„Hol vagytok ti hivatásos természetvédők?” írták 13 éve egy miskolci fa védelmére a „hős fák” választásakor, mely beszámolót a világháló mai napig megőrzött. Az akkori kérdés nem ért célba (csak a fa a döntőbe), nem úgy, mint az elmúlt hónapok gyors és hivatásosak intézkedései.
Miskolcon mint dendrológiai érték három szoliter fa állt helyi természetvédelmi oltalom alatt, kettő pedig mint kultúrtörténeti érték képviselte-képviseli a természeti emlék besorolást jogszabályokkal és ahhoz tartozó természetvédelmi kezelési tervvel rögzítve. A védettséggel rendelkező fák közül kettő Miskolc Tapolca nevű városrészén él, mindkét fa mocsárciprus (Taxodium distichum).
Az önkormányzati rendelettel megszüntetett védettségű fa bizonyítottan legalább kilencven éves, törzskerülete 130 cm-en kb. 320 cm. A 2007 óta hatályos védettségi rendelet a védelmi indokként a fajmegismerésen túl a különlegesen szép koronáját is rögzíti. A fa az említett rendelet és kezelési terv szerint három különböző helyrajzi számú és tulajdonú területet érint, így nem csoda, hogy különböző érdekek feszülnek egymásnak. Ebben rendet tenni a rendeletalkotó és hatósági feladatokat gyakorlónak van joga, jobban mondva kötelessége. Az egyik terület résztulajdonosa sok-sok évig próbálta a jogszabályok maradéktalan érvényesítését elérni, természetkárosítással járó tevékenységekre az illetékesek figyelmét felhívni , sikertelenül. Amikor a védett természeti terület közterületi részét(!) harmadszor aszfaltozták le (ami egyébként tilalmazott), a felszín fölé emelkedő, csak a fafajra jellemző, szakértő szerint létfontosságú, számos légzőgyökeret elpusztítva illetve csonkolva, a jogszabályok betartásáért és a fa megmaradásáért harcoló arra jutott, javasolja a védettség feloldását a jogszabályok betarthatatlanságára hivatkozva. Régi mondás: ha nem lehet az előírást betartani, változtassunk azon! Töröljük el!
Sokakban felmerül: megérdemli a város közössége a mindenki számára díszlő természeti értéket? Hát nem!
Elegendő megnézni a védettséget megszüntető önkormányzati előterjesztést és vitáját. A képviselők mentségére szólva, mivel nem szakemberek, kellően félretájékoztatva az előterjesztőtől, szavaztak, mellőzve a törvény szerint előírt eljárási rendet is, a fa védettsége megszűnt. Idézhetnénk az 1996. évi LIII. törvényünk védelem megszüntetésre vonatkozó pontjait tételesen, de csak röviden: az érdekeltek, kiket érint a megszüntetés, így a helyrajzi számok által megjelölt tulajdonosok, kezelők stb. részvételével egyeztető megbeszélést kell szabályszerű meghívással tartani, melynek jegyzőkönyvét is a védettség feloldására jogosulthoz, azaz az önkormányzati testület elé kell terjeszteni. Itt minden érintett elmondhatta volna észrevételét.
Ezzel szemben az előterjesztő csak illetékes nemzeti park véleményét tartotta a döntnökök elé vinni. A nemzeti park magánszemélynek, harmadik félnek „hivatalos” állásfoglalást (törvényi megfogalmazásban: véleményt) ugyan nem tesz, de megkeresésre kijelenti írásban: a fa látványos és különleges. Ezt közli az értesítettek címjegyzéke szerint Miskolc város illetékesével is. Milyen érdekes, erről a levélről többen tudnak, csak a címzett nem! Tehát meg lehetett ismételten kérni a városnak a véleményt, ami most már kielégítő számukra. Ez az anyag önkényesen, szűkítve a rendeletben megfogalmazott védettség indokait, csak a faj megismerésére fókuszál, ott is mélyen elhallgatja a faj korábban már említett légzőgyökerek számosságát. Ezzel azt hangsúlyozza, hogy a közelben van a faj tulajdonságait teljességgel bemutató példány, az elegendő az a faj megismeréséhez, így nyugodtan törölhető a védettség.
Az általa támadott egyed számos légzőgyökere, koronakifejlődésének egyedisége, életkora együttesen messze meghaladja hasonlónak vélt példányokét. A védettségről szóló önkormányzati rendeletben és kezelési tervben képekkel is rögzítve van a fajra elvárt összes elvárás. Fölmerül a gyanú: olvasták az említett anyagot? Jártak a helyszínen?
Hát nem mindegy, milyen indokkal szűnik meg a védettség? Hát nem, mert az előző évek fa védelméért tett lépések nem lehetnek hiábavalók, nem lehet a természetet szerető miskolciakat és az indítványozót becsapni. Mint a közgyűlésen elhangzott: a területével az érintettek ezután szabadon rendelkezhetnek! Ez azt sugallja, mint ha mindenkinek nyűg lenne a védett természeti érték. Ellenkezőleg, vannak, akik édes tehernek fogják fel az elődök által hozott védelem betartását. De van a küzdelemnek határa, s belátás annak reménytelenségére.
Ki a vesztes?
Mohos Zsolt
