Megadóztatja a kormány, amit Orbán nemrég még teljesen ingyenessé tett volna. Az új rendelet alapvetően Magyarország legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóira vonatkozik – és része a külföldi építőanyag-gyártók elleni hadjáratnak.
Politikai céljait és költségvetési szempontokat is érvényesít, így több legyet üt egy csapásra a kormány egy múlt heti rendeletében kihirdetett új adónemmel, ami a meglehetősen technokrata hangzású „szén-dioxid kvóta adó” névre hallgat. Amellett ugyanis, hogy az adóemeléssel a nehéz helyzetben lévő idei és jövő évi költségvetés is az elmúlt években kivetett különadókhoz hasonló méretű bevételhez jut, a kormány egyszerre vet ki egy nagyjából a korábbi GVH-bírsághoz hasonlítható nagyságú pluszterhet a vele szemben kritikus Bige László cégére, a Nitrogénművekre, és azokra a külföldi építőanyag-gyártókra, amelyekkel szemben hadjáratot hirdetett.
A múlt hétfőn megjelent rendelet alapvetően Magyarország legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóira vonatkozik. Azt, hogy mely cégeknek kell majd ilyen adót fizetniük, az EU ipari szereplőkre vonatkozó fő környezetvédelmi szabályrendszere alapján vezeti le. Az adónem az uniós rendszertől tehát független, de arra épül rá.
Nagy fordulat egy év alatt
Mielőtt az új adónem részleteibe belemennénk, röviden összefoglaljuk az említett uniós rendszer működését. Ez alapján lesz ugyanis érthető az új magyar adónem működése is. Az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (EU Emissions Trading System – ETS) lényege, hogy a nagy szén-dioxid-kibocsátással járó termelést végző létesítmények minden évben adott mennyiségű, szennyezésre feljogosító kvótát kapnak. Ha pedig e felett szennyeznének, azt aukción vásárolt kvótákkal kell fedezniük.
Egy adott kibocsátási időszakban az összes kvóta száma évről évre csökken, tehát egyre kevesebb ingyenes kvótát kapnak, és egyre többet kell aukción venniük. Ez egyre drágábbá teszi a nagy kibocsátók szennyezését, hiszen ha az évről évre csökkenő ingyenes szint felett akarnak szennyezni, akkor ezt csak vásárolt kvótákkal tudják fedezni. A rendszer így ösztönzi őket a kibocsátásuk csökkentésére. Az ingyenkvóták létének és a csökkenés fokozatosságnak az az oka, hogy ha a rendszert az összes kibocsátás megadóztatásával vezették volna be, akkor az érintett cégek pillanatok alatt versenyképtelenné váltak volna olyan globális szereplőkkel szemben, akiknek nem vagy csak jóval kevesebbet kell fizetniük a szennyezésért.
A múlt hét hétfőn megjelent rendelet ezzel az elgondolással szembemenve a teljes kibocsátást adóztatja, és kifejezetten a legtöbb ingyenkvótát kapó létesítményekre, a magyar ipar legnagyobb szennyezőire vonatkozik. Azoknak a cégeknek kell majd ilyen adót fizetniük, amelyeknél egy adott év előtti évet megelőző három évben mért szén-dioxid-kibocsátásuk átlagának felénél nagyobb részét lehetne azzal a mennyiségű ingyenkvótával fedezni, amelyeket a cégek az adott év előtti évben kaptak. (Tehát az idei adófizetésnél 2019-2021 átlagkibocsátását kell vizsgálni.)
Emellett az is fontos, hogy az adott évet megelőző három évben átlagosan meghaladja a 10 ezer tonnát a szén-dioxid-kibocsátásuk. A rendelet szerint ezeknek a cégeknek az adott évi kibocsátásuk után 40 eurónak megfelelő forintot megfizetniük tonnánként, méghozzá negyedévente, a tárgynegyedévet követő második hónap közepéig.
Amíg tehát az EU-s rendszerben ezért a szennyezésért nem kell fizetni, a magyar kormány ezt a szennyezést viszonylag jelentősen adóztatja majd, hiszen az uniós rendszer szerint megvásárolandó kvóta ára az elmúlt két hónapban 85-90 euró körül mozgott (de ezt csak bizonyos kibocsátási szint felett kellett megfizetni).
Emiatt azok a cégek, amelyeknek a szennyezését az ingyenkvóta nem fedezi, a megadott szint feletti szennyezésükért az uniós kvóta árát és a magyar kvótaadót is megfizetik majd. Ezzel kapcsolatban érdekes mellékszál, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi nemzetközi sajtótájékoztatóján az energiaválság kontextusában még ennek az EU-s rendszernek a teljes felfüggesztése mellett érvelt.
Mivel a rendelet már hatályba is lépett, az érintett cégeknek már idén kell majd kvótaadót fizetniük. A számításaink szerint idén összesen 40 cégre igazak a fenti kitételek a tavalyi egész éves kibocsátásuk alapján.
Ez a kör valamivel több cégből állna egyébként össze, ugyanakkor mivel a rendelet külön részletezi, hogy olyan cégekre nem vonatkozik az adófizetési kötelezettség, amelyek az adott évet megelőző évben csőd- vagy végelszámolási eljárás alatt álltak, a Dunaferrhez tartozó négy üzem és a Tungsram nagykanizsai üvegolvasztó kemencéjének kibocsátása után idén nem kell majd adózniuk az üzemeltető vállalatoknak (annak ellenére, hogy a fenti feltételeknek megfelelnek – bár a bedőlt Tungsram esetében amúgy is kérdéses, hogy lenne-e, aki fizessen).
A rendelet bizonyos mértékű egységnyi előállított termékre eső kibocsátás-csökkentés esetén* lehetővé teszi az adóalap felezését. Azonban mivel a cégek gazdálkodására és kibocsátására ilyen részletességgel nyilvános adatok alapján nem lehet rálátni, az ebben érintett cégeket nem tudtuk kiszűrni. Emiatt lehetséges, hogy a listánkban szereplő egyes cégeknek kevesebb adót kell majd fizetniük, mint amennyit mi a számításunk alapján becsültünk.
Folytatás: Mol, Nitrogénművek
