A rovat kizárólagos támogatója

December 7 – 19 között tartják Kanadában az ENSZ soros biodiverzitási konferenciáját. A COP15-ről számol be folyamatosan Montrealból – Kun Zoltán élővilág és tájvédelmi szakértő, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége elnöke. Személyes beszámolói időrendi sorrendben:

Első nap Montrealból:

“Sokan pesszimisták azzal kapcsolatban a nagy globális klíma és biodiverzitás egyezmények milyen hasznot, eredményt tudnak hozni helyi szinten. Nyilván ezt nehéz pontosan meghatározni, de szerintem egyrészt a globális vállalásokat érdemes számon kérni a nemzeti kormányokon, másrészt ezek az egyezmények és a hozzájuk kapcsolódó események legalább ráirányítják a társadalmi figyelmet a problémákra.
Különösen igaz ez az erdők és édesvízi élőhelyek kérdésére, ami a laikusok számára lehet, hogy nehezen követhető.
E rövid bevezető után egy rövid beszámoló a montreali konferencia első napjáról:
A CBD COP15 hivatalosan ma kezdődött (a dokumentumokat itt lehet ellenőrizni, ahogy azok a találkozó során fejlődnek).

A mai plenáris ülés inkább az eljárási kérdésekről szólt, mint a tárgyalásokról, de sikerült beszélnem a finn, dán, amerikai, ausztrál és kínai küldöttekkel.
Azok az emberek, akikkel beszéltem, megértették, hogy sürgősen megállapodásra kell jutni a 2020 utáni globális biológiai sokféleség keretrendszerről (angolul rövidítve GBF), és azt is, hogy ambiciózusnak kell lennie (legalább 30%-os védettség 2030-ig (30/30, bár vannak NGO-k akik 50%-ról beszélnek, Half the Earth). Az egyéb területalapú hatékony természetvédelmi intézkedések (OECM-ek) fontos eszközök lesznek a 30/30-ra célkitűzés eléréséhez, de Európa ezt inkább kiskapuként fogja használni, hogy ne javítsa a védett területek kezelésének hatékonyságát.
Finnország a 3. célkitűzésbe be akarja vonni az őslakosok jogait, és érdekes módon a védett területeket az emberi egészséggel is össze akarja kapcsolni (a finn delegációban a finn Szociális és Egészségügyi Minisztérium képviselői is részt vesznek).
Franciaország képviselője egy mellékes eseményen kiemelte, hogy a 30×30 szabály globális cél, nem pedig nemzeti cél.
Az is világos, hogy a globális dél (kevésbé fejlett országok) és a globális észak (fejlett országok) között nincs egyetértés. A szegényebb országok csak akkor fogadják el az ambiciózus célokat, ha van mögötte pénzügyi mechanizmus.
Érdekes 10 nap felé haladunk
Holnap két találkozó az EU képviselőivel: az egyik arról szól, hogy hogyan segíthetnek az erdővédelem megerősítésében a GBF-ben, délután pedig egy általánosabb nem kormányzati szervezetek közötti eszmecsere az EU rendezvényével.)
Zárszóként még annyit, hogy Depernay német zöldpárti EP-képviselő megkért, hogy az elkövetkező napokban élő Insta-beszélgetést folytassak vele – szólok ha tudom, hogy mikor lenne!”
Második nap Montrealból

„Ma megkérdezte valaki, hogy valóban van-e értelme a montrealihoz hasonló nagy nemzetközi találkozóknak és egyezményeknek. Erre ezt írtam:
“Nehéz megmondani, de én úgy gondolom igen (persze mint résztvevő nem is mondhatok mást) én abban hiszek, hogy ezek a nemzetközi egyezmények elég rugalmasan értelmezhetők, gyakran egy-egy szó jelenléte vagy hiánya dönti el egy hosszú szövegről, hogy az jó-e vagy sem. A megvalósítás a fontos. Ezért kell az, hogy helyi szinten erős hatóságok, civil szervezetek és szakértők legyenek, akik a megvalósításáért felelnek. Egy példa: arról beszélnek, hogy 2030-ig a szárazföldi es tengeri területek 30%-a védett legyen. De a természetvédelemnek csak akkor van értelme, ha az nem csak a papíron történik (lásd még Paper Park vagy Fertő-tavi turisztikai beruházás)”
Ma volt egy fontos egyeztetésünk az EU képviselőivel (talán olvastatok róla, hogy megint Magyarország blokkolja a közös EU-s álláspontot), amin három téma merült fel:
– az EU támogassa a természetvédelmi területek kiterjedésének növelését eredményező célt (a szárazföldi és tengeri területek 30%-a legyen védett 2030-ra), de úgy, hogy az kiegészüljön a természetvédelem hatékonyságának ellenőrzésével. Ez azért fontos, mert papíron mindig könnyű újabb védett területeket létrehozni, de ezeket úgy is kell kezelni, hogy azok a biodiverzitás és a klíma problémákra egyaránt megoldást adjanak.
– az EU támogassa egy un. Globális Biodiverzitás Alap létrehozását, amiből a szegényebb országok erőfeszítéseit lehetne támogatni. Itt volt némi vita, mert az egyiptomi klíma találkozó (COP27) után az EU nagyon óvatosan vállal újabb pénzügyi kötelezettségeket. A COP27 során állítólag beígértek sok pénzt, viszont nem kaptak cserébe érte semmilyen ígéretet a szegényebb országoktól
– végül, hogy a még meglévő természetes élőhelyek védelmére különös hangsúlyt helyezzen a 2020 utáni globális természetvédelmi vállalás. Ez praktikusan az még meglévő nagy természetességű élőhelyek fokozott védelmét jelentené. Ebben Európa jelenleg le van maradva, de szeretne felzárkózni, most viszont a fejlődő országok állnak ellen, mert ebben a megközelítésben és az EU nyomásgyakorlásában a kolonialista múlt feléledését látják.
Úgy tudjuk, hogy Nagy István agrárminiszter úr is jön Montreálba, remélem lesz vele találkozásra lehetőség.”

Harmadik nap Montrealból

“A COP15 komoly és kimerítő tárgyalási időszakához érkezett, amikor az országok képviselői sokszor egyetlen bekezdés megfogalmazásán vitatkoznak (Montreálban este 10 óra lesz lassan és még folynak a tárgyalások, amik alatt horkolást is lehet hallani), és azon, hogy a végleges szövegben az ökoszisztéma integritás vagy a természetes ökoszisztéma kifejezés szerepeljen. Ma megtanultam, hogy az árnyalatbeli különbségek sokat jelentenek a gyakorlatban. Például az angol “intact ecosystem” egy olyan kifejezés, amely potenciálisan megnyitja az őserdőket az ipari erdőgazdálkodás előtt, ezért határozottan a “primary ecosystem” kifejezés mellett kell érvelni az egyezmény végső szövegében.

Ezúttal néhány személyes észrevételt szeretnék csak megosztani:
– Az emberi jogok kérdései, az őslakosok és a helyi közösségek bevonása a védett és megőrzött területek (protected and conserved areas) létrehozásába és kezelésébe kulcsfontosságúak a tárgyalások során.

– egy másik fontos téma a pénzügyi források mozgósítása a 30/30 (30% természetvédelmi terület 2030-ra) célkitűzéshez (a konferencián bemutatott példák a hagyományos magánalapítványoktól a nemrég javasolt Globális Biodiverzitás Alapig, valamint a szuverén kötvények kibocsátásától (pl. Bankárok határok nélkül) vagy a blokklánc-finanszírozás alkalmazásáig (pl. www.porini.foundation terjednek).

– számos szervezet a védett területek kezelésének hatékonyságát hangsúlyozza, ami jó, mert az egyezmény eredményességét nem egy egyszerű mennyiségi mutatóval (pl. a védett területek hektárban mért nagyságával) kell mérni, hanem a minőségen keresztül is (a védett terület valóban hoz-e pozitív eredményt a biológiai sokféleség, az ökoszisztéma védelme szempontjából).

Végezetül jót beszélgettem Padraic Fogartyval az Irish Wildlife Trusttól, aki egy érdekes jogi példát mutatott be a politikusok cselekvésre kényszerítésére: az állampolgári közgyűlést (Írországban volt egy ilyen közgyűlés, amely ajánlásokat dolgozott ki a kormány számára az éghajlatváltozásról, és most is van egy közgyűlés a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatban. A közgyűlés egy olyan eszköz, amelyet szerintem át lehetne venni a hazai körülményekre is, mint egy érdekes civil kezdeményezést.”

COP 15 Montreál – egy kivágott öregerdőből származó metszet Kanada British Columbia kép: Kun Zoltán

++++++++++++++++++++++++

4 – 5 – 6. nap Montrealból

Argentína és Brazília – zseniálisak a fociban, de borzalmasak a biológiai sokféleség védelmében. Ez a két ország (alkalmanként India és Dél-Afrika támogatásával), amelyik megpróbálja megakadályozni az ambiciózus CBD célok elfogadását. Azok az EU-s képviselők, akikkel beszélek, mind arról beszélnek, hogy az EU elkötelezett az erős és mérhető célok mellett (megjegyzem: lehet, hogy azért mondják ezt, mert bíznak a fenti két ország blokkolásában). A legtöbben azt mondják, hogy a blokkolás a pénzről szóló tárgyalásokhoz kapcsolódik…
Ma tartottam egy előadást az NRDC által szervezett kerekasztal beszélgetésen (egy amerikai szenátor, egy befektetési bankár, egy nigériai minisztériumi alkalmazott és angol parlamenti képviselővel közösen).  Az előadásom elérhető pdf formátumban.
Szintén résztvettem az őserdők védelme érdekében indított kampány indítóján. A kampány szövege itt érhető el. 
Néhány fotó meg itt: 
Számtalan vita és alkudozás övezi az ENSZ Biológiai Sokféleség védelmével foglalkozó egyezményének 2030-ig szóló céljainak megfogalmazását Montreálban. Ez azért érdekes, mert elvileg az első héten szakemberek találkoztak annak érdekében, hogy leszűkítsék a témák számát azokra az elemekre, amik – a második hétre megérkező miniszterek felelősségébe tartozó – politikai egyezséget igényelnek. Tehát az első héten a részes felek (országok) szakemberei találkoztak, de mintha ők sem értenék, hogy a való világban egy súlyos biológiai sokféleséget veszélyeztető válság zajlik. Mintha egy párhuzamos univerzumban élnének az emberek.

Ami számunkra nagyon fontos, hogy a természeti értékek és természetes élőhelyek helyreállítása úgy tűnik kiemelt figyelmet kap majd. Ez azért fontos, mert sajnos Magyarországon a természeti tőke folyamatosan csökken. Ennek a folyamatnak a megfordítása csak úgy lehetséges, ha nagyon komoly és mérhető célokat fogalmazunk meg a természetes élőhelyek helyreállításával kapcsolatban is.
A találkozó 5. és 6. napján erre próbáltam különösen odafigyelni. Ami nekünk nagyon fontos az a vizes élőhelyek, ezen belül is a tőzegmohalápok helyreállítása. Az édesvízi élőhelyekről annyit érdemes tudni, hogy sokszor nem csak a biológiai sokféleség szempontjából fontosak, de – mivel több szenet tudnak megkötni, mint egyes erdei ökoszisztémák – a klímaváltozás szempontjából is kiemelt jelentőségű. Ezeknek a helyreállítása Magyarországnak nagy lehetőséget jelent, amihez akár magán befektetők pénzét is lehet mozgósítani. Ami nagyon fontos különbség a tőzegmohalápok és az erdei ökoszisztémák között az, hogy a lápok sokkal több szenet kötnek meg a talajban.


Ehhez kapcsolódik, hogy a UNEP Kárpát konvenciójának keretében létezik egy un. Carpathian Wetland Initiative, aminek a keretében a Kárpát-medence vizes élőhelyeit igyekeznek helyreállítani. Ebbe illeszkedik a Fertő / Velencei tó / Balaton / és a Szigetköz is. Hazánkban, mivel – ahogy Áder János megfogalmazta – az elmúlt 150 évben folyamatosan csökkent a vizes élőhelyek kiterjedése a helyreállítási lehetőségek tárháza végtelen.”
++++++++++++++++++++

Hetedik nap Montrealból

„A biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD) COP15-ös konferenciája a biológiai sokféleség következő globális keretrendszeréről szóló tárgyalások második hetében van és az első dokumentumok szövegében már megegyeztek a szakértők (pl. az invazív fajokról szóló dokumentumról). Ugyanakkor egyes témákkal kapcsolatban folytatódnak a felek között a viták. Ezek a témák:
– mekkora területet kell védeni ahhoz, hogy a jövő generációinak még jelentsen valamit a biológiai sokféleség,
– hogyan mérhető a természetvédelmi területek hatékonysága,
– milyen források állnak majd rendelkezésre a célok eléréséhez.

Az erőforrások mobilizálását és a digitális szekvenciainformációkat a genetikai erőforrásokról hatékony és igazságos módon kell megosztani. A civil szervezetek nagy része azért küzd, hogy az emberi jogokat és a méltányosságot a keretrendszer és annak végrehajtásának a középpontjába állítsák. Az emberek és a természet számára a tét még soha nem volt ilyen nagy.
Ezeknek a civil szervezeteknek a véleménye, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák rugalmasságának megőrzése szempontjából az emberi jogokon alapuló megközelítés (Human Rights Based Approach, HRBA) alapvető feltétel. Ebben természetesen lehetnek az egyes régiók között eltérések, hiszen az őslakos közösségek Európából már szinte teljesen eltűntek.
Ugyanakkor az EU tagállamok a kereskedelmi egyezményeken keresztül jelentős hatás gyakorolnak Európán kívül is. Ezért is fontos, hogy a montreáli egyezmény figyelembe vegye az emberi jogokat a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Mindehhez a termelés és a fogyasztás mélyreható átalakítása szükséges, mert csak így hagyhatunk egy élhető és virágzó bolygót a jövő nemzedékeire.

Ma egy kísérő rendezvényen a turizmus is szóba került, mint egy olyan gazdasági ágazat, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a természetvédelmi területek kiegészítő anyagi forrásokhoz jussanak. Mindehhez hozzátettem, hogy – magyarországi példákon alapulva (Fertő, Tatai tó, stb.) – az fontos, hogy a védett területeken csak olyan turizmus történhessen, ami a természeti értékek védelmét tiszteletben tartja, és csak azok bemutatására és nem tönkretételére törekszik. Ebben egyetértettek a rendezvény résztvevői, köztük idegenforgalmi szakemberek is.

COP15 Montreál – A Cartagena protokoll magyar tárgyalás vezetője Andorkó Rita

++++++++++++++++

Kilencedik nap Montrealból

Bár a mai fél ötös sajtótájékoztatón pozitívan nyilatkozott az EU két képviselője (Ladislav Miko a csek elnökség részéről és Sinkevicius környezetvédelme biztos úr), de tulajdonképpen 3 témában nemhogy közeledtek volna, hanem inkább távolodtak az álláspontok.

1. Target 3: az őslakosokat képviselők szervezetek, illetve azok az országok ahol nagyobb őslakos özösségek élnek (pl. Brazília) ragaszkodnak hozzá, hogy az őslakosok által lakott és tulajdonképpen birtokolt területek számítsanak bele a 30%-os területi természetvédelmi célba. Ezt az EU, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland úgy tűnik teljes mértékben elutasítja, azon az alapon, hogy ebben az esetben a 30%-os cél nemhogy nem lesz ambiciózus, hanem tulajdonképpen már teljesítettnek is tekinthető

2. Pénzügyi források előteremtése: 200 milliárd dollárról beszéltek a fejlett országok akik szeretnék, hogy ebbe a cégek és magán adományozók által adandó összegek is számítsanak bele. Ezt sokan nem támogatják, viszont egyelőre a gazdagabb országok még nem voltak hajlandók kinyitni a pénztárcát (arra hivatkozva, hogy a klíma egyezmény UNFCCC COP27 konferencián is ők adtak pénzt, de ígéretet nem kaptak)

3. a klíma és biodiverzitás válságok összekapcsolása: ebben akkora veszekedés lett, hogy a végén az eddig elkészült dokumentumot és zárójelbe rakták, magyarul mintha eddig semmi nem történt volna. Itt szintén az EU (aki az un. természetalapú megoldásokat, nature-based solution, szeretné beemelni az egyezménybe) és a fejlődő országok (akik az ökoszisztéma alapú megközelítést, ecosystem-based approach, szeretné a dokumentumokban látni) között van jelentés ellentét.

Szóval még 3 nagyon hosszú nap áll a tárgyalók előtt ha tényleg egy a párizsi klíma egyezményhez hasonló kötelező érvényű biodiverzitás megállapodást akarnak tető alá hozni)…

Magyar vonatkozás, hogy megérkezett Nagy István miniszter úr is Montreálba. Személyesen még nem futottam össze a vele, de rajta vagyok. Addig is hazánk nevében a miniszter három vállalást tett itt a CBD COP15 alatt a mai beszédében

1.  100000 hektár természetes élőhelyet fogunk helyreállítani (a miniszter úr szerint már eddig is sokat tettünk ennek érdekében, de ennek a nyomait azért nagyítóval kell keresni, arra is kíváncsi vagyok a Fertő tavi vízitelepnél a letarolt 77 hektár ebbe a 100.000 hektárba bekerül-e, mert közben persze a Zrt a megszűnése előtt 26 nappal beadta a környezetvédelmi engedély módosítására az igényt és ebből kiderül, hogy már nem 52 vagy 60 hanem “kis módosítással” 77 hektár a beruházás teljes területe)

2.   új mezőgazdasági támogatási rendszer ösztönzi majd a gazdákat arra, hogy biodiverzitás barát termelést folytassanak (ez azért fontos, mert hazánk területének fele mezőgazdasági terület, de ez nem igazán egy új vállalás, hiszen az EU Közös Agrárpolitikáról van szó a forrásokat sem mi hanem az EU állja) és végül

3.   a kormány a nem sokkal a CBD COP15 után elfogadja hazánk új biodiverzitás stratégiáját (ezzel kapcsolatban bennem több a kérdőjel mert a stratégia még ha jó is, csak annyit ér amennyit megvalósítanak belőle)

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Tizedik nap Montrealból

A mai nap elég lehangolóra sikerült. Míg a tegnapi nap folyamán elkezdett un. High-Level-Segment program további miniszterek, miniszterhelyettesek és államtitkárok gyakran semmitmondó, akár mesterséges intelligencia által is összeállítható, beszédeivel folytatódott ma a konferencia központ plenáris termében, addig az országok szakértői kisebb termekben vitatkoztak a dokumentumok szövegének véglegesítéséről. A biodiverzitás csökkenés és a klímakrízis összekapcsolásával foglalkozó dokumentumon (egyébként számos kutatás bizonyítja, hogy a két krízis egymástól nem elválasztható, olyan megoldásokra van szükség amik mindkettőre választ adnak, lásd például itt) annyira összekaptak a fejlett (pl. EU tagállamok) és fejlődő (pl. Brazília) országok, hogy azt javasolták, hogy a dokumentum véglegesítését halasszák el a következő COP idejére. Valószínűleg ez is történik, mert a teljes dokumentumot zárójelbe tették és ha csak valami csoda folytán a miniszterek nem tudnak politikai megegyezésre jutni, akkor ez így is marad (érdekesség: a brazil tárgyaló azzal vádolta a levezető elnököt, hogy néhány általa meg nem nevezett ország érdekében, itt elsősorban az európai országokra gondolt, túszként tartja fogva a tárgyalókat a teremben)

COP 15 Montreál kép: Kun Zoltán

A konferencia előtt nagy várakozás előzte meg az úgynevezett Global Biodiversity Framework (GBF), a biológiai sokféleség 2020 és 2030 közötti időszakra szóló keretegyezményét. Mindenki azt várta, hogy ambiciózus célokat tűznek ki maguk elé az országok, erre azonban egyre kevesebb esély van. A szárazföldi területek 30%-nak védelme 2030-ig talán ambiciózusnak tűnik, de kiderült, hogy

– az EU-ban már majdnem elértük ezt a célt (26%-on állunk EU-s szinten) persze ezek nagyrésze nem élvez hatékony védelmet és a hatékonyság mérését valamilyen rejtélyes oknál fogva néhányan nem akarják az egyezménybe beépíteni

– a nagyobb őslakosok által lakott területekkel rendelkező országok azért lobbiznak, hogy az őslakosok által lakott területek automatikusan védettnek számítsanak (ezzel globálisan elérnék a 34%-ot, így aztán nem lenne tennivaló)

Szóval ambiciózus cél helyett úgy tűnik a többség a célok lazításán dolgozik

Beszéltem egy Németországban élő dél-afrikai fiatallal, aki a Global Youth Forum képviseletében van jelen és megállapítottuk, hogy a tárgyalók és miniszterek úgy látszik nem értik mekkora bajt jelentene a biológiai sokféleség csökkenésének folytatódása. És ha nem lesz megállapodás, akkor erre nagy esély lesz…bár abban egyetértettünk, hogy helyi szinten talán az emberek túl léphetnek a politikusok rövidlátó magatartásán.

COP 15 Montreál Kun Zoltán és Virginijus Sinkevicius EU környezetvédelmi biztos

A nap végén röviden összefutottam Virginijus Sinkevicius, EU környezetvédelmi biztossal, aki röviden csak arra tudtam biztatni, hogy a tárgyalások alatt legalább az EU próbáljon megállapodásra törekedni. Ha több időm lett volna beszélni vele három kívánságom lett volna tőle:

1) a nagy természetességű ökoszisztémák védelme kerüljön bele külön a GBF-be

2) tegyen meg mindent a Fertő tavi turisztikai beruházás végleges megakadályozásáért

3) segítsen megakadályozni a győrszentiváni akkumulátor gyár megépítését

(az is lehet, hogy volt időm ezeket felvetni 😉 )
———————————-

Nyitókép: Andrej Ivanov / AFP

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek