Az alaptörvény és az elviselhetetlen városi klíma egyaránt
a fák védelme mellett szól, a kormányzati beruházók azonban csak akadálynak tekintik őket. Általában nem sokáig. Kormányzati beruházásokkal kipusztított fák.
MIKULÁS-NAP ELŐTTI IGAZI ÖRÖMHÍR: 246 fát ültetett idén a főváros kertészeti vállalata, hogy „még zöldebbé tegye” Budapest közterületeit. Az már kevésbé biztató, hogy mindez csak pótlás volt, ami édeskevés a több mint 7 erer üres fahelyhez képest. A nemzeti éghajlatvédelmi stratégia – amely fél éve vár a máskor szélsebesen döntő Országgyűlés jóváhagyására – kiemeli, hogy megfelelő árnyékolási módszerekkel, például fasorok telepítésével, a zöldfelület növelésével jelentősen mérsékelhető az egyre gyakoribb és hosszabb hőhullámok hatása.
A 2011- ben elfogadott alaptörvény pedig kifejezetten emelkedett hangnemben értekezik erről: a természeti erőforrások, így az erdők, a honos növény- és állatfajok „a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”. Inkább mindenkié, az állam ugyanis feltűnően mostohán bánik a természeti örökséggel. Különösen, ha van üdvösebbnek gondolt célja. Mint amilyen a miniszterelnök és a kormány egy részének felköltözése a Várba, ami – mint azt Lányi András humánökológus december elején egy építészfórumon megjegyezte – „a Városliget betegségének okozója”. A Nemzeti Galéria odatelepítése és a Ligetbe szánt többi kulturális intézmény elhelyezésének megkönnyítése érdekében három fideszes képviselő javaslatára az Országgyűlés két hét alatt elfogadta a Városliget-törvényt, amely rövid úton kiiktatja a kekeckedőket: a Ligetet ellenszolgáltatás nélkül 99 évre állami vagyonkezelésbe adja, kivonja a budapesti agglomeráció területrendezési tervének hatálya alól, a fővárost pedig olyan új építési szabályzat kiadására kötelezi, amely megfelel a Városliget-törvényben előirányzott beruházási céloknak. „Budapest hosszú távú városfejlesztési koncepcióját nem kell figyelembe venni”, és „nem kell alkalmazni” az országban egységes beépíthetőségi szabályokat tartalmazó kormányrendelet zöldterületre vonatkozó előírásait sem. Méghozzá „a Városliget országos jelentőségének és а nemzet emlékezetében betöltött kiemelkedő szerepének tudatában” – no meg „а Városliget megújítása és fejlesztése érdekében”.
Garay Klára: a megengedhető négyszeresére is nőhetne a beépítettség
MI A NAGYOBB ÉRTÉK: a csónakázótó határainak kitolása azért, hogy körbe lehessen evezni a Vajdahunyadvárat, vagy a József nádor alcsúti kastélykertjéből 1846-ban átültetett, 20 méteres amerikai mocsárciprus és az ugyanonnan származó, hasonló korú platánok?
Mert ha utóbbiak gyökereit átvágják, akkor a fejlesztés áldozatai lesznek. A válasz azért sem könnyű, mert „a beruházó maga sem tudja, hogy mit akar a kormány, félbe is szakadt vele az egyeztetés” – mondta az említett építészfórumon Buzna Margit, a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségi tagja. Annyi azonban mégiscsak tudható, hogy ezernél több fa esik áldozatul – állítja a beruházó Városliget Zrt.-től közérdekű adatigénylési eljárással „kipréselt” fakataszter és a körvonalazódó elképzelések alapján Garay Klára biológus. Hivatalosan persze ennél kevesebb, mert például az egykori Vidámpark területe, a Hermina úti és a Dózsa György úti (a troli útvonala miatt részben kiirtásra ítélt) 188 japán akácból álló fasor és még több száz más egyed nem szerepel a felmérésben – állítja a helyi természetvédő, aki inkább a saját szemének hisz, mint a papírnak. Kész modellül szolgált a Városliget egy másik presztízsberuházás fakivágásainak egyszerűsítéséhez. Hasonló törvényi felhatalmazással élve testre szabott építésügyi előírásokat, a normák alóli felmentést tartalmaz a 2017. évi úszó-világbajnoksághoz szükséges beruházásról szóló törvény. E szerint a fővárosi és a kerületi rendeletek „fás szárú növények védelmére, kivágására és pótlására vonatkozó előírásait nem kell figyelembe venni”.
Így aztán skrupulusok nélkül ki is vágták az újpesti Dagály strand és környéke több száz fáját.
Ezek pótlására a törvény szerint külön megállapodást kell kötni az illetékes XIII. kerületi hatósággal. A dolog azonban nem sürgető – derült ki az önkormányzat tájékoztatásából. „A pótlásként telepítendő fák helyét a megállapodás még nem tartalmazza. A létesítményfejlesztéshez kapcsolódó fapótlás a beruházás megvalósulásának ütemezéséhez igazodik, így a fapótlási kötelezettség még nem járt le” – írják, szöges ellentétben az ombudsmannak a Kossuth térrel kapcsolatos jogi álláspontjával. Bár a minél bőkezűbb kárpótlásért küzdő zöldszervezetek még árnyas, dupla fasoros új alléban reménykednek, a Kossuth tér átépítése mutatja, hogy a fapótlás szinte csak formalitás. Az „egy éjszakás kalandként”, azaz egyetlen nap alatt kiadott, aznaptól jogerőssé tett 2012. februári engedély alapján negyednapra ki is vágott 76, majd egy évre rá eltüntetett további 210 fa helyett 430 újat kellett volna ültetnie a beruházónak, az Országgyűlés Hivatalának. A 76 fa ültetését 54,2 millió forinttal megváltották, a Kossuth térre 133 új fa került, 186-nak Csepelen találtak helyet, és 106 fa jutott a belső kerületeknek. A fő szabály egyébként egy kormányrendelet, e szerint a kivágott fák összesített törzsátmérőjét kell elérni, ha 50-nél többet, és a törzsátmérő másfélszeresét, ha 50 egyednél kevesebbet vágnak ki. Vagyis egy 2 méter átmérőjű százéves belvárosi platánt 40 darab 5 centi átmérőjű husáng „pótol” – valahol másutt. A fa tényleges értékét mutató lombkorona figyelembevételével tízszer-hússzor ennyi pótlás lenne indokolt, csakhogy a természeti örökséget továbbra is elavult módszerrel „védik” a rendeletek. Ha két éven belül kipusztul a friss, de jellemzően nem locsolt ültetés, akkor az illetékes hatóság pénzbeli megváltást ír elő. Persze, csak akkor, ha – a Kossuth téri példánál maradva – az V. kerületi építéshatóság netán ellenőrzést tartana a távoli kerületekben, ami nem túl életszerű elképzelés.
kossuth téri fagyilkolás Fotó: Facebook/Scheiring Gábor
A kétarcú Kossuth tér
„Volt jogerős fakivágási engedély. A jogszabály nem írja elő, hogy csak építési engedéllyel lehet fakivágási engedélyt kérni. Amilyen feltételeket viszont előír, azoknak mindnek megfeleltünk. A zöldek igazából azt kifogásolják, hogy őket nem vontuk be ügyfélként az eljárásba. Csakhogy ők nem is jelentkeztek be (…) Az önkormányzat azt mondta volna, hogy rendben van, és mi sem tiltakoztunk volna. Ebben az esetben (…) ugyanide jutottunk volna, csak egy hónappal később. Akkor is megkaptuk volna az engedélyt, mert minden feltételnek megfeleltünk. (…) A tervek szerint összességében kötelezően nőni fog a zöldfelület nagysága a Kossuth téren.” (A mandiner.hu interjúja Wachsler Tamással, a Kossuth tér átépítésének felelősével, 2012. március 9.) „A fakivágási engedély kiadásakor a beruházás még a tervezési fázisban tartott (…) az építési engedélyezési eljárás el sem kezdődött, és azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán kiadják-e az engedélyt a beruházáshoz. Ez a közterületek és a közvagyon, illetve az egészséges környezethez való jog szempontjából aggályos. A hatóság nem adhat fakivágási engedélyt, amíg meg nem határozta a kivágott fák pótlásának módját. A beruházás azonban még nem volt olyan szakaszban, hogy a fapótlás helyéről és mértékéről felelősen lehetett volna határozni (…) Visszás, hogy a jegyző az eljárását egy nap alatt folytatta le. A jogszabályi előírások alapján az eljárásban hirdetményi kézbesítésnek lett volna helye, ami lehetőséget adott volna a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrejött civil szervezeteknek, hogy élhessenek a környezetvédelmi törvényben rögzített ügyféli jogaikkal. Ezt a jegyző nem biztosította.” (Szabó Máté ombudsman jelentése, 2012. június)
TÖMEGES FAKIVÁGÁSOKKAL JÁRT a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy térre költöztetése is, a legnagyobb veszteség azonban még hátravan. Ha a most ismert terv alapján épül fel a római-parti mobil védmű, amely szintén kiemelt kormányzati beruházássá avanzsált, akkor a helyi lokálpatrióta civil szervezet fellebbezése szerint a fejlesztéssel érintett 1859 fa közül 403 az előirányzott kivágás, 680 a feltöltés miatt tűnne el, további több mint 600-at pedig apránként, az éves felülvizsgálatok során vágnának ki. Azok ugyanis a gát védőtávolságán belül vannak, s ki vállalná a kockázatot, hogy egy vastag ág lezuhanása miatt átszakad az efféle ütésre érzékeny mobil gát?
Kevesebb fa kipusztítása árán, a partéltől beljebb is el lehetne helyezni a gátat, a régóta az árvízvédelmi beruházásra spekuláló, ugyancsak civil szervezetbe tömörült ingatlantulajdonosok azonban ezt eddig sikerrel hárították el. Az ingatlanfejlesztők a fejlesztést megkönnyítő parlamenti-kormányzati segítség nélkül is hatékonyan döntik le a fákat. A legfrissebb eset, hogy Győr városa parkolóházat tervez a belvárosi ifjúsági ház helyére – ami önmagában is ellenállást váltott ki –, mégpedig úgy, hogy kivágatná azt az uszkve 85 éves vadgesztenyefát, amelyet, akkoriban szinte példátlan módon, „beleépített” az 1970-es évek elején emelt épületbe az Ybl-díjas tervező, Lőrincz József. A fa 1358 szavazattal a negyedik helyezett lett az idei „Év fája” versenyen, emellett kiérdemelte az úgynevezett Hős fa kategóriát az Ökotárs Alapítvány és az Országos Erdészeti Egyesület által felkért zsűritől. Kétséges, hogy elegendő lesz-e ez a hősiesség és a Reflex Egyesület fellebbezése a december elején kiadott bontási-építési, fakivágási engedély visszavonásához – írta a HVG 2015/51-52.számában Szabó Gábor.
