A rovat kizárólagos támogatója
Sok vitát generál a szelektív hulladékgyűjtés kérdése hazánkban. A tények ettől nem változnak: mindenkinek így kellene gyűjtenie. Jelennek meg vélemények, ellenvélemények, mégis azt gondolom, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy ki milyen attitűddel áll a kérdéshez.
„Mi szelektálunk, cserébe nem lesz szemétdíj? Vagy úgy akarják majd megvalósítani, hogy mi majd szépen átválogatjuk a szemetet a hulladékkezelő cégeknek és továbbra is szedik a díjakat? Van ám ebben sok-sok sunyulás.” (Egy név nélküli hozzászólás a szelektiv.hu oldalon). A szelektív gyűjtésben való részvétel legnagyobb gátja állítólag a távolság volt eddig. Ám, ha ez igaz lenne, a házhoz menő rendszerrel (amelyet 2015-ig kell az országban kiépíteni), ezt az akadályt teljesen meg lehetne szüntetni. Gyanítom azonban, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mindig lesznek olyanok (remélhetőleg egyre kisebb számban), akik nem hajlandók a szelektív rendszerbe bekapcsolódni, még akkor sem, ha a konténer ott van a házuk előtt. Akik, még ideológiát is gyártanak hozzá, mint a mottóul választott mondat szerzője.
A hulladékkal kapcsolatos beállítódás értékrenden, szokásokon alapul, amelyek megváltoztatása, megfelelő irányba terelése nehéz dolog, de nem lehetetlen. Vannak támogató és nehezítő tényezők, amelyeket számításba kell vennünk. Támogatója lehet a pozitív beállítódás formálódásának, hogy a régi háztartásokban helye volt a hulladék hasznosításának, az energiával, anyagokkal való takarékoskodásnak, a használt eszközök, ruházati cikkek megjavíttatásának, tartós cikkek vásárlásának, amit ma környezettudatos fogyasztói magatartásnak hívunk. Erre még sokan emlékeznek, és elég sokan ma is alkalmazzák. Az is sokat nyom a latba, hogy már most is sokan részt vesznek a szelektív gyűjtésben és ezt a szokásukat a jövőben is meg akarják tartani. Valószínű, az uralkodó értékrendnek, beállítódásnak köszönhető egyes – a helyzet javítását célzó – intézkedések jelentős társadalmi támogatottsága is. Gátló tényezők lehetnek viszont az új fogyasztói szokások (eldobható termékek, csomagolt áruk stb.) elhatalmasodása, és nem utolsó sorban a szolgáltatóval szembeni bizalmatlanság („a válogatott hulladékot úgyis összekeverik”, „csak a bevételt nézik” stb.) És persze a kényelem, mert sokaknak egyszerűbb, könnyebb a szemetet válogatás nélkül a kukába dobni, mint a szétválogatással bajlódni.
Egy Nyugat-Magyarországon végzett kutatásból kiderült, melyek azok a tényezők, amelyek miatt érdemes a szelektív gyűjtésben részt venni. A válaszadók elsöprő hányada szerint azért, mert az anyagokat újra fel lehet használni. Más szempont, mint például az értékesítési lehetőség, a könnyebb szállíthatóság, a higiénikusabb kezelési mód kevesebb szavazatot kapott, de az kiemelendő, hogy az interjúalanyok egytizedében egyszerűen jó érzést szül annak tudata, hogy a szemétben levő anyagok nem semmisülnek meg, és valakik ezt még hasznosítani tudják. A szelektív gyűjtést nem vállalók elsősorban a konténerek távolságát és a keletkezett hulladék csekély mennyiségét hozták fel mentségül. Utóbbiak állítják, ők nem termelnek annyi szemetet, hogy azt el is kellene vinniük, e helyett inkább elássák, eltüzelik, felhasználják. A kifogások között néhányan még megemlítették, hogy feleslegesnek tartják a válogatást, mert a hulladéktelepen úgyis összekevernek mindent; a gyűjtők hamar megtelnek, sokszor nem is tudják hova tenni, legfeljebb mellé; és azt is, hogy lakásukban nincs külön helyük a tárolásra. Remélhetően ezen kifogások többsége megszűnik a házhoz menő rendszer bevezetésével.
