A magyar határtól mindössze 130 kilométerre, az ausztriai Zwentendorfban áll a világ legfurcsább atomerőműve. Mai áron egymilliárd euróba került, a napelemekből származó energiatermelése azonban éppen arra elég, hogy a talajvizet kipumpálják alóla. Cserébe kívül-belül bejárható, már ha épp nem rendeznek benne elektronikus zenei fesztivált. Beindítani viszont már akkor sem lehetne, ha akarnák. Az index helyszíni beszámolója.
A zwentendorfi atomerőmű el van átkozva. Itt bármibe kezdenek, semmi se sikerül – mondja Stefan Zach, az erőművet birtokló osztrák EVN Group kommunikációs igazgatója, aki ennek ellenére rögtön az elején bevallja: első látásra szerelmes lett a szerencsétlen atomerőműbe, és ez az érzés máig tart.
De miért is van elátkozva az erőmű?
Kulcsra készen állt sokáig, de sosem helyezték üzembe.
Megpróbálták gázerőművé alakítani, nem lehetett.
Hundertwasser csinált volna belőle Félrecsúszott Technológiák Múzeumát, nem jött össze.
Földbe lógatott üvegkoporsós temetőt akartak ide, elvetélt a kísérlet.
Telerakták napelemmel, de a termelt energia nagy része elmegy a betonmonstrum alatti talajvíz kipumpálására.
A hatalmas homlokzati kijelző, ami a hatékonyságot hivatott mutatni, napfénynél nem látszik, éjszaka meg nem mutat semmit, a naperőmű ugyanis akkor nem dolgozik.
A Greenpeace itt szokta begyakorolni, hogy kell elfoglalni egy atomerőművet.
Végül rájöttek a hasznosítás legjobb módjára: a létesítmény turistalátványosság lett.
A vízhűtéses atomreaktor építését 1972-ben kezdte meg a nyolc osztrák energiaszolgáltatóból összeállt konzorcium. Az építkezés jól haladt, 1976-ra az atomerőmű elkészült, a szükséges teszteket lefuttatták, egyedül a maghasadást nem tesztelték még. A terv szerint az összes osztrák háztartás a 700 megawattos erőműből kapta volna az áramot. Az engedély azonban csak nem érkezett meg az üzemeltetésre.
Bruno Kreisky akkori kancellár ugyanis széles társadalmi egyetértéssel szerette volna elindítani az ország első atomerőművét, ezért népszavazást írt ki róla. A társadalmi jóváhagyásra kezdetben megvolt minden esély, hiszen a pártok eleinte egyöntetűen támogatták az erőművet, és bár sokan, főként a környéken mezőgazdaságból élők tiltakoztak az erőmű ellen, a lakosság körében nem volt népszerűtlen az ötlet. Ahogy azonban közeledett a népszavazás időpontja, erősödött az ellenzők hangja. Egyre nagyobb tüntetéseken követelték az atomenergia-mentes, zöld Ausztriát, az erőmű beszántását. És 1978. november 5-én megtörtént, amire senki sem számított: az osztrákok egy paraszthajszálnyival ugyan, de leszavazták a drága pénzből felépített atomerőművel. A megosztottságot jól mutatja, hogy az ellenzők és a támogatók között nem volt egy százaléknyi különbség sem: a nemek 50,47 százalékkal győztek.
A tulajdonosok sokáig el sem hitték, hogy ez megtörténhetett. Bízva a változásban, 1985-ig startra készen tartották az erőművet. Pedig ez nem volt olcsó: a hétéves fenntartás ugyanannyi pénzt emésztett fel, mint az építkezés, így a zwentendorfi atomerőmű költségei ekkorra már egymilliárd eurónyi schillingre rúgtak. Ekkor valamit megérezhettek a tulajdonosok, mert eladták a fűtőelemeket, valamint az egyik turbinát, és lemondtak a beindításról – szinte kereken egy évvel a csernobili katasztrófa előtt.
Az épületben először a német atomerőművek biztonsági szakemberei gyakorlatoztak, de aztán ők is elmaradoztak. Sokáig raktárként funkcionált, majd 2005-ben megvásárolta az EVN Group, és 2009-ben naperőműként indította el. Sok haszon ebből sem jön, mert a megtermelt energia nagyrészt elmegy az épület alatti talajvíz kipumpálására. Ami némi pénzt hoz, az az idegenforgalom, az erőmű ugyanis 2010 óta látogatható – mesélte Stefan Zach, aki közben körbekalauzolt bennünket a létesítményben.
FOLYTATÁS: A minden szinten bejárható atomerőmű
