Mik azok az okok, melyek a kérdés feltevéséhez vezettek? Az állatvédelmi szervezetek szerint elsődleges ok, hogy az ismertté váló cselekmények alapján a büntető eljárások száma évről évre emelkedik, míg a nem ismert cselekmények száma ennél jóval nagyobb, amit elég nehéz megbecsülni. Szavazzon ön is!
Másodlagos ok, hogy a megindult eljárások egy jelentős hányadában igen komoly problémát okoz a bizonyítás, tehát a felelősségre-vonás nagyban függ a bizonyítás sikerességétől. Ha nincs pl. egy egyértelmű fotó, igen nehéz igazolni, mit is követett el egy kutyájával rosszul bánó gazda, ő követte-e el egyáltalán, ráadásul a lefolytatandó bizonyításnak ki kell terjednie a maradandó egészségkárosodás vagy a pusztulás igazolására is, hiszen ezek a törvényi tényállás elemei. Ez, amellett, hogy sok esetben nehezen felderíthető, mert pl. nincs egy terhelő vallomást tévő tanú sem, azt is jelenti, hogy a kutyáját megrugdosó, de testi sérülést ténylegesen nem okozó személy a Btk. szerint nem vonható felelősségre, mivel testi károsodás hiányában a kutya pszichéjében bekövetkezett változás, pl. az, hogy retteg a gazdájától, valójában nem számíthat egészségkárosodásnak, bár egy-egy próbapert e tárgyban esetleg meg lehetne indítani. Vagyis harmadlagosan ok az is, hogy „enyhébb” esetekben nem, csak akkor indítható eljárás, ha az állat kimúlt, vagy maradandó egészségkárosodást szenvedett.
Mindezen problémákat elmélyíti az álltavédő szervezetek szerint a bíróságok büntetést kiszabó gyakorlata is. Ugyan egy-egy elrettentőbb ítélet is születik ma már büntető ügyekben, mégis elmondható, hogy az eljárás alá vont vádlottak nagy száma megússza a felelősségre vonást pénzbüntetéssel vagy esetleg próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztéssel, míg az eljárás alá nem vonható személyeknek nyilván a haja szála se görbül. Ismerve a bírói gyakorlatot, nem is várható, hogy jelentős változás állhat be a közeljövőben, hisz az állati élet vagy testi épség a taláros testületek szerint nem mérhető az emberivel, ezért végrehajtandó szabadságvesztéssel, ahogy szeretnék az állatvédő szervezetek, szinte alig zárulnak a büntető ügyek, jellemzően pénzbüntetés vagy felfüggesztett szabadságvesztés így a büntetés. (E helyen meg kell jegyezni, hogy egy nyolc napon túl gyógyuló ember sérelmére elkövetett testi sértés, pl. csonttörés esetén is általában felfüggesztett szabadságvesztéssel szankcionálja a tettet a bíróság.)
Az állatvédő szervezetek természetesen folytatják küzdelmüket, így pár éve már felmerült annak a gondolata, hogy az állatok sérelmére elkövetett bűncselekmények felderítését arra szakosított rendőri szervezetek végezzék. Az ilyen rendőrök véleményük szerint aztán tanúként kihallgathatók lennének a bíróság előtt is, ez pedig sokkal eredményesebbé tehetné az eljárásokban felvett bizonyítást, hiszen egy munkáját végző, a gyakorlatot és a jogot jól ismerő rendőr nyilván könnyebben derít fel, mint egy jogaiban korlátozott állampolgár. Pl. a rendőr egyéb törvényi feltételek fennállása esetén behatolhat az adott portára, míg a magánszemély az ott lakó engedélye nélkül soha. A jogalkotásra tett kísérlet azonban elbukott, hisz az állam oldaláról érvként az hangzott el leginkább, hogy a jelenleg rendelkezésre álló jogi normák megfelelő szabályozást nyújtanak.
Cikk folytatása >>>
Hogy kell-e tehát állatvédelmi rendőrség, eldöntheti a kedves olvasó is, ha szavaz a www.utajovobe.eu oldalon, illetve lájkol az ott lévő facebook-on.
Az olvasó szavazhat a http://www.pcas.hu/ vagy a http://www.facebook.com/pages/PCAS-%C3%81llatment%C3%A9s/142881845755779 oldalon is a PCAS-Pets’ Care Állatvédő Segélyegyesület ott feltett kérdésére, miszerint: Ön hova fordulna, ha állatkínzást tapasztalna, a rendőrséghez vagy az önkormányzat jegyzőjéhez?
