Az EU törvények értelmében 2012. január elsejétől az Európai Unióba, vagy onnan járatokat indító összes légitársaságnak részt kell vennie az emissziós jegyek kereskedelmében.
Az Európai Bíróság helyt adott az uniós rendelkezéseknek és engedélyezte a légitársaságok bevonását az emissziós jegyekkel való kereskedelembe. A törvényt amerikai és kanadai légitársaságok bíróságon támadták meg.
A luxembourgi döntés szerint az uniós törvény nem sérti sem az egyes országok szuverenitását sem pedig a "nyitott égbolt" (Open-Skies) egyezmény elvét. Az uniós rendelkezés nem diszkriminatív, mivel minden légitársaságot egyaránt érint. A környezetszennyező anyagok kibocsátásra feljogosító dokumentumokkal való kereskedelem valójában egy klímavédelmi eszköz. A vállalatok emissziós jegyeket, "bónokat" kapnak allokációval, amelyek egy bizonyos mennyiségű légkörszennyező széndioxid gáz kibocsátására jogosítják fel őket.
A fel nem használt jegyeket piaci áron tovább lehet értékesíteni külön erre a célra létrehozott kereskedelmi platformokon, például a lipcsei European Energy Exchange (EEX) energia tőzsdén. Azoknak a vállalatoknak, amelyek a számukra kiutaltnál több széndioxidot kénytelenek kibocsátani, fel kell vásárolniuk az ehhez szükséges jogosítványokat a piacon.
Az EU-ban 2005 óta folyik kereskedelem emissziós jogosítványokkal bizonyos ipari szektorokban. 2013-tól az egész rendszer Brüsszel irányítása alá kerül. A tervek szerint minden évi 10 ezer tonnánál több széndioxidot kibocsátó iparvállalat bekerül majd a rendszerbe.
