Tavasszal örvendetes dolog történt a Pilisi Parkerdő Zrt. Pilismaróti Erdészetének területén: rétisaspár rakott fészket egy, a Dunától néhány kilométerre fekvő, háborítatlan völgyben. Most pedig örömmel adhatunk hírt arról, hogy a sikeres fészkelést követően kirepültek a kiköltött rétisas fiókák.
A rétisas hazánkban fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 1 millió Ft. Igen sokféle élőhelyen előfordulhat, de táplálkozása miatt (halakat, madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket fogyaszt) elsősorban a magas fákkal benőtt, vizes területek vidékét kedveli. Magyarországon százas nagyságrendben fészkel. Ez a nagytestű, impozáns madár, különösen a kotlási időben, nagyon érzékeny az emberi zavarásra, kotlási időben csaknem 100 négyzetkilométernyi „saját” területet igényel. Ezért – a fekete gólyák fészkéhez hasonlatosan – a fészkelő hely nyugalmát a Pilismaróti Erdészet szakemberei biztosították.
Április elején aztán két fióka látott napvilágot, majd május elején, a Duna-Ipoly Nemzeti Park irányításával lezajlott madárgyűrűzéskor mindkét fióka (mindkettő tojó) egy-egy egyedi azonosítót kapott, amelyek lehetővé teszik későbbi beazonosíthatóságukat. A madárgyűrűzés nagy múltra visszatekintő kutatási módszer, amellyel nem csak egyes madarak viselkedéséről és életútjáról kaphatunk pontosabb képet, hanem a szezonális vonulási útvonalak megismerése révén egy komplex, globális madártérkép is kirajzolódhat előttünk.
A rétisasok fiókanevelési időszaka problémamentes és zavartalan volt, a két fióka június végén repült ki a fészekből. Reméljük, hogy visszatérnek majd, és a madárgyűrűiknek köszönhetően sok érdekes információt megtudhatunk róluk. Az örökerdő-gazdálkodás eredményeként az erdőgazdaság által kezelt erdők számos fajnak adnak újra otthont, gondoljunk csak a Buda környéki erdőkbe tavaly visszatért aranysakálra, vagy a Pilisi Parkerdőben burjánzó denevérfaunára. Ahogyan ezek a fajok, úgy a rétisasok is az erdei ökoszisztéma fontos szereplői, ezért, és a minél nagyobb biodiverzitás érdekében a Pilisi Parkerdő Zrt. alapvető feladatának tartja, hogy a legnagyobb mértékben biztosítsa megtelepedésük és sikeres költésük feltételeit. A rétisas nagymértékben ragaszkodik a költőhelyéhez, a fészek környékének háborítatlansága esetén akár egy évtizedig is helyben maradnak, visszatérnek a párok. A szakemberek ezért bíznak benne, hogy a jövőben még sok sikeres fészkelésről adhatnak hírt.
