Két fórumot is tartottak a hétvégén a XII. kerületben a kormány által tervezett Normafa-beruházásról: az egyiket az ötletadó kerületi önkormányzat, a másikat az Ökopolisz Alapítvány szervezte. Egyiken sem derült ki, hogy milyen lakossági igényeket elégítene ki a majdani sportcentrum (a közönség soraiban ülő helyiek között mindkétszer a projekt ellenzői voltak döntő többségben), az viszont egyértelművé vált, hogy a tervek megismertetésére már sokkal korábban sort kellett volna keríteni.
– A városi zöldterületek azért válnak gyakran konfliktuszónává, mert nagyon különbözőek a velük kapcsolatos társadalmi elvárások – állította Weiperth András, a Budakörnyéki Natúrpark Egyesület titkára, aki a szombati Ökopolisz-fórum első előadója volt. A civilben sportoktatóként tevékenykedő szakember arra célzott, hogy – bár a Normafa beépítését előkészítő két kormányhatározat szerint a lakosság kérésére kell négyévszakos sportcentrummá alakítani Budapest utolsó természetes erdőfoltját – mára kiderült: valójában senki nem kérdezte meg erről a kerületi és a budapesti lakosok véleményét, sőt a terveket is titkolják előlük.
Az egy nappal korábbi önkormányzati fórumon Pokorni Zoltán azzal érvelt, hogy valójában még nincsenek tervek, azokat majd a környezetvédelmi elvárások és a felhasználói igények alapján alakítják ki. Ennek azonban nem csak az mond ellent, hogy az egyik említett kormányhatározat – a)-tól q)-ig jelölve – tételesen felsorolja a felépítendő létesítményeket, másrészt a környezeti hatásvizsgálat vezetője is konkrét nyomvonal-változatokról, 6 üléses felvonóról, sí- és bobpályáról tartott vetítést (arról nem is beszélve, hogy nem létező tervek alapján hatásvizsgálatot sem lehet végezni). Pokorni szerint a Normafánál rendet kell tenni (az egész önkormányzati fórum alatt igyekeztek azt sugallni, hogy az egész projekt lényege a szemét összeszedése és a közbiztonság javítása). Erre Sipos Péter, a Párbeszéd Magyarországért önkormányzati képviselője (akinek a polgármester csak a közönség hosszas unszolására adott szót) azzal reagált: ha egy családi otthonban rendetlenség van, akkor azt általában nem úgy szokták megoldani, hogy újabb emeleteket építenek a házra. Márpedig a parlament által már elfogadott Normafa-törvény éppen ezt teszi: új beépítéseket foglal jogszabályba, miközben a területet kivonja a természetvédelmi és az erdőtörvény hatálya alól.
Szombaton, az Ökopolisz által szervezett egyeztetésen Szél Bernadett LMP-s képviselő (aki a Fenntartható fejlődési bizottság alelnökeként kapott meghívást) azt hangsúlyozta: normális országokban először megnéznék, hogy a hatályos jogszabályok milyen fejlesztésekre adnak lehetőséget, majd ennek tudatában elkészítenék a terveket, kikérnék a lakosság véleményét, és a folyamat végén hoznák meg a döntést a politikusok. Nálunk először a terv született meg, utána a természetvédelmi jogszabályokat felülíró Normafa-törvény, az érintettek véleményére pedig máig senki nem volt kíváncsi. Az egyik hozzászóló szerint ezen legfeljebb a XII. kerület – jellemzően jobbra szavazó – közönsége lepődik meg: "aki Magyarországon él, és nyitott szemmel jár, az látja, hogy kicsiben és nagyban mindenütt ugyanez történik".
A már említett Weiperth András szerint az eddig megismert beruházási elképzelések legfőbb hibája, hogy a Normafa ismert – főleg az időnkénti zsúfoltságból és a kaotikus tömegközlekedésből adódó – környezeti problémáit nem oldják meg, inkább súlyosbítják. A tervezett létesítmények közül az alpesi sícentrum és nyári bobpálya súlyos ökológiai következményekkel fog járni. A sípálya hóágyúzásához például három-négyezer köbméter víz kell, ami egyrészt megegyezik egy 15-20 ezres város vízigényével, másrészt a műhó összetömörítve elpusztítja az alatta levő élővilágot (így jönnek létre az ún. sípálya-sivatagok).
Hasonló létesítmények Európában sehol sem működnek nagyvárosok közelében, ott ugyanis a megmaradt zöldterületekre sokkal jobban vigyáznak: az egyetlen látszólagos párhuzamként emlegetett müncheni sícentrum két éve bezárt, mert a környezetvédelmi hatóság betiltotta a hóágyúzást. Weiperth azt is hangsúlyozta: ha a politikusok nem az alpesi sízést erőltetnék, sokkal kisebbek lennének a kockázatok, a sífutáshoz ugyanis akár ötcentis hóréteg is elég, és felvonó sem kell hozzá.
Gálhidy László, a WWF erdészeti programvezetője leszögezte: nem véletlen, hogy az egész projektet a törvények átírásával kezdték, a környezet- és természetvédelem magyarországi jogi környezetében ugyanis ezt a beruházást nem lehetne megvalósítani. A polgármesteri hivatal már korábban is szerette volna, csakhogy a kivágandó erdők helyett az érvényes szabályok szerint az elpusztított erdő többszörösét kellett volna telepíteni, arra pedig a XII. kerületben sem hely, sem pénz nem volt. Mint a szakértő kifejtette, a Normafa természetes bükkerdője nemcsak Budapesten, hanem országos viszonylatban is ritkaság, és ugyanolyan sérülékeny, mint az erdőfoltok közötti hegyi rétek. – Ha ide sportparkot akarnak építeni a természeti értékek sérülése nélkül, az természetvédelmi szempontból olyan, mintha egy elefántot bevinnénk egy cukrászdába, és megkérjék, hogy üljön nyugodtan az asztalnál, ne tegyen kárt semmiben. Matematikailag elképzelhető, hogy megoldja, de nem valószínű. Gálhidy szerint az erdőt eddig kezelő Pilisi Parkerdőgazdaság eddig ún. szálaló erdőgazdálkodást végett (csak a vágásérett vagy beteg fákat vágták ki egyenként), amihez speciális szaktudás és géppark kell – kicsi rá az esély, hogy az új kezelő, a XII. kerület rendelkezik ilyesmivel.
Környezet- és természetvédő civil szervezetek közös szakértői anyagot készítettek a Normafa-beruházás várható természeti hatásairól. Álláspontjuk szerint a tervezet nem csak jelentős természeti kockázatot jelent, de magyar és európai uniós jogszabályokat is sért.
Normafa tanulmány 2013 (pdf. 5 MB)
Fridrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője Verespatakhoz hasonlította a Normafánál történteket. Mint elmondta, Romániában is úgy kezdődött minden, hogy egy befektetői csoport igényeihez igazították a törvényeket, feloldva a környezet- és természetvédelmi szabályokat – a különbség annyi, hogy ott azóta rendszeresek a tüntetések emiatt, sőt már a magyar kormány is kifejezte a nemtetszését.
Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Normafa-fejlesztésre idén biztosított 95 millió forintot a Nemzeti Környezetügyi Intézet környezeti kárelhárítási keretéből vonták el – az átcsoportosítás miatt jelentős késedelmet szenved a Grassalkovich utcai kármentesítés (a XXIII. kerületben egy korábbi vegyipari üzem helyén épült társasházban történt robbanás 2010-ben, a lakók helyzete azóta is megoldatlan).
Sipos Péter azzal zárta a felszólalások sorát: a Normafa sorsát valószínűleg a következő választás fogja eldönteni. Az viszont borítékolható, hogy ha a jelentős és egyre növekvő civil ellenállás miatt a projekt elbukik, az állam egy fillért sem fog adni a terület rendbetételére (hiába szavazott meg rá ötmilliárd forintot a kormány). – És természetesen az ellenzők lesznek a hibásak, amiért továbbra is elhanyagolt állapotban marad a kirándulóhely. A kormánynak nem a Normafa, hanem a saját terveinek megvalósítása fontos – szögezte le a kerületi képviselő.
Kapcsolódó anyagok:
Sípálya-sivatag lehet a Normafa
Elfogadta a Normafa Park fejlesztését lehetővé tevő törvényt az Országgyűlés
Népszavazás lesz a Normafa fejlesztéséről
Műtrágyás hóágyú – síparadicsom 400 méteren. Vicc a Normafa beépítése
Likvidálná a Normafa természeti értékeit a tervezett beruházás
Fölösleges a Normafáról népszavazni
