és immár a felhasználók is elérhetik a Tringa rendszeren keresztül.
A rendszer alapja az EURING (European Union for Bird Ringing) protokoll, amely a madárgyűrűzési adatok tárolásának a szabályait tartalmazza. A Tringa legnagyobb előnyei webes jellegéből adódnak. A rendszert elérheti a több mint 300 hazai regisztrált madárgyűrűző, valamint madármegfigyelők, akik alkalmanként vagy rendszeresen figyelnek meg jelölt madarakat. Az online rendszeren túl látványos újítása az alkalmazásnak az is, hogy a felhasználók a megkerülési adataikat térképen is láthatják, esetleg megoszthatják a link segítségével.
Gyűrűs piroslábú cankó
Az MME Madárgyűrűzési Központ munkatársainak is óriási előny az új rendszer alkalmazása, mivel így az adatrögzítés terhei megoszlanak a felhasználók között, egyszerűbb lesz az adminisztrációs munka, aminek köszönhetően sokkal több idő marad az adatok elemzésére, jelentések készítésére, és általában, a magyar madárvilág jobb megismerésére, az elmélyültebb tudományos munkára.
A nagyközönség a XIV. Tatai Vadlúd Sokadalom alkalmával ismerkedhet meg ezzel az új rendszerrel, melyet 2014. november 29-én, 11 órai kezdettel Karcza Zsolt, az MME Madárgyűrűzési Központjának vezetője mutat be.
Háttéranyagok a madárgyűrűzésről és a Madárgyűrűzési Központról >>>
2008 a magyar madárgyűrűzés centenáriuma. Magyarországon, Dánia és Németország után a világon harmadikként, 1908-ban gyűrűzték meg az első madarakat.
Az egyedi azonosítóval ellátott fémgyűrűket Hans Christian Mortensen, dán tanár 1899-ben használta először seregélyek vonulásának vizsgálatára. Az első magyar gyűrűzők a Magyar Ornitológiai Központ (a későbbi Madártani Intézet) munkatársai voltak, Vönöczky Schenk Jakab vezetésével. A gyűrűzés módszerének alkalmazása gyorsan elterjedt a világon, eredményei nagyban hozzájárultak a madárvonulás egyre jobb megismeréséhez.
A hazai madárgyűrűzési módszerek és eredmények már a kezdetekben világhírűek voltak. A sikeres kezdetnek köszönhetően 1910-ben, Berlinben, az V. Nemzetközi Madártani Kongresszuson a madárvonulási szekciónak Hermann Ottó, az Ornitológiai Központ igazgatója volt az elnöke, jegyzőnek pedig Schenk Jakabot választották, aki a
kongresszuson bemutatta a "Kísérlet a Madárvonulás kutatásában" című előadását. Szintén a kezdeti sikerek elismerése, hogy 1914-ben meglátogatta a Központot Henry Forbes Witherby, a British Birds magazin alapítószerkesztője, hogy cikket készítsen a magyarországi madárgyűrűzési módszerekről és eredményekről.
Az eredmények rendszeresen és módszeresen közlésre kerültek az Aquila folyóiratban. Így maradhattak fenn a legfontosabb, felbecsülhetetlen érétkű eredmények a II. világháború előtti korszakból. Az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. A háború után Vertse Albert vezetésével szerveződik újjá az Intézet és 1951-ben ismét megkezdődik a gyűrűgyártás és a szervezett madárgyűrűzés. A Madártani Egyesület (MME) megalakulásával és az /"Actio Hungarica"/ madárgyűrűző-táborok rendszerével új lendületet és új irányokat vett a módszer alkalmazása.
A madárgyűrűzés során Magyarországon "BUDAPEST" feliratú, sorszámozott gyűrűk kerülnek a madarak lábaira. A csüdméretnek megfelelő gyűrű nem zavarja a madarat, azt élete végéig viseli, így egyedileg azonosítható. A megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy megkerülése sokat árul el életükről, különösen mozgásukról, vonulásukról. A madárgyűrűzés segítségével – sok más igen hasznos eredmény mellett – megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozó helyeit, telelőterületeit, végső soron a madárvonulási rendszerek egész Földünket átfogó hálózatát.
A madárgyűrűzést Magyarországon 1976 óta az MME keretein belül működő Madárgyűrűzési Központ szervezi. Itt regisztrálják a madárgyűrűzőket, szerzik be és adják ki a hazai jelölőgyűrűket, gyűjtik és tárolják a gyűrűzési és megkerülési adatokat. A madárgyűrűzési adatbázis mára teljesen digitalizált, jelenleg közel 4 millió rekordot tartalmaz, a hazai madárgyűrűzés kezdeteitől napjainkig.
A gyűrűzés során a madarakat különböző, biztonságos befogási módszerrel meg kell fogni, ami legtöbbször speciális függönyhálóval történik. Magyarországon az évente megjelölt madarak mintegy felét, 100-120 ezer példányt, a nyolc hazai madárgyűrűző-állomáson fogják meg standardizált hálóállásokban és jelölik meg szigorú kutatási protokoll szerint. Sok madárfaj esetében alkalmazzák a fiókakori jelöléseket, amelyet különös körültekintéssel kell végezni. A madarak mindig a csüdméretüknek megfelelő gyűrűt kapják.
A madárgyűrűzésnek szigorú szabályai vannak, a módszert csak vizsgázott madárgyűrűző alkalmazhatja, a természetvédelmi hatóságok engedélyével. Minden megkerülési adat beépül a hazai madárgyűrűzési adatbankba, és a Központ munkatársai a feldolgozás után elküldik a bejelentőnek a gyűrűzési és megkerülési adatokat egy válaszlevélben. Az adatokból készült éves összesítések a Központ éves jelentéseiben, az Aquila folyóiratban jelennek meg. A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja.
2008 a magyar madárgyűrűzés centenáriuma
A képre kattintva galéria nyílik.
Kapcsolódó anyagok:
