Prof. Dr. Móczár László, akinek a könyveiből sokan ismerték meg a rovarvilágot, tanultak, határoznak, egy hosszú és elképesztően tevékeny élet – fél évvel a 100. születésnapja után végleg megpihent július 3-án.
Móczár László a Pázmány Péter Tudományegyetemen a zoológus doktori (1937) és a középiskolai tanári (1938), Szegeden a tanítóképző-intézeti tanári diplomát (1939) szerezte meg. 1948-ban egyetemi magántanár, 1953-ben kandidátus, 1960-ban a biol. tud. doktora. Zoológiai pályafutását 1937-ben, a MNM Országos Természettud. Múzeumban 1 éves próbaszolgálatos tisztviselő jelöltként kezdte, majd 4 éven át önkéntes munkaerőként folytatta. 1941-1944-ben Budapesten, majd Kolozsvárott tanítóképző-intézeti tanár, egyben a kolozsvári egyetem c. adjunktusa. 1939-1944 között 50 hónapon át volt katona. 1944 őszén került vissza a Term.tud. Múzeumba. 1951-1956 között a Múzeumok és a Műemlékek Orsz. Központjában az állattani kutatások és a múzeológia irányítója, kiállítások szervezője, két éven át a pécsi múzeum kutatója.
1956 szeptemberében, rehabilitáció utján ismét a budapesti Múzeumban dolgozott. 1969-1982-ben Szegeden a József Attila Egyetem Állattani Tanszék professzora, ahol bevezette a rovartani profilt és az audió-vizuális oktatási módszert. A létrehozott ökológiai munkacsoportból alakult az egyetem Ökológiai Tanszéke. 45 évnyi aktív szolgálat után ment nyugdíjba. Szakterülete: hymenoptera taxonómia, faunisztika-állatföldrajzi, etológia, részben cönológia. Gyakoribb gyűjtési területei: Kőszeg, Balaton-környéke, Mecsek hegység, Bugac, Bátorliget, Kassa vidéke. Pápua Uj-Guinea gyűjtéséből új bogárfajt egy külföldi kutató róla nevezett el, a molylepkék tömege, Adenopoda faj stb. még specialista feldolgozására vár.
Ismeretterjesztő tevékenységét részben a nagyközönség számára mintegy 480 ismeretterjesztő előadása és 100-nál több kisebb cikke, főleg nagyobb terjedelmű könyvei jelentették. A különböző tankönyvek, gyűjtési technikai könyveken kívül a társszerzőkkel írt, s általa szerkesztett Állathatározó I-II. kötete 3 kiadást ért meg (1950, 1969, 1984). Saját szerzős munkái között kiemelkednek a Rovarok közelről ( 1968), Képes Állatvilág I-II. kötete ( 1963), Kis Állathatározó (1977) (200 ezer példánya mint oktatási segédkönyv hónapok alatt elfogyott), Rovarbölcsők (1987), Rovarkalauz (1990). Ezeket a szintén eredeti fényképekkel illusztrált kiadványokat is rövid időn belül felvásárolták. Ezekben a legtöbb ember számára ismeretlen, a specialisták számára pedig az egyéb hazai, középeurópai legalább 45. ezer rovarfaj vált áttekinthetővé. Segítségükkel az olvasó a rovarélet részleteit, rendkívül sokoldalú életmódját ismerhette meg.
A Frivaldszky-emlékérem arany fokozatát (1975), Magyar Biológiai Társaság id.Entz Géza- (1986), és Gorka Sándor díját (1993), a JATE munkáját elismerő oklevelet adományozott (1979), az ELTE arany- (1988), majd gyémánt oklevelet adott át (1997) számára. Tevékenységét a tucatnál több új faj "moczari" elnevezésével honorálták. Az Österreichische Entomologische Gesellschaft (1975) és a Royal Entomological Society, angol kutató javaslatára, tagjává választotta (1989). A Symposium Internationale Entomofaunisticae Europae Centralis Baselben Ehrenmedaille-vel tüntette ki (1999). Számos hazai tudományos egyesület tagja, többek között a MTA zoológiai szakbizottság v. tagja, a Tiszakutató Bizottság v.tb. elnöke, a Magyar Rovartani Társaság v. alelnöke és örökös választmányi tagja, a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának v. titkára stb. Főbb munkái.
Móczár László 100. születésnapjá a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Rovartani Társaság 823. és a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya 1020. közös előadóülésén ünnepelte a rovarász – biológus szakma. A képeket itt készítette Dr. Hornung Erzsébet.
